2. Esetleírás
Egy 17 éves pakisztáni fiút a felvétel előtt 2 héttel magas fokú lázzal, hidegrázással és merevséggel (40,5-41 °C) társuló lázzal vettek fel. Az 5 napig szájon át szedett antibiotikum kúra alatt tünetei enyhültek, azonban a láz a terápia abbahagyásakor kiújult.
A vizsgálat során a beteg, sovány, vékony egyén, toxikusnak és dehidratáltnak tűnt. Tachypneás, tachikardiás és 38 °C-os lázas volt, időnként 40 °C-ig emelkedő lázzal. Tüneti kezelést kezdtünk. A biokémiai vizsgálatok a felvételkor alacsony fehérvérsejtszámot (WBC) mutattak, túlnyomórészt neutrofilekkel. A nem specifikus tünetek és a malária ázsiai endémiája miatt elvégzett maláriavizsgálat negatívnak bizonyult. Májfunkciós tesztjei azonban enyhén zavartak voltak, a direkt bilirubin 0,5, a Gamma-GT 178, az alkalikus foszfatáz 205, a laktát-dehidrogenáz pedig 2380 volt.
A szűrő ultrahangvizsgálat során para-aorta, retro-peritoneális és mesenterialis lymphadenopathiát mutatott ki, különösen a jobb iliacalis fossa és az aorto-cavalis régiókban. A mellkas, a has és a kismedence CT-vizsgálata, amelyet a nyirokcsomók kiterjedésének felmérésére végeztek, az ileo-caecalis átmenet, a terminális ileum, a caecum és a proximális felszálló vastagbél jelentős megvastagodását mutatta. Emellett aorto-cavalis, porta-hepaticus, porto-cavalis nyirokcsomó-megnagyobbodást, valamint mesenterialis lymphadenopathiát mutatott ki a jobb iliacalis fossa (para-caecalis) területén. A nyirokcsomók a jelentések szerint 20×9 mm, 21×15 mm és 29×17 mm méretűek voltak a porta-hepatis, a para-aorta, illetve a jobb iliacalis fossa területén. Ezek a radiológiai leletek jelentősen megnövelték annak valószínűségét, hogy a beteg valóban hasi tuberkulózisban vagy limfómában szenved. A nyirokcsomókat még ultrahang- vagy CT-vezérléssel is túl mélyen fekvőnek ítélték ahhoz, hogy hozzáférjenek, így a biopszia tervét elhalasztották, hacsak nem szükséges.
A kétértelmű klinikai leletek alapján úgy tűnt, hogy vagy hasi tuberkulózis vagy limfóma diagnózisa állítható fel. Az előbbi endémiája miatt a régióban, valamint a kiterjedt lymphadenopathia miatt valószínűbbnek tartották, hogy a betegnek inkább hasi tuberkulózisa van, mint lymphoma. Így a betegnél empirikus tuberkulózisellenes terápiát kezdtek. Két nappal később azonban a vértenyésztési jegyzőkönyvek kimutatták, hogy a beteg valójában bélhurutban szenvedett, a kórokozó Salmonella paratyphi (S. paratyphi) A organizmus pedig érzékeny volt az ampicillinre, klóramfenikolra, ceftriaxonra, co-trimoxazolra és cefiximre, és rezisztens a ciprofloxacinra.
A vértenyésztési jegyzőkönyvek alapján a beteget újra felvették. Tuberkulózis elleni kezelését abbahagyták, és bélhurut kezelésére egy hétig intravénás ceftriaxon 2 000 mg BID-ot, majd 2 hétig cefspan 400 mg-ot kezdtek adni neki. Tünetei fokozatosan javultak, és a diagnózistól számított 4 héten belül a vértenyészete negatív lett, a zavart biokémiai markerek normalizálódtak, és a korábban látható lymphadenopathia a legutóbbi ultrahangvizsgálaton nem volt látható, ami a betegség megszűnését jelezte.