Discussion
A MRI nem invazív mechanizmust biztosított a klinikusok számára az ágyéki anatómia nagy részletességgel történő megtekintéséhez, ezért előnyben részesítik a CT-vel és a sima röntgenfelvétellel szemben2.
A képek bármely síkban készíthetők, és kiváló lágyrészkontrasztot mutatnak. Az ágyéki gerincben a paraspinalis izmok, a porckorongok és az ideggyökerek figyelemre méltó részletességgel láthatók. A gerinccsatorna mérete és alakja jól látható. Az MRI lehetővé teszi a porckorongok hidratáltságának értékelését, lehetővé téve a porckorongdegeneráció korai jeleinek felismerését3.
Az MRI egyértelműen kimutatja a korai rendellenességeket a “normális”, tünetmentes embereknél, amely esetben a rendellenességek jelenléte nem feltétlenül korrelál a klinikai tünetekkel. A képalkotás szerepe a gerinc rendellenességeiben többek között a derékfájdalom lehetséges okainak meghatározása, a csigolya-/gerincsérülés kiterjedésének megállapítása, a beteg műtéti eljárásra való kiválasztása, a kezelésre adott válasz (konzervatív vagy műtéti) nyomon követése és a szövődményes betegek megfigyelése.
A vizsgálatban résztvevők életkora 2-95 év. A 41-50 éves korosztály képviselte a betegek többségét (24,14%). Ennek oka az lehet, hogy a vizsgálat fő indikációját a derékfájás képezi, amely ebben a korcsoportban gyakori.
A vizsgálat 261 alanyból állt. A vizsgálatban résztvevők 72%-a férfi, míg 28%-a nő volt. Ez hasonló a Sabre és munkatársai4 által 595 betegen végzett észtországi vizsgálathoz, ahol a férfi:nő arány 5,5:1 volt. Ez azonban eltér az Albert és munkatársai5
által 5919 betegen végzett multicentrikus vizsgálatban rögzített férfi:női aránytól, amely közel azonos nemi túlsúlyt mutatott 51,1% nővel. Ez a különbség a mintanagyság és a vizsgálati alanyok egyéb jellemzőinek eltéréseire vezethető vissza. A jelen tanulmány eredményei szerint a férfiak és nők aránya 2,5:1. A magasabb férfi arány annak tulajdonítható, hogy vagy izom- vagy szalagsérülés okozza a legtöbbször, vagy pedig azért, mert a férfiak természetüknél fogva aktívabbak és így fogékonyabbak. Jól ismert, hogy a mozgásszervi fájdalmat befolyásolják a genetikai tényezők6-9, a társadalmi-gazdasági tényezők10 , az életmód11 és az egyéni felfogás12. A magas fizikai munkakövetelményeket azonban általában a munkavállalók körében a mozgásszervi fájdalmak egyik fő okának tekintik8. Ennek megfelelően a magas fizikai munkakövetelményű munkavállalóknál a legmagasabb a mozgásszervi fájdalom előfordulási gyakorisága. Ilyen fizikai munkakövetelmények például a monoton és ismétlődő karmozgások, a kényelmetlen testtartás, a hosszan tartó állás, a vállmagasság feletti karral végzett munka és a nehéz emelés13,14
A jelen tanulmányban áttekintett esetek mintegy 19,6%-ának volt normális lelete, és legtöbbjüknél az MRI oka az, hogy alsó hátfájás. Ez kevesebb, mint amit az Elders el al3 jelentett, amely szerint a nem specifikus alsó hátfájás következtében normális MRI-leleteket mutatott ki, mintegy 95%-ban. A jelentős különbség az MRI könnyű elérhetőségének és megfizethetőségének tulajdonítható a fejlettebb gazdaságokban. Annak ellenére, hogy az MRI rendkívüli módon képes a gerinc elhatárolására, kimutatták, hogy nincs egyértelmű kapcsolat az MRI megjelenése és a deréktáji fájdalom között. A derékfájás (LBP) okai számosak, sokfélék és kevéssé ismertek. Az LBP-t gyakran izom eredetűnek gondolják, és oka lehet testtartási izomhúzódás vagy protektív izomgörcs. Az ilyen sérülések jelenleg nem mutathatók ki MRI-vel, és a zsigerekből származó, áttételes fájdalom sem7. A prevalencia becslései a derékfájás definíciójától függően változnak. Ozguler és munkatársai15 a deréktáji fájdalom prevalenciáját 45%-ban állapították meg, amikor azt legalább egy napig tartó fájdalomként definiálták. Ez az áttekintés azt mutatta, hogy a gerincvelői MRI-t végző derékfájós betegek leggyakoribb korcsoportja 31 és 60 év közötti volt, és a legtöbbjüknél lumbo-sacralis MRI-t végeztek. Ez a megfigyelés annak volt köszönhető, hogy az MRI indikációja az esetek többségében a deréktáji fájdalom volt. A derékfájás a közegészségügyi rendszerek egyik legnagyobb problémájává vált8. A legtöbb ember élete során valamikor hátfájdalmat tapasztal. Azok az egyének, akik nem fordulnak orvoshoz, nem különböznek lényegesen azoktól, akik ellátást kérnek, a tapasztalt derékfájás gyakorisága vagy intenzitása tekintetében13.
Bár az egészségügyi erőforrásoknak az alacsony derékfájás miatt igénybe vett aránya nagy, a problémával küzdő emberek közül kevesen fordulnak egészségügyi ellátáshoz14.
Az alacsony hátfájás életprevalenciája a jelentések szerint eléri a 84%-ot, és a legjobb becslések szerint a krónikus alacsony hátfájás előfordulási gyakorisága körülbelül 23%, és a lakosság 11-12%-át teszi rokkanttá15.
A lumbo-sacralis MRI spondilózis leleteit a porckorong kidudorodással és egy vagy több csigolya kiszáradásával ebben a vizsgálatban a Jarvick és munkatársai16 által végzett vizsgálattal összhangban van, egy 148 alanyon végzett longitudinális vizsgálatot végeztek az ágyéki gerinc MRI-leleteinek gyakoriságának felmérésére. Ezt a vizsgálatot olyan alanyokon végezték, akiknek vagy nem volt aktuális derékfájásuk vagy isiászuk, vagy soha nem tapasztaltak derékfájást. Körülbelül 83%-uknál egy vagy több porckorong mérsékelten vagy súlyosan kiszáradt, 64%-uknál egy vagy több porckorong kidudorodott, 56%-uknál a porckorongok magassága csökkent, 32%-uknál legalább egy porckorongprotrúzió, míg 6%-uknál egy vagy több porckorong-kitüremkedés volt. Arra a következtetésre jutottak, hogy számos MR-képalkotó lelet nagy gyakorisággal fordult elő a derékfájás nélküli alanyoknál. Ezek a leletek ezért korlátozott diagnosztikai hasznot jelentenek.
A nyaki MRI volt a második leggyakoribb MRI-vizsgálat ebben a vizsgálatban, és a közúti balesetből származó nyaki sérülés gyanúja volt a vizsgálat leggyakoribb indikációja. A fő nyaki rendellenesség ebben a vizsgálatban a kompressziós myelopátiával járó nyaki törés volt, ami eltér a Mustapha és munkatársai17 által 170 nyaki MRI-vel vizsgált esetről közölt mintától. Ők kimutatták, hogy a nyaki spondilózis a betegek 44,4%-ánál gyakrabban fordult elő önálló leletként, 41,9%-ban pedig porckorongprolapsussal kombinálva, így ez volt a leggyakoribb általános lelet. Azok között, akiknél ebben a vizsgálatban az MRI-vizsgálaton rendellenességet észleltek, a spondilózis volt a leggyakoribb lelet. Ez a megállapítás hasonló volt a korábbi tanulmányokban3,11,15 találtakhoz.
Pott-kór ebben a vizsgálatban az esetek 5,7%-ában fordult elő. Ez jól mutatja a Pott-kór gyakoriságát a fejlődő országokban. A Pott-gerinc az összes tuberkulózisos eset 2%-át, az extrapulmonális tuberkulózis 15%-át és a csontrendszeri tuberkulózis 50%-át teszi ki18. tEzek a betegek más képalkotó eljárásokkal is mutathatnak eltérést. Ezért a klinikai tünetekkel és a neurológiai deficit mértékével specifikus korrelációt mutató multimodális vizsgálatokra van szükség.