Prédikáció sorozat: “Rövid és édes nyári zsoltárok”
A mai prédikáció: Psalmus 133 – “Isten áldása az egységben, mely ránk szakad”
Pásztor Louis Prontnicki Maple Glen Bible Fellowship Church
A felemelkedések éneke. Dávidtól.
1 Milyen jó és kellemes, amikor a testvérek egységben élnek együtt!
2 Olyan ez, mint a fejre öntött drága olaj, amely lefolyik a szakállra,
lefolyik Áron szakállára, le a palást gallérjára.
3 Olyan ez, mintha a Hermon harmata hullana a Sion hegyére.
Mert ott adja az Úr az ő áldását, sőt az örök életet.
Előszó: Amikor múlt vasárnap megkérdeztem tőletek, hogy miért jöttök vasárnaponként a templomba, néhányan azt mondtátok, hogy a közösség miatt, amit itt, más testvérekkel és nővérekkel az Úrban megéltek. Vizsgáljuk meg az együttlétünknek ezt az aspektusát, és tegyünk fel egy másik kérdést, nevezetesen: “Miért szeretsz más emberekkel találkozni? Mi az, ami közös bennetek, ami kellemessé teszi az együtt töltött időt?”
Ps. 133 segít meglátnunk, hogy az édes közösségben több van, mint közös érdeklődés, hasonló személyiségek és közös tapasztalatok; sőt, az igazi keresztény egységnek természetfeletti dimenziója is van. Nézzük meg.
A mai prédikáció vázlata:
I. A szerkezet
II. A helyszín
III. A tartalom
IV. A jelentőség
I. A Zsolt 133 szerkezete
Amint a múlt vasárnap a 117. zsoltárral tettük, most is szeretnénk egy pillanatra értékelni e rövid zsoltár szimmetriájának és szerkezetének szépségét. Mit veszel észre a formáján?
Nézd meg a zsoltárt; most figyeld meg az ismétlődő szavakat/gondolatokat (Lefelé futás/esés).
A zsoltár hármas szerkezete tehát a következő;
- 1 az igazi egység áldásának kijelentése (vízszintes kapcsolatok)
- 2-3a ennek az egységnek két hasonlatát adja meg nekünk (függőleges illusztrációkkal: lefelé futás)
- 3b az áldás kijelentésével zárul, amelyet az Úr az Ő egységes népének ad.
Láthatjuk tehát, hogy ebben a zsoltárban a visszatérő kép vagy irányzat a “lefelé futás” gondolata. Háromszor látjuk a héberben, és talán a te angol fordításodban is, a “Running down” szót (2x a 2. v.), és egyszer a 3. v. (“falling” vagy “falls”), ami ugyanaz a szó, mint a 2. v-ben.
Ez a “Jordán” szó, mint a Jordán folyó, amely a 9000 láb magas szíriai hegyekből folyik le egészen a Holt-tengerig, mintegy 1300 láb mélyen a tengerszint alatt!
Ezért az uralkodó képalkotás, amit a Ps. 133 az áldások és a jóság leírására az, hogy valami fentről jön lefelé… és végső soron az Úrtól, minden jóság és áldás forrásától, Jézus Krisztusban.
Míg tehát hajlamosak vagyunk vízszintes síkon gondolkodni az egység zsoltáráról, Isten Igéje függőleges irányba mutat, amint látjuk, hogy az Ő áldásai az Ő egyesült népére zúdulnak lefelé!
II. A 133. zsoltár foglalata
A 133. zsoltár foglalata
Ps. A 133. az utolsó előtti “felemelkedések éneke”. (Zsolt. 120-134) Ezeket az énekeket akkor énekelték, amikor a zsidó nép Jeruzsálembe zarándokolt. Figyeljük meg, hogy miközben felmentek a Sion hegyére, az Úr áldásai szálltak le rájuk, a céljuk és imádatuk egységében.”
Ezek a zarándokok különleges egységet, vibráló egységet élveztek, amikor egyként utaztak a hit útján, hogy imádják az Urat.
Talán Dávid használta ezt a zsoltárt a 2Sámuel 6. fejezet idején, amikor a frigyládát az új fővárosba, Jeruzsálembe vitték, és az egész nép egységesen ünnepelt.
Vagy később, amikor egész Izrael összegyűlt az egyik nagy ünnep alkalmával Jeruzsálemben. (Például azt olvassuk a 2Krón. 30:12-ben, hogy amikor Ezékiás király megünnepelte a húsvétot, ezt olvassuk: “Hogy Isten keze volt a népen, hogy egységet adjon nekik, hogy végrehajtsák, amit a király és tisztviselői elrendeltek, követve az Úr szavát.”)
Ezért ma számunkra a Zsolt 133 különleges jelentőséggel bír, amikor összegyűlünk az Úr Jézus Krisztus imádására, ahogyan ma is tesszük!
III. A Zsolt 133 tartalma
Ez a zsoltár tartalma három részből áll:
- A valódi egység (horizontális kapcsolatok) áldásának kinyilvánítása v. 1
“Milyen jó (a harmat) és kellemes/ gyönyörködtető (az olaj), amikor a testvérek egységben élnek együtt!”
Ez az egység önmagában “jó” (objektív), és “gyönyörködtető” a tapasztalatban (szubjektív.)
Motyer: A “testvérek” szükségképpen összetartozást, családi egységet jelent. De az “egység” egészen más dolog! Jó együtt látni a családot, de ha valódi egység van, az már bónusz és hatalmas áldás. A vér szerinti egység a szív egysége felé halad.”
Stott: “Isten szövetséges népe már testvérek; de jó és kellemes, ha testvéri kapcsolatuk mellett egységben élnek együtt. (Pusztán az, hogy testvérek, még nem garantálja az egységet – lásd a Teremtés könyvének Káin és Ábel; Jákob és Ézsau, valamint József és testvére történetét!) Ez az egység Isten műve; az Ő áldásai futnak le ránk.”
2. Ennek az egységnek két analógiája (függőleges illusztrációval: lefelé folyik) 2-3a. v.
Miért olyan ez az egység, mint a lefelé folyó olaj? Azért, mert mindkettő leereszkedik, és mindkettő átöleli az egész testet, megszentelve azt? Vagy azt akarja tanítani, hogy ez az egység olyan illatos, mint az olaj, és olyan üdítő, mint a harmat? Talán mindkettő igaz.
Motyer megjegyzi: “Két különböző analógia: először is a felszentelés olaja, amely az egységre, mint Isten szent áldására mutat, megteremtve azt a papi népet, amely Izraelnek szánták (2Mózes 19:6). A második egy csodáról szól – Hermon harmata Sion hegyére hullott/ Hermon volt az északi (Izrael) fő hegye; Sion a déli fő hegye. Az, hogy így egyesültek, csakis Isten cselekedete lehetett: ilyen tehát – mondta Dávid – Isten népének családja egységének egysége, Isten teremtette csoda.”
3. Azzal az áldás kijelentésével zárul, amelyet az Úr az Ő egyesült népének ad. 3b. v.
Mert ott (ill, Jeruzsálem; de utalva a zsoltár elejére is: ahol egység van, oda Isten parancsára áldás hull), ott adja az Úr az ő áldását (Zsolt 134,3), sőt örök életet. (“Az igazi egység felülről való; sokkal inkább adományozott áldás, mint valami, amit mi érünk el.”)
Ahol Isten megparancsolta áldását, ott az a hely, ahol az Ő népe egységben van a Testben. Isten nem áldja meg azt a gyülekezetet, ahol megosztottság és pletyka van. Nem. Azokra a gyülekezetekre küldi evangéliumi áldását, amelyek megalázkodtak, szeretik és szolgálják egymást.”
Calvin így ír: “Isten ott parancsolja meg áldását, ahol békességet ápolnak.”
IV. A Zsolt 133 jelentősége
Hadd kérdezzem meg: “Mi az, ami közös bennetek másokkal a gyülekezetben, és ami miatt a velük való közösségetek élvezetes?” Hasonló érdeklődési körök? Életszakaszok? Személyiségek vagy hátterek, amelyek hasonlóak?
Ha őszinték vagyunk, gyakran ez a PLU-faktor: Élvezzük, hogy olyan emberekkel vagyunk együtt, mint mi.
De ehhez nem kell a Szentlélek. Nincs szükséged Krisztus keresztjére, amely ledönti a válaszfalakat ahhoz, hogy ilyen barátságban legyünk, igaz?
De Isten természetfeletti egységre hív minket Krisztusban! Célja, hogy eggyé tegyen minket Krisztusban, felülírja a hobbit, a kort, a fajt, a foglalkozást vagy a személyiséget.”
A Meggyőző közösség című könyvükben: Where God’s Power makes a Church Attractive, Mark Dever és Jamie Dunlop azt javasolják, hogy az igazi közösség, amelyet Isten keres, nem a PLU-k ilyen közösségei, hanem az Isten adta egység a különböző emberek között, akiket nem a hasonló külső érdekek vagy demográfiai jellemzők vonzanak össze, hanem a Krisztusban való egységünk miatt. Az egységünknek természetfeletti alapon kell állnia; Krisztusnak kell tulajdonítani, nem pedig a természetes összeegyeztethetőségnek.”
Mi az a “ragasztó”, ami összeköt bennünket?
Ez leginkább közös érdekek és hasonló személyiségek?
Vagy inkább az, hogy mi egy “Testvérek bandája” vagyunk, akik egymás mellett szolgálunk, imádkozunk és tanúságot teszünk a szellemi lövészárkokban, miközben együtt harcolunk közös ellenségünk, az ördög ellen, és miközben egyetlen igaz parancsnokunkat, Jézus Királyt szolgáljuk?
Látsz ennek bizonyítékát a másokkal való közösségedben?
Hadd mondjak egy másik jelentőségét a Krisztusban való kegyelmi alapú egységünknek.
Mindannyian ismerünk olyan felnőtteket, akik tudják, hogy a biológiai édesanyjuk örökbefogadási tervet készített számukra, amikor csecsemők voltak, és most, későbbi életük során újra egyesülni szeretnének a biológiai édesanyjukkal/szüleikkel. Igen, az örökbefogadó szüleikhez és testvéreikhez tartoznak, de vágynak arra, hogy a hús-vér családjukkal is kapcsolatba kerüljenek. Tudják, hogy léteznek, de még nem találkoztak velük.
Mi történik, ha megtalálják a biológiai családjukat? Gyakran nagy ünneplés következik, és órákat, napokat töltenek azzal, hogy megismerjék ezt a családot. Nehéz és kínos lehet, de van valami kielégítő abban, amikor egyesülsz a hús-vér családoddal.”
David Bricker, a Zsidók Jézusért szervezet ügyvezető igazgatója e havi hírlevelünkben a “Rejtélyes családunkról” ír. Beszél egy munkatársáról, akit csecsemőként örökbe fogadtak, és tudta, hogy van egy biológiai családja, amellyel soha nem találkozott. Amikor felnőttként megkereste ezt a családot, egyesült két biológiai testvérével és az apjával, és egyszerre áldott és kihívást jelentett számára a kapcsolat ezekkel az emberekkel, a hús-vér emberekkel!
Bricker a továbbiakban arról ír, hogy mindannyian, akik Jézus Krisztusban hiszünk, valójában egy hasonló folyamatot élünk át, de fordítva. Vagyis a legtöbben közülünk a biológiai családunkban nőnek fel, majd amikor Krisztus megvált minket, és Isten családjába fogad minket, akkor találkozunk ezekkel a testvérekkel, akikről nem is tudtuk, hogy vannak! És ez egyszerre áldás és kihívás, hogy kapcsolatba kerüljünk ezzel a lelki családdal, a mi igazi családunkkal!
Alkalmazzuk ezt:
Keresed-e ezt az egységet? Fontos ez neked?
Ez az egység nagy kihívás: a gyülekezetekben, a keresztény iskolákban, a missziós szervezetekben, és még a vének és diakónusok testületében is! Egy olyan időszakban, amikor nemzetünk annyira megosztott faji és politikai oldalak mentén, kétségbeesetten kell keresnünk ezt az Isten adta egységet.
Kész vagy-e dolgozni ezért az Isten adta egységért?
Ha igen, akkor milyen első lépést kellene tenned? (Előítéletek, sérelmek, gyűlölet megbánása? Bocsánat kérése?)
Emlékezz: az egész folyamat azzal kezdődik, hogy egyesülsz Istennel, az Úr Jézus Krisztus megváltó munkája által.
Milyen fontos ez az egység?
János 17:20-21 “Hogy egyek legyenek, amint te, Atyám, bennem vagy, és én benned; hogy ők is egyek legyenek bennünk. Hogy a világ elhiggye, hogy te küldtél engem.”