DISZKURZUS
Az ajakrekonstrukció céljai funkcionálisak és esztétikaiak egyaránt. Az orális kompetencia, az izomintegritás és a megfelelő szájnyílás kritikus fontosságú a funkcionális ajakrekonstrukcióhoz. Az ajak anatómiai tájékozódási pontjainak tiszteletben tartása, mint például a fehér tekercs vagy a vermilion-hártya találkozás, lehetővé teszi a kozmetikailag természetes rekonstrukciót. Az ajkak egyedi szerkezete és megjelenése miatt lehetőség szerint meglévő ajakszövetet kell használni a “hasonlót a hasonlóval” rekonstrukcióhoz, mivel a távoli szövetek általában rosszabb eredményt adnak. Ez az elképzelés lehetővé teszi továbbá az egybefüggő, innervált orbicularis oris izom megőrzését a jobb funkcionális rekonstrukció érdekében. A helyi lebenyek, beleértve az ajakkeresztező lebenyeket is, a nagyobb deformitások rekonstrukciójának fő pilléreivé váltak, amelyek nem alkalmasak a közvetlen vagy csúszó ajakzárásra.
A kétlépcsős pedikuláris “ajakváltó” lebeny első bejelentett esete Sabattini nevéhez fűződik 1838-ban. Az arteria facialis labialis ágain alapuló lebeny használatát azonban Dr. Robert Abbe népszerűsítette 1898-ban, mint a kétoldali ajakhasadékok teljes rekonstrukcióját.1 A kezdetben leírtak szerint az Abbe-féle lebeny szélessége körülbelül fele a defektus szélességének (a meglévő ajkak közötti keresztirányú hosszeltérés megfelelő megosztása érdekében), a lebeny magassága pedig megegyezik a defektus függőleges méretével. A lebenyt a defektus oldala felé irányuló pedikulummal tervezték. Ahol lehetséges, az alsó ajak középső részét használják donorhelyként, mivel a férfiaknál jellemzően ez szőrös, és ez hagyja a legkevésbé látható heget. A fehér tekercset előre meg kell jelölni, mivel azt a sápadtság vagy a vérzés elfedheti. A lebenyt, beleértve a bőrt, az izmokat és a nyálkahártyát is, megemeljük, ügyelve arra, hogy egy kis mennyiségű nyálkahártya és az arteria labialis megmaradjon. A lebenyt elforgatjuk és behelyezzük, ügyelve az anatómiai tájékozódási pontok összehangolására, beleértve az orbicularis oris záródását és a fehér tekercs illeszkedését. A varrott szélek gondos kifordítása megakadályozza a “bevágást” és minimalizálja a hegesedést. 2-3 hét múlva a pediculumot szétválasztják és a lebenyt behelyezik.1,3
Ezeket a teljes vastagságú lebenyeket ma Abbe-lebenyeknek nevezik, és számos leírt módosítással szilárdan megalapozták szerepüket mind a felső, mind az alsó ajak veleszületett anomáliák, trauma vagy daganatos megbetegedések miatti defektusainak helyreállításában.2 Az Abbe-lebeny fő indikációja az ajak egyharmadát-kétharmadát érintő teljes vastagságú defektus, ép szájpadlással.3,4 Fontos megjegyezni, hogy akut helyzetben a rendelkezésre álló szöveteket a lehető legjobban fel kell használni a sebzárás elérése érdekében. A sebzárást követően a seb összehúzódásának időszakát hagyni kell a defektus méretének minimalizálása érdekében. Az Abbe-lapot nem szabad a sürgősségi osztályon vagy akut kutyaharapásos helyzetben elvégezni. A rekonstrukció a sebkontraktúra ezen időszaka előtt nagy mennyiségű donorszövetet igényelne, nagy lenne a fertőzéses szövődmények kockázata, és potenciálisan rosszabb eredményt eredményezne.
A bőr anatómiájának alapos ismerete fontos a lebeny megtervezéséhez és kiemeléséhez. A defektus helyétől függően az Abbe-lebeny nyúlványa az arteria labialis superior vagy inferior, amely az arteria facialisból ered, közvetlenül laterálisan a szájközépen. Ezek az erek ezután vízszintes síkban haladnak a nyálkahártya mélyén, az orbicularis oris izom felett, hogy a középvonalon anasztomozáljanak a kontralaterális ágakkal. Az arteria labialis superior biztosítja a felső ajak vérellátását, végágai pedig az orrnyerget és a septum nasalis-t látják el. Az arteria labialis inferior az alsó ajak és az áll felső részének vérellátását biztosítja.5 A felső ajak érzékelését az infraorbitalis idegek, az alsó ajakét pedig a mentális idegek biztosítják, amelyek a mentális foramina foraminákon keresztül lépnek ki. A lebeny felemelése során kis vágási ágakat vágnak el, de a spontán érzékszervi helyreállítás gyakran kiváló.
Az Abbe-lebeny kiváló választás az ajak teljes vastagságú defektusainak rekonstrukciójára, kivéve a szájközépcsontot. Több mint 100 éve a felső és alsó ajak rekonstrukciójának sokoldalú technikája, amely jó funkcionális és esztétikai eredményeket biztosít. Használata a “hasonlót a hasonlóval” rekonstrukció példájaként biztosan fennmarad.