Hőmérséklet
A környezet, amelyben egy szervezet él, fontos szerepet játszik a növekedés ütemének és mértékének megváltoztatásában. A környezeti tényezők lehetnek fizikaiak (pl. hőmérséklet, sugárzási energia és légköri nyomás) vagy kémiaiak. A szervezetek és a sejtek, amelyekből felépülnek, rendkívül érzékenyek a hőmérséklet változására; a hőmérséklet csökkenésével az élethez szükséges biokémiai reakciók lassabban mennek végbe. A hőmérséklet 10 °C-kal való csökkentése legalább kétszeresére, de gyakran ennél is nagyobb mértékben lassítja az anyagcserét.
A fák szélessége részben a sejtosztódás és a kéreg alatti másodlagos merisztémás szövetek megnagyobbodása révén nő. A téli hidegben a sejtosztódás és a megnagyobbodás teljesen leállhat; tavasszal azonban megújul a növekedés. Ezt az időszakos növekedést a hőmérséklet, a fény és a víz befolyásolja. A növekedés mértéke jelentősen csökkenhet, ha a tavasz hideg, ha a naphossz a napfényt elzáró akadályok miatt megváltozik, vagy ha szárazság következik be. Valójában a vágott fatörzs felszínén látható évgyűrűk szélessége az éghajlati viszonyok részleges történetét adja meg, a különböző méretű évgyűrűk távolságát összefüggésbe hozták az ismert aszályos és hideg időszakokkal, hogy megbízható régészeti kormeghatározást adjanak különböző építményekről, mint például az Egyesült Államok délnyugati részén található indián pueblóban használt faanyagokról.
A hőmérséklet a meleg- és hidegvérű állatokra is hatással van. Sok melegvérű (pl. medve) és hidegvérű (pl. béka) gerinces állat a hideg tél folyamán leállítja a növekedést, és egyszerűen inaktív vagy nyugalmi állapotba kerül, amelyet nagyon alacsony anyagcsere jellemez. Azokban az állatokban, amelyek nem kerülnek nyugalmi állapotba, a hideg időszakokban megnövekedett táplálékfogyasztási igény jelentkezik a testhőmérséklet fenntartásához szükséges energia biztosítása érdekében; a táplálék energiájának ez a felhasználása korlátozhatja a méretnövekedéshez rendelkezésre álló energiát, ha kevés a táplálék
.