A cikket Dr. David Geier, a Dél-Karolinai Orvosi Egyetem MUSC sportorvosi részlegének igazgatója írta. Dr. Geier sportorvosi blogot vezet, melyben a terület legfontosabb kérdéseit tárgyalja napjainkban.Generációk óta a profi sportolók mindent megtesznek azért, hogy játékban maradjanak: fájdalmak közepette játszanak, marokszámra nyelik a gyulladáscsökkentő tablettákat, fagyos jégfürdőben ülnek, és még műtéteknek is alávetik magukat, hogy még néhány hónapot vagy évet játszhassanak. Az elmúlt hónapokban a profi sportok világában egy új kezelésről szólt a korai ízületi gyulladásos elváltozások kezelésére, amellyel néhány ilyen sportoló szembesül.
Míg az Orthokine, a németországi Düsseldorfban Dr. Peter Wehling és Dr. Julio Reinicke molekuláris biológus által kifejlesztett eljárás már évek óta létezik, nem kapott médiafigyelmet, amíg az élsportolók ki nem próbálták. A Los Angeles Lakers sztárja, Kobe Bryant tavaly nyáron vetette alá magát az eljárásnak. Azt tervezi, hogy az idei holtszezonban visszatér egy újabb injekcióra, és állítólag meggyőzte Lakers-csapattársát, Andrew Bynumot is, hogy tegye meg. Az Orthokine-kezelésen átesett sportolók között van még a New York Yankees sztárja, Alex Rodriguez és a Portland Trail Blazers korábbi centere, Greg Oden, akinek NBA-karrierje négy térdműtétje miatt nagyrészt csalódás volt.
Ahogy a profi sportolók között terjed a szájhagyomány és a médiában egyre több a hír, logikusnak tűnik, hogy az Egyesült Államokban a betegek érdeklődni fognak az eljárás iránt. Dr. Wehling a honlapján rámutat, hogy az Orthokine egy “fehérjét állít elő a páciens saját véréből egy speciális technikával”, majd befecskendezi az osteoarthritis által érintett ízületbe. Azt állítja, hogy a terápia “hatékony és hosszan tartó fájdalomcsillapítást biztosít betegeinknek.”
Dr. Wehling szerint az osteoarthritis összetettebb, mint az ízület egyszerű, idővel történő kopása. Az Orthokine elméletének középpontjában az áll, hogy megpróbálja megállítani az ízületi porc lebomlását. Az interleukin-1 (IL-1) egy olyan fehérje, amely az egész szervezetben jelen van, és amelyet az ízületi gyulladásnak és az ízületi porc lebomlásának tulajdonítanak. Egy másik, a szervezetben jelen lévő fehérje, az Interleukin-1 receptor antagonista (IL-1RA) megakadályozza, hogy az IL-1 aktiválja receptorait és elindítsa katabolikus hatását. Dr. Wehling eljárása során állítólag vért vesznek a pácienstől egy olyan fecskendőbe, amelyet az IL-1RA termelésének fokozására terveztek. Az ízületi gyulladásos ízületbe adott injekciót követően az IL-1RA elméletileg megakadályozza az ízületi gyulladást és csökkenti a fájdalmat.
A javaslattevők egy szintén Düsseldorfban végzett vizsgálatra hivatkoznak, amely az Orthokine-t összehasonlítja a térdízületi artritiszben szenvedő betegeknél alkalmazott hialuronsav (HA) és placebo injekciókkal. Az Osteoarthritis and Cartilage című folyóiratban közzétett tanulmányban A.W.A. Baltzer, MD és munkatársai kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálatot végeznek, és kimutatták, hogy az Orthokine nagyobb mértékű tünetcsökkenést és életminőség-javulást eredményezett, mint a HA és a placebo. Érdekes módon a szerzők rámutatnak, hogy a HA és még a placebo injekciók is tartós előnyökkel jártak, de nem olyan mértékben, mint az Orthokine.
Decemberben Dr. Wehling, aki állítólag hollywoodi hírességeket és II. János Pál pápát is kezelt, az ESPN magazinnak azt mondta: “Én vagyok az egyetlen, aki megtalálta az artritisz gyógyításának módját”. Az elméletnek legalábbis van értelme. Ha egy orvos meg tudja akadályozni az ízületi porc degenerációját, az ízületi gyulladásos fájdalom csökkenne.
Sajnos a sportorvosok egyre szkeptikusabbak az elméletben jól hangzó eljárásokkal szemben. A vérlemezkékben gazdag plazma (PRP) felhasználása az elmúlt években az egekbe szökött, miután hasonló utat járt be – logikus alaptudományos elmélet, néhány kiemelkedő sportolónál történő felhasználás, e felhasználások médiamegjelenése, és az injekciók iránti megnövekedett nyilvános kereslet. A PRP-t, amelyet számos betegségben alkalmaztak, jól megtervezett amerikai tanulmányok nem bizonyították a hatékonyságát. A kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálatok, köztük azok, amelyekben a PRP-t Achilles-ínhüvelygyulladás, laterális epicondylitis és a rotátorköpeny-javítás kiegészítésére használták, kevés, vagy egyáltalán nem mutattak ki előnyöket.
Hátha az Orthokine hatásosnak bizonyul, nem csak a hivatásos sportolók és hírességek beszámolói, hanem tudományos vizsgálatok alapján. Az Egyesült Államok két vitathatatlanul legjelentősebb sportorvosi folyóirata, a The American Journal of Sports Medicine és a The Journal of Bone and Joint Surgery nem tartalmaz tanulmányokat az Orthokine-ról. Nincs kétségem afelől, hogy az Orthokine-nal kapcsolatos kutatások jelenleg is folynak az Egyesült Államok orvosi központjaiban.
Még ha a tudomány be is bizonyítja, hogy az Orthokine valóban megakadályozza a porc lebomlását, akkor is lehet azzal érvelni, hogy ez még mindig nem “gyógymód” az osteoarthritisre. Hiszen a már károsodott porcok abban az állapotban maradnának. Úgy tűnik, hogy ez az eljárás, és valójában minden rendelkezésre álló injekció vagy műtét nem képes hatékonyan és meggyőzően visszanöveszteni a porcot. Mindig azt mondom az osteoarthritisben szenvedő betegeknek, hogy ha valaki valóban megtalálja az ízületi gyulladás gyógymódját, akkor dollármilliárdokat fog keresni. Az ízületi gyulladás gyógyítása – vagyis nem egyszerűen a fájdalom enyhítése, hanem a porcok tényleges helyreállítása a normális állapotba – korunk egyik mérföldkőnek számító tudományos áttörése lenne.
Az Orthokine azonban egy nagyobb problémára is rámutat a sportorvosok és a sportolókat és aktív betegeket kezelő sebészek számára. Azt akarjuk, hogy ezek az eljárások működjenek. Talán nem kifejezetten az Orthokine vagy csak az osteoarthritis kezelésére, de azt akarjuk, és szükségünk van eljárásokra néhány ilyen sérülés kezelésére. Az osteoarthritishez hasonlóan kevés lehetőségünk van az olyan krónikus ínproblémák kezelésére, mint a teniszkönyök, a patella tendinopátia és az Achilles-endopátia, ha az első vonalbeli kezelések, mint a pihenés, a jég, a gyulladáscsökkentő gyógyszerek és a merevítők nem működnek. A profi sportolók számára azonban a sport a munkájuk, a karrierjük és a megélhetésük. Sportorvosi sebészként pedig mindent megteszünk azért, hogy újra játszhassanak.
És ez nem csak az élsportolókra vonatkozik. Nagyon sok aktív ember van, aki egyszerűen nem akarja abbahagyni az edzést vagy a sportolást. Ha az osteoarthritis vagy egy régóta fennálló ín- vagy izomprobléma továbbra is fennáll, gyakran hajlandóak több ezer dollárt fizetni, mert a biztosítótársaságok általában nem fizetik ezeket a kezeléseket. Sportorvosi sebészként gyakran kipróbálunk néhány technikát, tudván, hogy rengeteg adat van arra, hogy ezek nem biztos, hogy működnek, mert semmi más nem vált be náluk. Szerencsére a legtöbb aktív betegnek nincs szüksége ezekre az új, nem bizonyított kezelésekre. Reméljük, hogy egy nap kifejlesztjük az osteoarthritis és néhány más sportsérülés gyógymódját. Csak úgy tűnik, hogy még hosszú út áll előttünk.