A fogak szájüreg leggyakoribb jóindulatú daganatai az odontogén eredetű (a fogak eredetét adó szövetekben keletkező) daganatok (1). Az “epulis” egy nem specifikus kifejezés, amely a gingiva daganataira és daganatszerű tömegeire utal. Az állatgyógyászati szakirodalomban az odontogén daganatok három típusát írták le: fibromatikus epulisz, csontosodó epulisz és akantomatosus epulisz (2). Míg a fibromatózus és a csontosodó epuliszok az ínyre korlátozódnak, az akantomatózus epuliszok gyakran kiterjedten behatolnak a szomszédos csontba (3). Nemrégiben a kutya akantomatosus epulizmusának leírására a kutya akantomatosus epulizmusának leírására a kutya akantomatosus ameloblastoma kifejezést ajánlották (3). Az “ameloblastoma” a kiindulási sejttípusra, az odontogén hámsejtekre utal, az “acanthomatosus” pedig az e daganatokban található hámsejtek tüskés alakjára (3).
A kanin acanthomatosus ameloblastoma exofitikus, szabálytalan ínytömegként jelentkezik a fogív mindkét oldalán, előszeretettel az állkapocs rostrális régiójában (1. ábra) (3). Gyakori az alatta lévő csont érintettsége (2. ábra). A szövettani diagnózis ismeretében a primer tumort az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szájüregi daganatokra vonatkozó osztályozási rendszere (1. táblázat) alapján kell besorolni (4). Regionális nyirokcsomókba vagy más távoli szervekbe történő áttétről nem számoltak be (5). A sebészeti vagy sugárkezelés előtt gyakran javasolt a komputertomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotás a primer tumor kiterjedésének pontos meghatározása érdekében (5). A mágneses rezonanciás felvételekről beszámoltak, hogy pontosabb értékelést adnak a lágyrészek és a csontok szájüregi tumormaradványairól, mint a komputertomográfiás felvételek (6).
A rostralis állkapocsban elhelyezkedő, a szomszédos fogakat elmozdító caninus acanthomatosus ameloblastoma.
A beteg fogászati röntgenfelvétele az 1. ábrán látható csontlízist és a daganat melletti fogak elvesztését mutatja.
1. táblázat
A szájüregi szájüregi kutyatumorok klinikai T-stádiuma
| T0 | Nincs bizonyíték a
aEz a kategória itt nem szerepel
A fibromatózus és csontosodó epulidákkal ellentétben, a kutya acanthomatosus ameloblastoma helyi kiújulása gyakori a konzervatív helyi kimetszést követően (5,7,8). E daganat erősen infiltratív viselkedése miatt a gyógyuláshoz a szomszédos lágyrészek és csontok széleskörű helyi kimetszése szükséges, és ez a választott kezelés (5,7). A szerző tapasztalatai szerint a bruttó vagy radiográfiailag kimutatható betegségtől legalább 2 cm-es margó javasolt. Sugárterápia olyan kutyák esetében javallott, amelyeknél a daganat kizárólag műtéttel nem gyógyítható. Előfordulhat, hogy a daganat elhelyezkedése vagy mérete miatt, illetve a funkció vagy a kozmózis megőrzésére való törekvés miatt nem lehetséges az összes tumorsejt sebészi úton történő eltávolítása. Egy prospektív klinikai vizsgálat, amelyben 47 kutyát vizsgáltak akanthomatosus epulideszben (39 kutya) vagy fibromatosus vagy csontosodó epulideszben (8 kutya), megállapította, hogy a sugárkezelés biztonságos és hatékony kezelés a WHO-stádiumú T1 (< 2 cm maximális átmérőjű) és T2 (2-4 cm maximális átmérőjű) daganatok esetében (9). Tíz kutyának WHO-stádiumú T1-es, 30 kutyának T2-es és 7 kutyának T3-as stádiumú daganata volt. Harmincnyolc kutyának volt csontérintettsége. Az előírt sugárdózis heti háromszor 4 Gy 12 frakció volt, ami összesen 48 Gy dózist jelentett. Az anatómiai hely, a tumor mérete, a WHO T stádiuma és a csont érintettsége a progressziómentes túlélési arány prognosztikai mutatójaként vizsgált tényezők között szerepelt. A progressziómentes túlélést a sugárkezelés befejezése és a daganat mérhető helyi kiújulásának észlelése vagy a daganattól független okból bekövetkező halálozás között eltelt időnek tekintették, attól függően, hogy melyik következett be előbb. A klinikai stádium volt az egyetlen szignifikáns prognosztikai tényező (P = 0,0303), a WHO T3 stádiumú tumorral rendelkező kutyáknál 7,9-szer nagyobb volt a tumor kiújulásának kockázata, mint a WHO T1 stádiumú tumorral rendelkező kutyáknál. A T1 és T2 stádiumú daganatokkal rendelkező kutyáknál hasonló volt a kiújulás kockázata. A 3 éves progressziómentes túlélés becsült értéke az acanthomatosus epulisban szenvedő kutyák esetében 80% volt. A 39 acanthomatosus epulisban szenvedő kutya közül 7-nél diagnosztizálták a tumor kiújulását. A daganat méretének a progressziómentes túlélési arányra gyakorolt hatása, amelyről ebben a tanulmányban számoltak be, alátámasztja e daganatok korai diagnózisának és kezelésének szükségességét. Egy 1984-es tanulmány 37 hónapos medián túlélésről számolt be 39, ortovoltációs sugárkezeléssel kezelt, acanthomatosus epuliszban szenvedő kutya esetében (10). A legtöbb kutya halálának oka nem volt összefüggésben az acanthomatosus epulizmussal. A 39 kutya közül hétnél (18%) a sugárkezelés befejezése után 47 hónapos mediánidővel az eredeti daganat helyén az acanthomatosus epuliszon kívül más típusú rosszindulatú daganat alakult ki. A 7 új daganatból 5 laphámrák volt. A szerző ezen új daganatok kialakulását “rosszindulatú transzformációnak” nevezte, és felvetette annak lehetőségét, hogy a sugárzás hatására az eredeti jóindulatú acanthomatosus epulidák rosszindulatú daganattípussá alakultak át (10,11). Egy 2004-es, 57 kutyán végzett vizsgálatról szóló jelentésben azonban, amelybe egy korábban bejelentett vizsgálatból (9) származó kutyákat is bevontak, és amelyet ugyanaz a szerző írt, nem alakult ki rosszindulatú epitheldaganat az acanthomatosus epulizmus sugárterápiával történő kezelése után (12). Ez utóbbi tanulmány azt sugallta, hogy az 1984-es tanulmányban közölt laphámsejtes karcinómává alakulások oka lehetett a laphámsejtes karcinóma akanthomatosus epulisnak téves kezdeti diagnózisa, vagy az ortovoltos sugárterápia alkalmazása esetén a kezelés hatékonyságának korlátozottsága. Az 57 kutya bármely okból bekövetkező halálozás medián teljes túlélése 48 hónap volt, és a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a sugárterápia hatékony kezelés az acanthomatosus epulis esetében, és nem növeli a sugárzás okozta rák kialakulásának kockázatát más tumortípusokhoz képest. A kutyák acanthomatosus ameloblastomájának sugárkezelési területei közé tartozik a bőr és a szájnyálkahártya, és ezekben a szövetekben akut mellékhatások alakulnak ki. A szájüreg kezelt területén a mucositis általában a kezelés 2. hetében kezd kialakulni, és a kezelés 4. hetében a legsúlyosabb (13). A kezelési területen a bőrre gyakorolt hatások közé tartozik a hámlás és a száraz vagy nedves bőrkeményedés; ezek általában a kezelés 3. hete alatt válnak nyilvánvalóvá (3. ábra). Az akut mellékhatások általában a sugárkezelés befejezése után 2-4 wk múlva elmúlnak (13). A bőr hipo- vagy hiperpigmentációja és átmeneti vagy tartós hajhullás jelentkezik a kezelési területen (4. ábra). A makroszkopikus daganatok mérete általában tovább csökken a sugárkezelés befejezése után (5. ábra). Akut bőrhatások az 1. ábrán látható betegnél, 21 ddel a sugárkezelés megkezdése után, a bőr nedves deszkamizációjával a sugárkezelési területen. Ez a beteg 9 wk a sugárkezelés befejezése után, alopeciával és a bőr pigmentációjának változásával a kezelt területen.  A daganat 9 héttel a sugárkezelés befejezése után. |