Az emberek a túlélés érdekében általában minden nap táplálkoznak. Vagyis az embernek döntéseket kell hoznia arról, hogy mit, mikor és mennyit eszik. Szemben azonban őseinkkel, akiknek elsődleges feladata az volt, hogy minden olyan táplálékot felkutassanak, amely energiát és tápanyagot biztosít, ezek a döntések napjainkban nehezebbé váltak. Különösen a nyugati vagy nyugatiasodott társadalmakban az élelmiszer bőséges, olcsó és nagy választékban kapható. Ráadásul az evés alapvetően jutalmazó viselkedés, és így szorosan kapcsolódik a hangulathoz és az érzelmekhez (Vögele és Gibson, 2010).
Emiatt úgy éreztük, hogy indokolt egy új szakosztály létrehozása az evési viselkedés meghatározóiról és következményeiről, valamint modulációs mechanizmusairól. A Frontiers in Eating Behavior célja, hogy az étkezési viselkedés megértéséhez szükséges ismereteket építse azáltal, hogy összehozza a különböző szakértelemmel rendelkező tudósokat, például az étkezési viselkedéssel kapcsolatos alapvető folyamatokat vizsgáló kutatókat, az étkezési zavarok pszichológiai, fiziológiai és táplálkozási aspektusait vizsgáló klinikai kutatókat és a gyakorló orvosokat, például klinikai pszichológusokat, orvosokat és más egészségügyi szakembereket. Egyelőre ez az új szaklap az első és egyetlen olyan nyílt hozzáférésű folyóirat, amely az evési viselkedéssel kapcsolatos széleskörű, különböző módszertanokat és vizsgálati populációkat felölelő témakörrel rendelkezik.
Amikor az ember energiahiányban szenved, fiziológiai folyamatok összetett kölcsönhatása jelzi az agynak, hogy ételt kell fogyasztani, azaz az egyén éhesnek érzi magát. Amikor elegendő táplálékot fogyasztottunk, ezek a folyamatok jelzik, hogy a fogyasztást be kell fejezni, azaz az egyén jóllakottnak vagy telítettnek érzi magát (Benelam, 2009). Mindazonáltal az evésnek ezt a homeosztatikus szabályozását folyamatosan megkérdőjelezi és felülírja az étel és az étellel kapcsolatos jelzések mindenütt jelenléte. Vagyis az evés még éhségérzet hiányában is kiváltható, vagy a jóllakottságon túlra is kiterjedhet (Lowe és Butryn, 2007). Számos olyan tényező ismert, amely automatikus és implicit módon meghatározza vagy irányítja az étkezési viselkedést (Cohen és Farley, 2008). Az evést például mások jelenléte kezdeményezheti vagy meghosszabbíthatja, azaz szociális tényezők befolyásolják (Herman és Polivy, 2004). Az ételválasztást és -fogyasztást erősen befolyásolják a környezeti tényezők is, például a reklámok, a csomagolás, az adagok mérete, a világítás és még sok más tényező (Stroebele és De Castro, 2004; Cohen és Babey, 2012). Ennek következtében az étkezés folyamatos figyelemmel kísérése és önszabályozása szükséges ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzunk, azaz a szervezetet mind minőségileg, mind mennyiségileg a megfelelő tápanyagokkal lássuk el. Ugyanakkor az egészséges táplálkozás azt is jelenti, hogy képesek vagyunk élvezni az ételek jutalmazó aspektusait anélkül, hogy az evés feletti kontroll elvesztésének áldozatává válnánk.
Sok egyén képes erre sikeresen, mégis vannak, akiknél az étkezési viselkedés túlszabályozása alultápláltsághoz és alultápláltsághoz vezet. Az anorexia nervosa esetei már régóta ismertek (Bemporad, 1996). A véglet másik oldalán az önszabályozás tartós kudarcai túlsúlyt és elhízást eredményezhetnek. Az anorexiához hasonlóan az elhízás is ősrégi egészségügyi állapot (Haslam, 2011), de előfordulása a huszadik század második felében drámaian megnőtt (Stroebe, 2008). Míg a nyugati országokban az előfordulási arányok stabilizálódni látszanak, a súlyos elhízás aránya tovább nő (Bessesen, 2008; Yanovski és Yanovski, 2011), és az újonnan iparosodott országok felzárkózni látszanak (Finucane et al., 2011).
A legtöbb esetben az elhízás a rossz táplálkozási szokások eredménye – és nem a kényszeres evészavaroké -, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az energiabevitel napi átlagban szerény mértékben meghaladja az energiafelhasználást (Rogers, 2011). Egyes egyéneknél azonban rendszeres falási kényszer jelentkezik, amelyet úgy határoznak meg, mint nagy mennyiségű étel elfogyasztása egy meghatározott időszak alatt, az evés feletti kontroll hiányának érzésével, és amely kifejezett distresszel jár (American Psychiatric Association, 2013). A falási roham (Binge eating disorder, BED) előfordulási gyakorisága elhízott egyéneknél fokozott, de nem minden BED-ben szenvedő beteg feltétlenül elhízott. Továbbá vannak olyan egyének, akik rendszeres falásrohamokban vesznek részt, de a súlygyarapodás megelőzése érdekében kompenzációs viselkedésmódokat alkalmaznak, például hányást. Ezért a bulimia nervosában (BN) szenvedő betegek többnyire normál testsúlyúak (Thompson, 2003).
Az anorexiával és az elhízással ellentétben a BED-et és a BN-t a huszadik században írták le először, de kutatástörténetük még több évtizedet ölel fel (Stunkard, 1959; Russell, 1979). Mind az étkezési zavarok, mind az elhízás orvosi szövődményekkel járnak, és jellemző rájuk a pszichés distressz és a komorbid mentális zavarok (Thompson, 2003), amelyek közül a hangulati és szorongásos zavarok a legelterjedtebbek (Vögele és Gibson, 2010). Ezért nem meglepő, hogy számos olyan tudományos folyóirat létezik, amely az említett zavarok etiológiájával és kezelésével kapcsolatos kutatások publikálásával foglalkozik.
Az étkezési zavarok és az elhízás mellett rengeteg olyan étkezési viselkedés létezik, amely tudományos vizsgálatot és vitát érdemel. Vannak például olyan problémás evési viselkedések, amelyek nem szerepelnek a jelenlegi diagnosztikai kézikönyvekben, de klinikai relevanciájuk tekintetében folyamatosan viták tárgyát képezik (vö. Corsica és Pelchat, 2010; Vandereycken, 2011), például az éjszakai evés (Stunkard és mtsi., 1955), az orthorexia (Bratman és Knight, 2001) vagy az ételfüggőség (Randolph, 1956). Ezenkívül létezik egy sor olyan étkezési viselkedés, amely önmagában nem tükrözi a rendellenes étkezést, de mégis úgy tűnik, hogy összefüggésbe hozható az alkalmi túlevéssel és a mérsékelt túlsúllyal, pl. a visszafogott vagy érzelmi evés (Herman és Mack, 1975; Macht és Simons, 2011). Ennek megfelelően felismerték, hogy egyes étkezési viselkedések a normális és a rendellenes táplálkozástól a rendellenes táplálkozásig terjedő kontinuumba illeszthetők (pl. Lowe és mtsai., 1996).
Ezért nem tűnik helyénvalónak, hogy az étkezési zavarokra és az elhízásra mint különálló entitásokra összpontosítsunk. A Frontiers in Eating Behavior küldetésének tekintjük, hogy az egészséges táplálkozási gyakorlatoktól a rendellenes táplálkozási viselkedésig terjedő kontinuumon szemléljük az étkezést és annak rendellenességeit. Ezért az étkezési viselkedéssel kapcsolatos alapkutatások eredményei fontosak a rendellenes étkezési viselkedés megértéséhez. Ezek az eredmények magukban foglalhatják az étel és az ételingerek agyi feldolgozásának módjára, az étkezés sikeres és sikertelen önszabályozásának hátterében álló mechanizmusokra, illetve az ételválasztás és -fogyasztás társadalmi és környezeti meghatározóira és egyéni különbségeire vonatkozó kutatásokat. Emellett egyre több bizonyíték van arra, hogy az étkezési viselkedést, pl. az étkezési preferenciákat a gén-környezet kölcsönhatások alakítják a korai gyermekkorban. Mindazonáltal a tapasztalat, vagy a tanulás (pl. klasszikus kondicionálás, megfigyeléses tanulás) szerepe döntő fontosságú a kisgyermekek étkezési viselkedésének kialakulásában, ami a felnőttkorban is folytatódhat (Havermans, in press). Így az étkezési viselkedés fejlődési aspektusainak jobb megértése elengedhetetlen a felnőttkori étkezési viselkedés megértéséhez. Másrészt a klinikai vizsgálatok eredményei továbbfejleszthetik a nem klinikai kérdésekkel kapcsolatos ismereteinket, amelyek a legtöbb ember számára relevánsak. Például a falási rohamok kiváltó okainak és a mértéktelen evés csökkentésére irányuló kezelési megközelítéseknek a kutatása hasznos lehet a fogyókúra sikerének növelésében vagy az egészségesebb ételválasztás indukálásában az étkezési zavarokkal nem rendelkező túlsúlyos egyéneknél is.
Ezért arra ösztönözzük a kutatókat, hogy szakítsanak a normális vs. rendellenes evés, a homeosztatikus vs. hedonikus fogalmak vagy a fiziológiai vs. pszichológiai mechanizmusok elszigetelt, kategorikus nézeteivel. Reméljük, hogy a Frontiers in Eating Behavior növelni fogja az étkezési viselkedés átfogóbb szemléletének tudatosságát, és előremozdítja egy olyan viselkedés megértését, amely egyénként és fajként való túlélésünkhöz nélkülözhetetlen.