Rutinszerűen nyugtatunk lovakat a gyakorlatban – az oltás után valószínűleg ez a leggyakoribb “rutin” munka, amit végzünk. Szóval, mit is csinálunk? Hogyan hatnak a gyógyszerek – és miért nem mindig ugyanúgy történik?
“Szedáció – a nyugalom vagy alvás állapota… amelyet egy nyugtató gyógyszer hoz létre.”
Ez a szótári definíció, és szépen és egyszerűen hangzik – adjunk be egy gyógyszert, és a beteg elalszik. Persze a valóságban (mint általában minden lóval kapcsolatban!) az élet nem ilyen egyszerű…
Azoknak, akik még nem láttak ilyet, a nyugtatott ló nem fekszik le, hanem a feje egyre lejjebb és lejjebb kerül, és szükségük lehet valamire, amire támaszkodhatnak, hogy segítsen nekik egyensúlyozni. Azt is fontos megjegyezni, hogy egy nyugtatott ló még mindig rúghat – csak sokkal kevésbé valószínű, hogy ezt teszi! Gyakran úgy tűnik, hogy a ló még mindig többé-kevésbé tudatában van annak, hogy mi történik körülötte, de túlságosan álmos ahhoz, hogy törődjön vele. Ennek eredményeképpen szinte kivétel nélkül fájdalomcsillapítást és helyi érzéstelenítést is alkalmazunk, ha sebészeti beavatkozást végzünk.
A helyzetek széles skálája létezik, amelyekben szívesen alkalmazunk nyugtatást. Általában azért, hogy a lovat engedékenyebbé tegyük, amikor valami kellemetlen vagy ijesztő dolgot teszünk vele. Persze ez lóról lóra változik. Elég sok olyan ló van, amelyiknek nyugtatóra van szüksége, mielőtt a kovács levágja a lábát; és vannak olyanok is, amelyeknél nyugtató vagy akár helyi érzéstelenítés nélkül (nem ajánlott, de esetenként szükséges) lehet összevarrni egy sebet.
Valószínűleg a leggyakoribb okok, amiért nyugtatót adunk a lovaknak…
1) Sebek összevarrása, hogy a ló ne vonaglásszon!
2) Fogak reszelése, különösen, ha elektromos reszelőket és dremeleket használunk
3) Egyes sebészeti műtétek – például sok állatorvos szívesebben ivartalanít csikókat állandó nyugtatásban, mint általános érzéstelenítésben. Ennek oka, hogy a nyugtató sokkal biztonságosabb, mint az altatás… Másrészt a műtét könnyebb és biztonságosabb (mind az állatorvos, mind a ló számára), ha a beteg teljesen “ki van ütve”, így ez a ló típusától és a műtétet végző állatorvos preferenciájától függ.
Nem szabad elfelejteni, hogy minden nyugtató átmenetileg megváltoztatja a ló agyának és testének működését, és komoly hatással van a szívre és a keringési rendszerre. Ennek következtében ezek mind vényköteles gyógyszerek, és az állatorvos meg akar győződni arról, hogy a páciensnek nincsenek szívproblémái stb. mielőtt alkalmazná őket. A nyugtatók túladagolása egészséges lovaknál ritkán halálos kimenetelű, de ettől még veszélyes lehet, különösen, ha olyan alapbetegség áll a ló hátterében, amely miatt kevésbé tudja fenntartani a vérnyomását. Az is rendkívül fontos, hogy elmondja az állatorvosnak a ló teljes kórtörténetét, ha nyugtatót kér tőle – volt már olyan eset, amikor a lovakat egy (nagyon biztonságos) antibiotikummal (TMPS) kezelték; a tulajdonos elfelejtette ezt elmondani az állatorvosnak, és a nyugtató és az antibiotikum kombinációja szívrohamhoz (gyakorlatilag halálos ritmuszavarhoz) vezetett.
Háromféle módon szoktunk nyugtatót adni:
1) Fecskendővel vagy etetéssel.
Ez a leglassabb, legkevésbé erős és legkevésbé megbízható módja a ló nyugtatásának, de két előnye van: nem kell állatorvos, hogy eljöjjön és elvégezze, és nem kell olyan közel kerülni a lóhoz, hogy beadhassuk.
A leggyakrabban használt gyógyszer az ACP, amelyet Sedalin vagy Relaquin paszta néven árulnak. Alkalmanként ACP tablettát is használnak, bár szigorú korlátozások vannak arra vonatkozóan, hogy az állatorvos mikor írhat fel tablettát paszta helyett. Van egy újabb, már fecskendő formájában is kapható gyógyszer, a detomidin (Domosedan gélként árulják), amely a szájban lévő membránokon keresztül felszívódik, ezért általában nem szabad táplálékkal együtt adni, de gyorsabban hat és jobb nyugtatást ad, mint az ACP.
2) Injekcióval az izomba.
Sok injekciós nyugtató adható az izomba – ez az injekció megbízhatóbb, mint szájon át, de sokkal nagyobb adagot igényel, mintha vénába adnánk (tapasztalatom szerint 4-5-ször annyi kell belőle, és kb. kétszer annyi időbe telik, amíg hat). Erre általában csak akkor van szükség, ha a ló túl vad vagy veszélyes ahhoz, hogy vénába kerüljön, de nagyon hasznos, hogy “levegye az élét”, és aztán szükség esetén feltölthetem intravénás nyugtatókkal. A másik helyzet, amikor alkalmanként használtam, amikor egy súlyosan kólikás lónak hosszú utat kell megtennie egy boxban, hogy eljusson egy sebészeti központba. Ilyenkor néha adtam a hajtónak egy előre feltöltött fecskendőt, hogy ha a ló kiborul vagy megőrül a szállítás közben, adhassanak neki valamit, ami megnyugtatja és enyhíti a fájdalmat, amíg megérkeznek.
3) Intravénás injekcióval.
Az intravénás nyugtatás messze a legjobb megoldás, ha lehetséges – gyorsan hat (általában 5-10 perc), kisebb adagra van szükség, és sokkal jobb nyugtatást kap, mint bármely más úton. Az alábbiakban erre fogok koncentrálni.
A lovak nyugtatására használt gyógyszereknek három “családja” van:
Acepromazin (ACP).
Ez egy nagyon “piszkos” gyógyszer, mivel a test számos rendszerére hat. Önmagában csak enyhe vagy mérsékelt szedációt képes előidézni, és a hatásai lovanként nagyon változóak. Fontos megjegyezni, hogy ha már elértük a szedációt; az adag növelése NEM eredményez mélyebb szedációt, csak több mellékhatást. Fájdalomcsillapító tulajdonságai sincsenek.
Két mellékhatásra kell különösen odafigyelnünk állatorvosként az ACP-vel kapcsolatban. Először is, jelentős vérnyomáseséshez vezethet, mivel a perifériás ereket kitágítja (ezért használják néha laminitisben). A második hatás sokkal érdekesebb – az ACP egyes izomtípusok enyhe izomlazítója, így hasznos lehet azotúria és fulladás esetén. Van azonban egy kivétel (érzékeny természetű férfi olvasók, most nézzenek félre…): Az ACP nagyon erős relaxáns a retraktor péniszizomra. Ez az izom tartja a péniszt a hüvelyben, és az ACP még kis dózisban is általában ahhoz vezet, hogy a hím lovak “ledobják” a péniszüket. Ez hasznos lehet, de sajnos egyes lovaknál (különösen a méneknél, amelyeknek nagyobb és nehezebb a péniszük, mint a legtöbb heréltnek); a pénisz bénulása eléggé elhúzódhat, ami péniszsérülést eredményezhet. Szélsőséges esetekben ez maradandó lehet, vagy üszkösödéshez vezethet, ami amputációt tesz szükségessé. A lényeg – ha csak lehet, kerülje az ACP használatát csődöröknél és egész csikóknál!
Az ACP-nek azonban van helye a nyugtatásban – más gyógyszerekkel keverve gyakran meghosszabbítja a nyugtatást, és azt jelenti, hogy a kombináció egyes részeinek adagja csökkenthető, csökkentve a mellékhatások kockázatát.
Egy gyors megjegyzés az ACP tablettákkal kapcsolatban – a jelenlegi állatgyógyászati kaszkád törvények értelmében tilos ACP tablettát használni paszta helyett lovaknál, kivéve, ha az állatorvosnak klinikai oka van (sajnos az árat nem tartják elég jónak) arra, hogy úgy gondolja, hogy ezek megfelelőbbek. Ennek eredményeképpen, ha az állatorvos nem hajlandó tablettát adni Önnek, nem akarja Önt átverni – csak a törvénynek engedelmeskedik.
Opiátok
Noha az ópiátok önmagukban csak nagyon gyenge nyugtatók a lovaknál, más gyógyszerekkel kombinálva sokkal mélyebb és simább nyugtatáshoz vezetnek, mint bármely más gyógyszer önmagában. Az általában használt gyógyszer a butorfanol, amely egy szintetikus ópiát (ez egy mu/kappa agonista/antagonista, a buprenorfin rokona, ha valakit érdekel), amely meglehetősen jó fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, valamint erősíti a más gyógyszerek által okozott szedációt. Szerencsére nagyon kevés mellékhatása is van, bár érdemes szem előtt tartani, hogy bármely más ópiát (pl. petidin vagy fentanil), amit a lónak körülbelül 8 órával később adnak, nem fog úgy hatni, ahogyan kellene, mivel a butorfanol részben blokkolja a hatásukat.
Alfa-2 drogok
Ezek valóban a lovak (és egyébként a kutyák és macskák) nyugtatásának fő támaszai. Az alfa-2 gyógyszerek úgy hatnak, hogy becsapják a szervezetet, hogy azt higgye, túl sok adrenalint termelt, így leállítja annak felszabadítását, ami megbízható mély nyugtatást eredményez. Ezek elég erős fájdalomcsillapítók is.
Három olyan gyógyszer van, amelyet általában használnak, kissé eltérő tulajdonságokkal. A detomidin és a romifidin mindkettő meglehetősen hosszú hatású gyógyszer (30-40 perc az i/v használat után), és butorfanollal keverve a standard nyugtató készítmény intravénás használatra, vagy önmagukban az izomba juttatva. A detomidin szájon át történő használatra fecskendőben is kapható.
A harmadik gyógyszer a xilaxin; ez egy kicsit más, mivel enyhébb szedációt ad, és csak kb. 20 percig tart. Különösen hasznos a lovak nyugtatására idegblokkoláshoz stb., amikor fél óra múlva teljesen fel kell épülniük és fel kell tudniuk vágtázni.
Mielőtt nyugtatnék egy lovat, mindig jól meghallgatom a ló szívét, és ellenőrzöm a pulzusát és a színét, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a szív- és érrendszer egészséges. Ezután kétszer is ellenőrzöm, hogy nem kap semmilyen gyógyszert, majd i/v szedációt adok.
Rutin szedációhoz vagy detomidint vagy romifidint használok butorfanollal keverve – én személy szerint jobban szeretem a detomidint, de ez valószínűleg csak azért van, mert állatorvosként ezzel “nőttem fel”! Hosszabb ideig tartó beavatkozásoknál, vagy ha izomlazítást akarok (különösen fogászati beavatkozásoknál, ahol azt akarom, hogy a nyelv szépen lógjon!), ACP-t adok a keverékhez.
A dózis hihetetlenül változó a lovak között, és a tapasztalat és az ítélőképesség fontosabb, mint a rendelkezésre álló könyvekből való tanulás. Ökölszabályként elmondható, hogy minél nagyobb a ló, annál kevesebb nyugtatóra van szüksége testsúlykilogrammonként (így a shetlandiaknak gyakran annyi kell, mint egy könnyű vadásznak). Ezenkívül a temperamentumtól is függ – minél erősebben feszült vagy izgatott, annál több nyugtatóra van szükség. A másik dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy látszólag azonos lovak ugyanolyan körülmények között nagyon eltérően reagálhatnak – az az adag, amitől Alf olyan mélyen lesz, hogy a feje a földön van, Brutus érintetlenül marad, míg Charlie a “Goldilocks” zónában van, ahol éppen megfelelő. Természetesen ez attól is függ, hogy milyen mély nyugtatást akarsz – bár én személy szerint azt tapasztaltam, hogy ha kezdetben “enyhe nyugtatásra” törekszel, akkor általában a végén fel kell töltened a lovat félúton.
Amikor beadtad az injekciót, FONTOS, hogy egy csendes, félhomályos, nyugodt helyen időt adj a lónak, hogy kifejtse hatását. Ha a ló izgatott lesz, amíg arra vársz, hogy a nyugtató hatni kezdjen, akkor nem fog jól működni. Ez kétszeresen igaz az orális nyugtatókra, de az injekciókra is érvényes.
Az eljárás során néha szükség van a gyógyszer utántöltésére, ami nem baj – az általunk használt gyógyszerek nagyszerű tulajdonsága, hogy elég gyorsan hatnak i/v, így többé-kevésbé valós időben nyomon lehet követni a hatásukat. A felépülés általában gyors és komplikációmentes, bár fontos, hogy a ló ne egyen semmit, amíg teljesen fel nem ébredt, különben megfulladhat.
Nagyon ritkán volt már olyan lovam, amelyik nem volt hajlandó felébredni, vagy túl mélyre ment. Az első esetem után, amikor beteg vagy idős lovakat nyugtattam, elkezdtem magammal vinni az ellenszert (Atipamezol, más néven Antisedan vagy Sedistop). Ez nagyon drága, de egy-két percen belül hat, hogy visszafordítsa az alfa-2 gyógyszerek hatását – és ha már visszafordították, a ló hihetetlenül gyorsan felébred!
A gyakorlatban a lovak nyugtatása legalább annyira művészet, mint tudomány, és ritkán van egyetlen “helyes válasz” – ez a lótól, a körülményektől és attól függ, hogy mit akarsz elérni. A fő cél az, hogy lehetővé tegyük a ló hatékony és humánus kezelését.
Ha lova vagy pónija bármilyen problémája miatt aggódik, kérjük, beszéljen állatorvosával, vagy próbálja ki az Interaktív lovas tüneti útmutatót, hogy segítsen eldönteni, mi legyen a következő lépés.