Az oldalsó és a rácsos nyalábok az ultrahang sugár nem kívánt részei, amelyek a visszatérő visszhang pozicionálásának hibájából adódóan képi artefaktumokat okoznak. E tanulmány célja az volt, hogy reprodukálja az oldalsó lebenyekkel és a rácsos lebenyekkel kapcsolatos leleteket in vitro különböző transzducertípusok használatával, és felismerje ezeket a leleteket in vivo. Egy vízfürdőből, egy fémhuzalból és egy fából készült nyelvnyomóból álló fantomot egy lineáris tömb, egy ívelt lineáris tömb, egy vektor tömb és egy szektoros mechanikus transzducer segítségével képeztünk le. A fémhuzal keresztirányú síkban történő képalkotásakor a huzal mindkét oldalán folyamatosan echogén lelet volt látható, amelynek alakja és intenzitása a transzducer típusától függően változott. A lelet görbületi és homorú (lineáris és hajlított lineáris tömbök), illetve görbületi és domború (vektoros tömb és a mechanikus transzducer) volt. Amikor a nyelvnyomót hosszanti síkban képezték le, az artefaktum egyenes vonal (lineáris tömb), görbült domború vonal (görbült tömb), domború görbületi visszhangok sorozata (vektoros tömb) vagy kis domború görbületi visszhang (mechanikus transzducer) volt. A fantomkísérlethez hasonló in vivo helyzeteket vizsgáltak klinikai betegek segítségével. Az in vitro keletkezett műtermékeket in vivo felismerték, amikor egy erősen fényvisszaverő tárgyat (húgyhólyag fala) egy visszhangmentes régió (vizelet) mellett képeztek le. Ezek az artefaktumok megfeleltek a másodlagos ultrahanglebenyek elvének, és ezért ekként értelmezték őket.