Kontextus: A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek ellátása az elmúlt évek során forradalmasodott – egyrészt a szoros glikémiás kontroll fontosságának felismerése a szövődmények megelőzésében, másrészt az orális antidiabetikus szerek számos egyedülálló osztályának rendelkezésre állása miatt. Annak megfejtése, hogy bizonyos klinikai helyzetekben melyik szert kell alkalmazni, új dilemmát jelent az alapellátó orvos számára.
Célkitűzés: A rendelkezésre álló irodalmi adatok szisztematikus áttekintése az orális antidiabetikus szerek hatékonyságára vonatkozóan, mind monoterápiaként, mind kombinációban.
Adatforrások: MEDLINE keresést végeztünk, hogy azonosítsuk az összes angol nyelvű, egyedi, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatról szóló beszámolót, amelyekben a közelmúltban rendelkezésre álló, szájon át szedhető szerek szerepeltek a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére. A bibliográfiákat is átnézték, hogy további, más módon nem azonosított jelentéseket találjanak.
A tanulmányok kiválasztása és az adatok kinyerése: A tanulmányokat (63) akkor vették be az elemzésbe, ha legalább 3 hónapos vizsgálati időszakkal rendelkeztek; ha minden csoportban legalább 10 alany volt a vizsgálat befejezésekor; és ha a hemoglobin A(1c) értéket jelentették. Ha egy gyógyszer többféle dózisát vizsgálták, a legmagasabb jóváhagyott dózis eredményeit használták. A placebo-kontrollált vizsgálatokban a hemoglobin A(1c) adatokat a kezelt és a placebo alanyok változásának különbségeként mutatják be.
Adatszintézis: Jelenleg öt különböző orális gyógyszerosztály áll rendelkezésre a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére. A placebokezeléshez képest e szerek többsége körülbelül 1-2%-kal csökkenti a hemoglobin A(1c) szintet. A különböző szerek azonos vizsgálati populációban történő összehasonlításakor általában azonos hatékonyságot mutatnak ki. Ha kombinációban alkalmazzák őket, további glikémiás előnyökkel járnak. Hosszú távú érrendszeri kockázatcsökkenést csak a szulfonilureák és a metformin esetében mutattak ki.
Következtetések: Kevés kivételtől eltekintve a rendelkezésre álló orális antidiabetikus szerek egyformán hatékonyak a glükózkoncentráció csökkentésében. Hatásmechanizmusuk azonban eltérő, és ennek következtében úgy tűnik, hogy eltérő metabolikus hatásuk van. Ezek tükröződnek a mellékhatásprofiljukban és a kardiovaszkuláris kockázatra gyakorolt hatásukban, ami befolyásolhatja a gyógyszer kiválasztását.