Discussion
Egyes szialolitok lehetnek tünetmentesek és véletlenszerűen azonosíthatók az állkapocs képalkotása során. A submandibularis sialolithiasis az esetek kb. 30%-ában fájdalommentes duzzanattal jelentkezik, de a klasszikus tünetek másodlagosan a csatornák elzáródása miatt jelentkeznek, és az érintett mirigy fájdalma és duzzanata étkezés közben jelentkezik, amikor a nyáltermelés maximális és a nyáláramlás a rögzített elzáródás ellen kényszerül. Ezt követően a duzzanat fokozatos csökkenése bekövetkezhet, de a nyálfolyás serkentésével a fájdalmas tünetek ismét jelentkezhetnek. A betegek tünetei lehetnek epizodikus duzzanat és kellemetlen érzés, vagy tartósabb tünetekkel járhatnak, mivel a nyálfolyadék felhalmozódik a csatornában. Alkalmanként a kövek tapinthatóak digitális vizsgálattal; olyan érzésük van, mintha kemény kis kavicsok lennének. Ritkábban szemcsés csomóként láthatók a mirigyvezeték bejáratánál. Az elzáródás mértékének megállapításához a sürgősségi orvos megpróbálhatja kipréselni a nyálat a mirigyből, hogy lássa, el van-e záródva.
A mirigy súlyos elzáródását kiváló érzékenység, intraorális és/vagy extraorális duzzanat és a nyál hiánya mutatja tapintásra. A nyálkő differenciáldiagnózisa magában foglalja a fertőzéseket (bakteriális és vírusos), gyulladásos állapotokat (Sjögren-kór, szarkoidózis, sugárterápiás reakció) és tömegeket (neoplasztikus és nem neoplasztikus). A feltételezett nyálkő azonosítására szolgáló képalkotó diagnosztikai eljárások közé tartozik a hagyományos röntgenfelvétel, a szialográfia és az USG. Jelenleg azonban a nyálkövek értékelésére a nagy felbontású, kontraszt nélküli CT-vizsgálat a legmegfelelőbb képalkotó eljárás. Ennek oka, hogy a hagyományos röntgenfelvételen sok meszes szialolitot nem lehet kimutatni, amíg 60-70%-ban el nem meszesedtek, a submandibularis kövek legalább 20%-a és a parotis kövek 50%-a nem azonosítható az intraorális és panoráma röntgenfelvételen. Mivel azonban ebben a régióban ez a lehetőség nem állt rendelkezésre, nem tudtunk CT-felvételt készíteni.
A szialográfiában festékanyagot fecskendeznek a járatba, és ez a járat töltési hibájaként és járatszűkületként mutathatja ki az elzáródást. Nem tudja azonban kimutatni a kis váladékdugókat vagy váladékplakkokat, és ellenjavallt akut fertőzésben vagy jelentős kontrasztanyag-allergiában szenvedő betegeknél. Az USG a nyálmirigy mirigygyulladásos elváltozásaival együtt fehér echogén struktúraként azonosítja a fogköveket, de nem képes diagnosztizálni a mirigyduzzanat egyéb etiológiáját. A kiskaliberű endoszkópiát a nyálmirigy csatornarendszerének obstruktív rendellenességeinek kezelésére fejlesztették ki. Egyszerre diagnosztikus és terápiás célú, és előnye, hogy különbséget tesz az obstruktív gyulladásos állapotok és a meszesedés között. Annak ellenére, hogy a legtöbb szialolit kalciumelemekből áll, ezek nem járnak szisztémás kalcium-rendellenességekkel, így szérum kalciumszintre nincs szükség. A szialoendoszkópia, a fluoroszkópiával irányított drótkosár-eltávolítás, a litotripszia és a sebészi eltávolítás további lehetőségek, ha a várakozó kezelés sikertelen vagy nem megfelelő. A döntés, hogy melyik technikát alkalmazzuk, a kő méretétől, elhelyezkedésétől és az eljárás elérhetőségétől függ. A kő eltávolításáig a mirigyben marad. Általában a 2 mm-nél kisebb átmérőjű kövek sebészeti beavatkozás nélkül is kezelhetők.
A konzervatív megközelítés, beleértve az orális fájdalomcsillapítást, hidratálást, helyi meleg hőterápiát, masszázst a kő “lefejtésére”, sialogogógokat (azaz savanykás kemény cukorkákat) a ductusszekréció elősegítésére és az anticholenerg gyógyszerek abbahagyását, ha lehetséges, ajánlott. A legtöbb esetben a kő eltávolítása enyhíti a fájdalmat, kivéve, ha társuló fertőzés áll fenn. A mirigy szuperinfekcióra a szájflórát lefedő antibiotikumok javasoltak. A súlyos elzáródás általában sebészeti beavatkozást igényel, különösen, ha az elzáródás a mirigy közelében van. Ennél a betegnél 6 mm-es jobb oldali fültőmirigy-követ találtak, amelyet helyi érzéstelenítésben sebészi úton távolítottak el a szék oldalán. Jól tűrte a beavatkozást, és hazaengedték. A beteg 1 éves követés után tünetmentes volt.
Tanulságok
-
A diagnózis, a klinikai és radiológiai értékelés hasznos eszköz a sialolithiasis kezelésében.
-
A nyálműködést megváltoztató vesebetegség vagy szisztémás betegség jelenléte hajlamosító tényező lehet a nyálkő kialakulására, amit gondos diagnosztikai értékeléssel ki kell zárni.
-
Az ultrahangvizsgálat fontos eszköz bármilyen patológia diagnózisában, és ez ebben az esetben korrelált.
-
Az esetleírás rávilágít a részletes orvosi és fogászati anamnézis felvételének fontosságára a panorámaröntgenfelvétel mellett, amelyet szükség szerint szelektívebb, egyénre szabott röntgenvizsgálat követ. Konkrétabban, a háziorvosnak rutinszerűen és szisztematikusan elemeznie kell a röntgenfelvételeket a normálistól való eltérések azonosítása érdekében.
-
A fogorvosnak fontos szerepe van a sialolithiasis kezelésében és esetleges kezelésében.