A Montreal Canadiens több mint boldog, hogy a jövőjét Carey Price-ra építheti, és ezt vasárnap délután egyértelművé is tette, amikor a 29 éves hálóőrrel nyolcéves, 84 millió dolláros szerződést kötöttek, amely a legnagyobb szerződés, amelyet valaha egy NHL-kapus kötött.
Price hosszú távú szerződtetése mindig is a Canadiens GM Marc Bergevin célja volt a nyár elején, és ez az, ami iránt maga Price is nagy érdeklődést mutatott a Montreal szezonjának végeztével. Mindig is feltételezték, hogy Price, aki jelenlegi szerződésének utolsó évébe lépett, szintén egy nagypénzes szerződést fog aláírni, egyesek szerint akár 9 millió dollárt is kereshet szezononként. A 10,5 millió dolláros sapkaösszeg azonban a liga játékosai által aláírt leggazdagabb szerződések közé tartozik, és megegyezik a Chicago Blackhawks nyolcéves, 84 millió dolláros kettős szerződésével, amelyet a sztárduó, Jonathan Toews és Patrick Kane kötött.
Míg Price szerződésének teljes részletei még nem tisztázottak, úgy tűnik, hogy követi azt az utóbbi idők tendenciáját, hogy a játékosok a pénzük nagy részét – vagy legalábbis nagy részét – aláírási bónuszokkal keresik meg. Ez az úgynevezett lockout-védelem, és Price-nak van belőle bőven. Pierre LeBrun, a TSN munkatársa szerint Price a szerződéséből szemet gyönyörködtető 70 millió dollárt fog aláírási bónuszokban keresni, ami azt jelenti, hogy a tényleges, egész szezonra szóló fizetése mindössze 1,75 millió dollár.
Egyesek számára nem lesz nagy megdöbbenés, hogy Price egy ilyen szerződést kötött. Elvégre széles körben a világ legjobb kapusának tartják, olimpiai és világbajnok, aki 2014-15-ben a Vezina Trophy mellett a kettős MVP címet is elnyerte. Ráadásul az elmúlt négy szezonban legalább 100 mérkőzésen játszó hálóőrök közül Price büszkélkedhet a legjobb védési százalékkal (0,928), a legalacsonyabb kapott gólátlaggal (2,16), a negyedik legtöbb shutouttal (20), és 125 győzelmével a hetedik legtöbbet szerezte a hálóőrök között. Mindezekről nem is beszélve, hogy ugyanezen időszak alatt, ugyanezen hálóőrökkel összehasonlítva, Price .938-as SP-je 5 az 5 ellenében a legjobb a ligában, ami egy újabb bizonyítéka az üzletet megelőző teljesítményének.
Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy Price úgy kaszál, mint előtte egyetlen hálóőr sem. Ennek ellenére az üzlet nem mentes a hátrányoktól.
Először is, mindenekelőtt Price szerződésével kapcsolatban kell aggódni a későbbiekben. A nyolcéves szerződés Price-t a 38. születésnapjáig Montrealban tartja, egy olyan időszakban, amikor a játéka kezdhet folyamatosan visszaesni. Azt persze nem lehet tudni, hogy ez így lesz-e. Martin Brodeur 37 évesen is szóba került a Vezina-díjról, ahogy más kapusnagyságok, például Patrick Roy, Dominik Hasek is. Még Roberto Luongo is elég erős szezont tudott összehozni ahhoz, hogy 36 évesen, 2015-16-ban egy negyedik helyet szerezzen a Vezina-szavazáson. Nem tudni azonban, hogy Price tartani fogja-e ezt a szintet, és ez legalábbis némileg aggasztó lehet.
A Canadiens sapkahelyzete miatt is lehet némi aggodalom a következő években. Price szerződése a következő szezonban a Montreal sapkaterületének 14 százalékát emészti fel, amennyiben a sapka változatlan marad, és az a plusz 4 millió dollár szezononként, amit a korábbi szerződéséhez képest keres, legalább egy vagy két minőségi játékosnak felel meg. Ez nem lenne aggodalomra okot adó, ha a Canadiensnek lenne egy sornyi kiemelkedő tehetség, de a rendszer kissé vékony, és a szabadügynökök kihasználása a játékoskeret feltöltésére nehéz lesz, ha nincs rá pénz.
A Montreálnak azon is aggódnia kell, hogy honnan lesz elég hely a sapka alatt ahhoz, hogy Max Pacioretty, Brendan Gallagher és Alex Galchenyuk – aki lehet, hogy néhány év múlva még mindig kanadai lesz, de az is lehet, hogy nem – a későbbiekben is megmaradjon.
Az üzlet azonban egyelőre annak a jele, hogy a Canadiens bízik abban, hogy Price képes lesz a franchise arca maradni a harmincas éveiben is, és a Montreal mindent megtesz Price-ért, mint a Stanley Kupa-puzzle legnagyobb darabjáért.