A mindennapi önéletrajzi események feljegyzéseit gyűjtötték össze felnőttek egy kis csoportjától egy 4 hónapos időszak alatt. Ezt követte öt, 212 évre kiterjedő memóriateszt. A felismerési emlékezet, az időbeli sorrendiség és a datálási pontosság a vizsgált események távolodásával csökkent. Az eredeti tételek felismerési pontossága az egész vizsgálat során magas volt; míg az eseményen kívüli, fóliás tételek hamis felismerése 1-3 hónapos késleltetés után nőtt. A felismerési pontosságra vonatkozó bizalmi értékelések minden teszt során következetesen magasak maradtak, még akkor is, ha a felismerési pontosság romlott. A fóliaelemek további elemzései azt mutatták, hogy a nem események saját emlékként való téves felismerése pozitív kapcsolatban állt a fóliák és az eredeti feljegyzések közötti szemantikai hasonlósággal, amelyekből a fóliák készültek. Összességében az adatok azt a hipotézist támasztják alá, hogy ugyanazok az önéletrajzi sémák felelősek a tényleges események helyes felismeréséért, bizonyos nem események saját emlékként való téves felismeréséért, más nem események helyes elutasításáért és az életünk “tényeibe” vetett túlzott bizalomért.