prédikáció

Magam akarom megcsinálni

Nézd meg ezeket a hasznos forrásokat
Bibliai kommentárok
prédikációk
gyermekprédikációk
gyermekprédikációk
éneklisták

Márk 9:14-29 Magam akarom megtenni

By The Rev. James T. Batchelor

Emlékszem, amikor a gyülekezetben nőttem fel, és hallottam a mai evangéliumi beszámolót. Ami gyerekként igazán lenyűgözött – sőt, megijesztett -, az az volt, hogy Jézus nagyon frusztrált volt a tanítványokkal. Csalódott volt amiatt, hogy a tanítványok nem voltak képesek megbirkózni ezzel a démonoktól megszállt fiúval.

Túl fiatal voltam ahhoz, hogy kifejezzem az érzéseimet, de ha ki tudtam volna fejezni az érzéseimet, az valahogy így hangzott volna: “Nem akarom, hogy Jézus csalódott legyen bennem. Jobb, ha megtanulom, hogyan űzzem ki a démonokat a démonoktól megszállt emberekből. Sőt, ha elég erős hitem van, képesnek kellene lennem arra, hogy meggyógyítsam az embereket mindenféle problémából”. Ne feledjük, hogy ez életemnek abban az időszakában történt, amikor azt gondoltam, hogy ha a nyakam köré kötök egy törölközőt, hogy úgy nézzen ki, mint egy köpeny, akkor képesnek kell lennem arra, hogy felugorjak a levegőbe, és repüljek, mint Superman.

Most, annak ellenére, hogy ebben a korban több fantáziám volt, mint eszem, a kérdés még mindig fennáll. Jézus azt mondta: “Hitetlen nemzedék, meddig leszek veletek? Meddig tűröm még veletek? Hozzátok ide hozzám!” (Márk 9:19) Jézus nyilvánvalóan csalódott a tanítványokban, mert nem voltak képesek megbirkózni ezzel a démonnal. Vajon velünk szemben is frusztráltnak kellene lennie, mert nem tudunk gyógyító csodákat tenni?

Itt jön a segítségünkre a bibliaértelmezés egyik nagy szabálya. A Bibliát mindig a teljes kontextusának fényében kell olvasnunk, beleértve annak a kultúrának a kontextusát is, amelyben íródott. Ha a mai evangéliumtól visszafelé haladunk – hogy felvegyünk egy kis kontextust Márk 6-ban – ezeket a szavakat olvassuk:

Jézus “magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével kiküldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy útravalóul semmit ne vigyenek magukkal, csak egy botot: se kenyeret, se pénztárcát, se pénzt az erszényükben, hanem szandált viseljenek, és ne vegyenek fel két köpenyt. Azt mondta nekik: “Bárhol is mentek be egy házba, maradjatok ott, amíg el nem mentek onnan. Aki nem fogad be titeket, és nem hallgat meg titeket, amint eltávoztok onnan, rázzátok le a port, ami a lábatok alatt van, bizonyságul ellenük. Bizony mondom nektek, hogy Szodoma és Gomorra elviselhetőbb lesz az ítélet napján, mint az a város!”. Kimentek és prédikálták, hogy az emberek térjenek meg. Sok démont űztek ki, és sokakat megkentek olajjal, akik betegek voltak, és meggyógyították őket”. (Márk 6:7-13) Ezek a szavak arra tanítanak minket, hogy Jézus már hatalmat adott a tanítványoknak. Jézus hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett. Képesek voltak démonokat kiűzni és betegeket gyógyítani. Jézus megígérte, hogy megadja nekik ezt a hatalmat, és ez úgy történt, ahogy Jézus megígérte.”

Egy feliratkozó így szól: “Kedves Dick, dicsérem Istent a szolgálatodért és azért a nagylelkűségért, hogy megosztod velem a prédikációs anyagodat. Az elmúlt hónapokban hűségesen használtam az anyagot, amit küldtél nekem. A gyülekezetünket megáldotta a bevitel, és a prédikációkészítésben való örömöm óriási mértékben megnőtt. Biztos vagyok benne, hogy az egyházközség népe is profitált belőle, és végső soron Jézus is megdicsőül.”

TÖRVÉNYES PRÉDIKÁCIÓSZERZŐ!
Ezer szikra, hogy inspirálja Önt – és a gyülekezetét!

KAPJA MEG A NÉGY INGYENES MINTÁT!
Bővebb információért kattints ide

Megvan az az ígéret is Jézustól, amely felhatalmazást ad nekünk arra, hogy gyógyító csodákat tegyünk? Ha megvizsgáljuk a Szentírást, nem találunk olyan helyet, ahol Jézus ígéretet tett volna ezekre a csodás gyógyító jelekre. Ehelyett ezeket a csodákat kifejezetten az apostoloknak adta apostoli hivataluk jeleként. Ők voltak azok, akikre Jézus az Ő tanításait bízta, amíg le nem írták azokat. Ők voltak azok, akiknek Jézus felhatalmazást adott arra, hogy tájékoztassák az egyházat arról, hogy mely írások az igazi, Szentlélek által ihletett szentírás. Ők voltak azok, akiknek Jézus ígérete szerint hatalma volt a betegségek és démonok felett.

Mi volt tehát a mai evangéliumban? Miért nem voltak képesek a tanítványok kiűzni a démont? Mi romlott el? Miért volt Jézus csalódott bennük?

Végeredményben az egész az emberiség ősi problémájára vezethető vissza. Ha megnézzük az Ószövetség történetét, megtudjuk, hogy valahányszor Izrael gyermekei sikeresek lettek, azt hitték, hogy ez a saját művük. Elkezdték kihagyni Istent a képből. A ciklus újra és újra megismétlődik az Ószövetségben. Az izraeliták bajban vannak. Istenhez fordulnak. Isten megmenti őket. Az izraeliták sikeresek lesznek. Elfelejtkeznek Istenről. Isten védelme nélkül ismét bajba kerülnek. Miután bajba kerültek, Istenhez fordulnak, és a kör ismétlődik. Ez egy olyan problémát mutat be, amely minden embernek megvan. Amikor jól mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Istenről.

A tanítványok elfelejtették erejük forrását. Elfelejtették, hogy nem ők voltak azok, akik gyógyítottak és így tovább. Ehelyett Isten az, aki a gyógyítást végzi. Sőt, a mai olvasmány azt mondja, hogy a tanítványok még csak nem is imádkoztak a fiúért. azt mondta nekik: “Ez a fajta semmi mással nem tud kijönni, csak imádsággal és böjtöléssel”. (Márk 9:29). Jézus még csak nem is minősíti az imádság és a böjt szavakat. Nem mondja, hogy buzgó ima vagy intenzív ima vagy kitartó ima és böjt. Egyszerűen csak azt mondta, hogy imádság és böjt. Ahelyett, hogy arra kérték volna Istent, hogy űzze ki a démont, a tanítványok egyszerűen megpróbálták ezt saját erejükből megtenni.”

Ez a valódi oka Jézus csalódottságának. A hitük Isten helyett önmagukban volt. Még csak meg sem kérték Istent, hogy segítsen nekik, még kevésbé bíztak Istenben az egész csodában.

Isten nélkül tehetetlenek vagyunk. A Szentlélek ihlette Pál apostolt, hogy ezt így mondja: “… halottak voltatok vétkekben és bűnökben”. (Efézus 2:1b) A halottak semmit sem tudnak tenni. Még hinni sem tudnak önmagukért. Maga Jézus mondta: “Én vagyok a szőlőtő. Ti vagytok az ágak. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert rajtam kívül semmit sem tudtok tenni”. (János 15:5)

Krisztus nélkül semmit sem tehetünk, mert Isten törvénye tökéletességet követel. Egyetlen bűn – egyetlen meggondolatlanság, és örökkévalóságunk el van ítélve. Ne feledjük, hogy a bűnbe azok az esetek is beletartoznak, amikor nem tesszük meg azt, amit Isten akar, hogy megtegyünk. Ez egy teljesen lehetetlen mérce azok számára, akik szellemileg halottak, amikor erre a világra jönnek. Egyetlen reménységünk Jézusban kell, hogy legyen.

A Jézusba vetett hit az, ami ezt a reménységet adja nekünk. Egy másik időben és helyen Jézus azt mondta: “Aki hisz benne, azt nem ítélik el. Aki nem hisz, az már megítéltetett, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”. (János 3:18) Ebből megtudjuk, hogy csak az Isten Fiába, magába Jézus Krisztusba vetett hit ment meg minket a kárhozattól. Minden más hit a pokolban való örökkévalóságra kárhoztat bennünket.

Ahogyan a démonoktól megszállt fiú számára Jézus volt az egyetlen megoldás, úgy számunkra is Jézus az egyetlen megoldás. Ahogyan Jézus a mai evangéliumban a démonnal foglalkozott, úgy foglalkozik a bennünk lévő bűnnel is. Nem azt kéri tőlünk, hogy a saját bűneinket dolgozzuk le. Ehelyett Ő dolgozta le helyettünk a bűneinket. Magára vette bűneinket, majd a keresztre vitte őket. Magára vette bűneink büntetését, hogy nekünk ne kelljen szenvednünk értük. Szenvedésével és halálával legyőzte a bűnt, majd legyőzte a halált azzal, hogy feltámadt a sírból. Most az egész emberiségnek felajánlja a bűn gyógymódját.

Ezt a gyógymódot hit által fogadjuk el, de a bűn erői még itt is megpróbálnak megtéveszteni minket. Az ördög, a világ, sőt saját bűnös természetünk is megpróbál meggyőzni minket arról, hogy ezt a hitet mi magunk termeljük ki magunkból. Valójában van egy népszerű ének, amely így kezdődik: “Úgy döntöttem, hogy Jézust követem”. Hasonlítsuk össze ezt a kijelentést azokkal a szavakkal, amelyekre a Szentlélek ihlette Pált: “A test gondolkodása ellenséges Istennel szemben, mert nem engedelmeskedik Isten törvényének, és nem is engedelmeskedhet”. (Róma 8:7) Ebből megtudjuk, hogy nemcsak az lehetetlen, hogy bárki hitet termeljen önmagában, hanem a hit nélküli ember ellenséges Istennel szemben.”

Pál azt is írta: “Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja Isten Lelke által szólva: Jézus átkozott. Senki sem mondhatja: “Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által”. (1Kor 12,3) Ahogy a mai evangéliumban az apának kellett Jézushoz vinnie a fiát, úgy mi sem tudunk magunktól Jézus Krisztushoz jönni. Ahogy Luther Márton kifejti: “Hiszem, hogy saját eszemmel vagy erőmmel nem tudok hinni Jézus Krisztusban, az én Uramban, és nem tudok hozzá eljutni. De a Szentlélek az evangélium által elhívott, ajándékaival megvilágosított, megszentelt és megtartott az igaz hitben”. (Kis katekizmus, Hitvallás, harmadik cikkely) Nincs mód arra, hogy magunkban hitet teremtsünk. A Szentléleknek kell azt nekünk ajándékba adnia.”

Ez ismét visszavezet minket az atyai imához: “Hiszek. Segítsd meg hitetlenségemet!” (Márk 9:24b) Amikor mi, keresztények ezt az imát imádkozzuk, elismerjük, hogy hitünk gyenge, és semmit sem tehetünk annak fenntartásáért, nemhogy megerősítenénk. Teljes tehetetlenségünkből kiáltunk Istenhez, és könyörgünk neki, hogy tartson meg minket az egyetlen, igaz hitben, amíg el nem jön, hogy hazavigyen minket magához a mennybe.

A Szentlélek azon munkálkodik, hogy olyan hitet adjon nekünk, amely Isten kegyelmében hisz, nem pedig a saját cselekedeteinkben. Arra hív minket, hogy higgyünk abban, aki az út, az igazság és az élet. Arra hív minket, hogy higgyünk abban, aki elűzi a démonokat, és helyette igazi életet ad nekünk. Arra hív minket, hogy higgyünk Jézus Krisztusban. A hit, amely belülről fakad, kudarcot vall. A hit, amely a világból jön, kudarcot fog vallani. Csak a Szentlélek ajándéka, a Jézus Krisztusba vetett hit marad meg örökké. És csak ezen a hiten keresztül ad nekünk Jézus bűnbocsánatot, életet és üdvösséget. Ámen

Írásidézetek a World English Bibleből

.