Politika

A Washington Commonwealth Federation újságja, a The Sunday News 1937. február 28-i száma, amelyben bejelentik a WCF és a kommunista párttag Hugh DeLacy kampányát a Seattle-i városi tanácsba. DeLacy 1944-ben bejutott a Kongresszusba, és a WCF washingtoni baloldali-munkáspárti koalíciójának örökségét jelentette.A nagy gazdasági világválság átalakította a politikai életet és átalakította a kormányzati intézményeket az Egyesült Államokban, sőt az egész világon. Az, hogy a kormányok képtelenek voltak reagálni a válságra, széles körű politikai zavargásokhoz vezetett, amelyek egyes nemzetek kormányait megdöntötték.

Az Egyesült Államokban Franklin Delano Roosevelt 1932. novemberi megválasztásával lezárult a Republikánus Párt uralmának hosszú korszaka. Mivel a demokraták a Kongresszus mindkét házában is átvették a vezetést, a Roosevelt-kormányzat a következő öt évben átalakította a szövetségi kormányzat kapacitását, kiadási programokat indított az államok megsegítésére és a munkanélküliek megsegítésére, új szabályozó intézményeket hozott létre a gazdaság kulcsfontosságú részeinek irányítására, és új gazdasági jogok keretét építette ki a legtöbb amerikai számára, beleértve a szakszervezethez való csatlakozás jogát és az öregségi nyugdíjhoz való jogot. Az 1933 elején kezdődő New Deal-korszak átalakította az amerikai gazdaságot, és újjáalakította az állampolgárok és a kormányzat közötti kapcsolatot.”

Washington állam megélte a saját New Deal átalakulását. Történelme nagy részében az állam a Republikánus Párt fellegvára volt. Az 1930-as választásokon a GOP erődje gyengülni kezdett, mivel a választók több demokratát küldtek a még mindig túlnyomórészt republikánus törvényhozásba. 1931-ben a seattle-i választók a republikánus Frank Edwards polgármester ellen fordultak, aki nemrégiben kirúgta a városi közműszolgáltató vállalat népszerű igazgatóját, és aki keveset tett annak a több ezer seattle-i lakosnak a megsegítésére, akik elvesztették munkahelyüket és otthonukat. A visszahívásos választások miatt Edwards távozni kényszerült hivatalából, és ez figyelmeztetést jelentett más konzervatív politikusok számára.

Az 1932-es választás, amely Washingtonban a demokratákat juttatta hatalomra, ugyanezt tette Washington államban is. A demokraták mind a hat kongresszusi helyet megnyerték, és Homer T. Bone-t beválasztották az amerikai szenátusba, aki mindössze a második demokrata volt, aki valaha is képviselte az államot. A demokraták a törvényhozás mindkét házát is ellenőrzésük alá vonták, és Clarence Martint küldték a kormányzói palotába.

Radikális kihívások

Martin, Cheney demokrata polgármestere fiskális konzervatívnak bizonyult, és kormányzása hamarosan csalódást okozott a liberálisoknak, valamint a Munkanélküli Polgárok Ligájának és más radikális szervezeteknek, amelyek immár tízezreket mozgósítottak. Az 1934-es választási szezonban a baloldal hallatta hangját. A kis kommunista párt jelölteket indított, de csak néhány ezer szavazatot szerzett. Lenyűgözőbb volt a Commonwealth Builders Inc. (CBI), egy olyan szervezet, amelyet Upton Sinclair egyidejűleg folytatott kaliforniai kormányzói kampánya inspirált. Mind a CBI, mind Sinclair azt ígérte, hogy véget vet a szegénységnek azáltal, hogy az állam átveszi az üresen álló farmokat és gyárakat, és munkanélküliek szövetkezeteivé alakítja át őket. Az 1934-es kampányra a Commonwealth Builders jelölteket toborzott, akik demokrataként indultak, és némi sikerrel jártak. Az 1935-ben ülésező törvényhozásban több CBI-s törvényhozó is helyet kapott, bár nem elegen ahhoz, hogy a szervezet “Termelés a felhasználásért” programját életbe léptessék.

A fiskálisan konzervatív demokrata Clarence Martin kormányzó csalódást okozott a liberálisoknak, és a baloldali-munkáspárti politikai koalíció, a Washington Commonwealth Federation kihívója lett.

A következő évben a szervezet megváltoztatta nevét Washington Commonwealth Federationre (WCF), módosította programját, és kiszélesítette vonzerejét. A következő évtizedben a WCF baloldali jelölteket indított a Demokrata Párton belül, pozíciókat nyert az állami törvényhozásban és a Kongresszusban, miközben népszerűsítette a baloldali reformokat, a szakszervezetek, a szociális programok és az öregségi nyugdíjak támogatását. Bár a WCF-nek nem sikerült leváltania Martin kormányzót az 1936-os előválasztásokon, és így soha nem tudta ellenőrzése alá vonni a Demokrata Pártot, a szervezet elég erős volt ahhoz, hogy az állami politikát balra tolja. Gyakran követve az országos Kommunista Párt politikai fordulatait, a WCF fontos szerepet játszott abban, hogy Washington államot az 1930-as és 1940-es években a szakszervezetek és a radikális politika fellegvárának tekintették.

A baloldali és a mérsékelt demokraták közötti feszültségek néha a republikánusok számára is nyitottak. Senki sem tudta jobban kihasználni ezeket a lehetőségeket, mint Arthur Langlie, aki a Cincinnatus Új Rendje nevű konzervatív csoporttal kezdte politikai pályafutását, amely az adócsökkentést és az erkölcsi felemelkedést tűzte ki célul. Langlie-t 1935-ben a rend támogatásával választották be a seattle-i városi tanácsba, majd 1938-ban egy bonyolult, háromfordulós versenyben Seattle polgármestere lett. 1940-ben ismét kihasználta a demokrata megosztottságot, és kis híján megnyerte az állami kormányzói választást, csakhogy a még mindig szilárdan demokrata törvényhozással kellett megküzdenie. A politikailag ügyes, mérsékelt Langlie fogékonynak bizonyult néhány reformintézkedésre, és négyéves hivatali ideje alatt jól együttműködött a Roosevelt-kormányzattal.

A kormányzat átalakítása

Az 1930-as években fontos változások történtek az állami és helyi kormányok szerkezetében és működésében, bár nem olyan drámaiak, mint a szövetségi szintű változások. 1933-ban az állam alkotmányozó gyűlést hívott össze, hogy ratifikálja az amerikai alkotmány 21. módosítását, amely hatályon kívül helyezte a szesztilalmat. A szesztilalom vége ünneplésre adott okot az italozóknak és a törvényhozóknak is, akik létrehozták az állami szeszesital-ellenőrző testületet, hogy adókat szedjen be és a szükséges bevételekhez jusson.

Az adóreform volt a másik kritikus napirend. A gazdaság hanyatlásával a csökkenő adóbevételek lehetetlenné tették, hogy a városok vagy az állam lépést tartson az éhezők és hajléktalanok segélyezésére szánt pénzeszközökkel. 1931-ben a törvényhozás megszavazta a társasági és személyi jövedelmekre kivetett jövedelemadó bevezetését, miközben csökkentette az ingatlanadót, amely az egyetlen jelentős bevételi forrást jelentette. Roland Hartley konzervatív kormányzó megvétózta az intézkedést, ezzel előkészítve saját vereségét a következő választásokon. 1933-ban a választók elsöprő többséggel jóváhagyták a jövedelemadót egy, a Grange és az állami szakszervezetek által közösen támogatott országos kezdeményezésben. A washingtoni legfelsőbb bíróság azonban az állami alkotmány kínkeserves értelmezésével érvénytelenítette a választási intézkedést, így Washington maradt az egyetlen politikailag progresszív állam, amely jövedelemadó bevezetése nélkül hagyta el az 1930-as éveket. A törvényhozás ezután nekilátott az adótörvénykönyv más módon történő átalakításának. Az 1935-ös adótörvény létrehozta a forgalmi adók, az iparűzési és foglalkozási adók, a bűnadók, a használati díjak és a vagyonadók alapvető kombinációját, amelyek ma is bevételt biztosítanak.

A szövetségi kiadások és a megnövekedett állami bevételek lehetővé tették Washington számára a hidak, gátak, utak, parkok, iskolák és könyvtárak fejlesztését, amelyeket a Közmunkák részletesen ismertet: Washington újjáépítése című fejezetben. A politikai légkör és a Demokrata Párt ellenőrzése Washington DC és Olympia felett szintén hozzájárult a munkásmozgalom újjászervezéséhez, és elősegítette az új szakszervezetek gyors növekedését, amint azt a Sztrájkok és szakszervezetek című részben kifejtjük. Emellett a korszakban új politikai kezdeményezések jelentek meg az afroamerikai és filippínó-amerikai közösségekben, mivel a polgárjogi aktivisták új szövetségesekre találtak a Demokrata Párt baloldalán és olyan radikális csoportokban, mint a Kommunista Párt. Erről bővebben lásd a Polgárjogok fejezetet.

Copyright (c) 2009, James Gregory

Következő: Közmunkák

Az alábbi linkekre kattintva illusztrált kutatási jelentéseket olvashat a választási politikáról és a Washington államban a nagy gazdasági világválság idején kialakult koalíciókról:

	“Szavazni a demokratákra, szavazni a Commonwealthre”: The Washington Commonwealth Federation’s 1936 Electoral Victory, by Drew May A baloldali/munkáspárti politikai koalíció 1936-ban indított választási kampányt, hogy szembeszálljon a jobboldali, New Deal-ellenes demokratákkal Washington államban, valamint hogy radikális, a vagyon újraelosztását és a társadalombiztosítási politikát támogassa.
	Building the People’s Republic in Washington State: The Washington Commonwealth Federation, Comintern Foreign Policy, and the Second World War, by Skyler Cuthill A szovjet külpolitika változásai erősen befolyásolták a Washington Commonwealth Federation külpolitikáját, ami sikerekhez és veszteségekhez vezetett az állami politikában és a közvélemény befolyásában.
	The Washington Commonwealth Federation and the Japanese Boycott, 1937-1938, írta Chris Kwon A munkás/radikális reformkoalíció, a Washington Commonwealth Federation “antifasiszta” bojkottot szervezett a japán áruk ellen, a japán birodalom kínai terjeszkedése elleni fellépés részeként. Ez az álláspont azonban átcsapott a japánellenes hangulatba, amely a második világháború alatt az amerikai japánok internálásában csúcsosodott ki.
	“A fasizmus és szövetségese, a rasszizmus”: The Complexities of the Washington Commonwealth Federation’s Stance on Civil Rights, by Catherine Roth The civil rights policy of the Washington Commonwealth Federation, a labour/left political coalition, mirrored the cigzags of the international Communist Party’s politics, swaving from defending them to silence around Japanese American internment in World War II. világháború.
	Reviving Radicalism: The New Order of Cincinnatus and the Role of Non-Partisan Conservatism in Depression-era Seattle Politics, by Emma Lunec A konzervatív New Order of Cincinnatus, egy korrupcióellenes és álfasiszta férfi politikai szervezet, konzervatív politikusokat támogatott, akik az 1930-as évek végén újjáélesztették az állami Republikánus Pártot, hogy kihívást jelentsenek a demokrata New Deal ellen.
	Seattle Newspapers’ Support for FDR during the 1932 Election, by Nicholas Taylor Ez a tanulmány a politikai változás iránti vágyat elemzi FDR megválasztásának küszöbén, Seattle környéki újságokat elemezve.
	Az esős város a “nedves parton”: A szesztilalom kudarca Seattle-ben, írta Kayta Katherine Samuels A szesztilalomnak nem sikerült kordában tartania az alkohol előállítását, fogyasztását és élvezetét Seattle-ben és az egész “nedves partvidéken”.”
	The Washington Commonwealth Federation and Washington Pension Union, írta Jennifer Phipps A washingtoni kommunista párt központi szerepet játszott két szélesebb politikai formációban, amelyek átalakították az állami politikát, a reformokat és a szociális szolgáltatásokat.
	Washington Commonwealth Builder/Washington Commonwealth, újságriport, írta Jessica Dunahoo A Washington Commonwealth Federation, egy baloldali-munkáskommunista politikai koalíció újságjának történetét olvashatja, amely átalakította az állami politikát a válság idején.