Joona Räsänen
Sokan úgy gondolják, hogy az abortusz erkölcsileg megengedett. Ugyanakkor ugyanezen emberek közül sokan azt is hiszik, hogy ha a nő egészséges ikrekkel terhes, erkölcsileg helytelen, ha csak az egyik magzatot veteti el. De mivel erkölcsileg megengedett cselekedeteket kell választanunk a megengedhetetlenek helyett, ez azt jelenti, hogy a nőnek mindkét magzatot el kellene vetetnie, nem pedig csak az egyiket. Ez azonban nagyon furcsán hangzik. Bizonyára semmilyen plauzibilis erkölcsi elmélet nem ösztönözhet egy ilyen halálpárti nézetet, ahol az embernek inkább több, mint kevesebb életet kellene elvennie.
Ez csak egy példája egy általánosabb problémának, amely a filozófiában a mindent vagy semmit probléma néven vált ismertté, ahol bizonyos jelentős költséget vállalva magunkra nézve vagy jó, vagy még jobb eredményt hozhatunk.
A Journal of Medical Ethics című folyóiratban nemrég megjelent, Twin pregnancy, fetal reduction and the ‘all or nothing problem’ című cikkemben ezt a problémát az abortusz kontextusában alkalmazom, és megvizsgálom a lehetséges megoldási lehetőségeket. Mint sok filozófiai probléma, ez is táborokra osztja az embereket, ahol mindenki azt gondolja, hogy az ő megoldása nyilvánvalóan a helyes.
Először is, vannak az abortuszpártiak, akik szerint a probléma megoldása abban a meggyőződésben rejlik, hogy minden abortusz erkölcstelen. Ha minden abortusz helytelen, akkor egy olyan abortusz, amely csak az egyik iker magzatot öli meg, szintén helytelen. Ennek ellenére sokaknak nehéz elfogadni az életpárti álláspontot.
Aztán vannak a választáspártiak, akik úgy gondolják, hogy a terhes nő az egyetlen személy, akinek beleszólása lehet abba, hogy folytatja-e a terhességet, és hány magzatot – ha egyáltalán – fog kihordani. Egyszerűen el kellene fogadnunk, hogy a nőnek erkölcsileg joga van az egyik magzatát elvetetni, a másikat pedig kihordani – ha ezt akarja. Ha azonban ezt az érvelést követjük, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy egy terhes nőnek erkölcsileg joga van ahhoz is, hogy a terhesség bármelyik szakaszában bármilyen okból, bármilyen jelentéktelen okból, bármilyen számú terhességet megszakítson. Mégis sokan (még azok is, akik szerint a nőnek mindig legyen erre jogi lehetősége) úgy gondolják, hogy erkölcsileg helytelen például egy női magzat életének véget vetni a terhesség utolsó szakaszában a neme miatt.
A probléma plauzibilis megoldása az, ha megmutatjuk, hogy az ikerterhesség sokkal kockázatosabb és megterhelőbb a nő számára, mint az egy terhesség, így két magzat kihordása valójában nem ugyanaz, mint egy magzat kihordása. Ezért fenntarthatnánk azt a meggyőződést, hogy a késői nemi szelektív abortuszban van valami erkölcsileg helytelen, de azt is gondolhatnánk, hogy az ikerterhesség egyke terhességre való csökkentése nem helytelen, mert a magzat és az anya kockázatainak csökkentése érdekében történik – nem pedig valamilyen triviális preferencia miatt.
Az azonban nem egyértelmű, hogy az ikerterhesség egyke terhességre való csökkentése valóban csökkenti a terhesség kockázatát és a terhesség szövődményeit vagy terheit. Legalábbis néhány újabb tanulmány arra utal, hogy bár az ikerterhesség sok szempontból nehezebb, mint az egypetéjű, a másik iker megszakítása nem csökkenti a terhesség kockázatát – legalábbis nem ugyanolyan mértékben. Az egypetéjű terhességek, amelyek ikerként kezdődtek, még mindig nehezek és kockázatosak a magzat és az anya számára – a másik magzat elvetése nem változtat ezen.
A problémára az a megoldásom, hogy ha egy nő ikrekkel terhes, természetesen megteheti, hogy véget vet a terhességnek, hiszen senki, még az ikrek sem, jogosult arra, hogy valaki más testét használja a saját életének fenntartására. De ha a nő vállalja a terhességgel járó terheket és kockázatokat, és felajánlja a testét, hogy az egyik magzat használja, akkor fel kell ajánlania a testét, hogy a másik magzat is használja. Ez összhangban van Horton megoldásával a probléma általánosabb változatára.
Ezt a nézetet nem könnyű elfogadni, mert ha a nő nem tud vagy nem akar két gyermeket felnevelni, akkor ez azt jelentené, hogy inkább örökbe kellene fogadnia a másik gyermeket, minthogy megöletné az anyaméhben. Az ikrek születéskor történő szétválasztása erkölcsileg aggályosnak tűnik, de talán nem annyira aggályos, mint a probléma más megoldásai.