A fajok a fertőzés csökkenő gyakorisága szerint vannak felsorolva.
LovakSzerkesztés
A lovaknál a szubkután pythiosis a leggyakoribb forma, és a fertőzés a kórokozót tartalmazó vízben álló seben keresztül történik. A betegséget pióca, mocsárrák és bursatti néven is ismerik. Az elváltozások leggyakrabban az alsó végtagokon, a hason, a mellkason és a nemi szerveken fordulnak elő. Ezek granulomatózusak és viszketnek, és lehetnek fekélyesek vagy fisztuláltak. Az elváltozások gyakran tartalmaznak sárga, szilárd, elhalt szövettömegeket, az úgynevezett “kunkereket”. Krónikus fertőzés esetén előfordulhat, hogy a betegség átterjed az alatta lévő csontokra.
KutyákSzerkesztés
A bőrpysiózis kutyáknál ritka, és fekélyes csomók formájában jelentkezik. Az elsődleges fertőzés a csontokban és a tüdőben is előfordulhat. A pithiózis gyomor-bélrendszeri formájában szenvedő kutyáknál a gyomor-bélrendszer egy vagy több szakaszának súlyos megvastagodása figyelhető meg, amely magában foglalhatja a gyomrot, a vékonybelet, a vastagbelet, a végbelet, vagy ritka esetekben akár a nyelőcsövet is. A kialakuló kórkép étvágytalanságot, hányást, hasmenést (néha véres) és hasi erőlködést eredményez. Kiterjedt súlyvesztés is előfordulhat.
EmberekSzerkesztés
Az emberekben arteritis, keratitis és periorbitalis cellulitis okozhat. Korábban ritka betegségnek tartották, 1996-ig mindössze 28 esetről számoltak be a szakirodalomban. A Pythium okozta keratitis azonban gyakoribb lehet, mint korábban gondolták, és az esetek egy részét azonosítatlan kórokozók okozhatták. Bár erről a betegségről először 1884-ben számoltak be, az embert fertőző fajt – Pythium insidiosum – csak 1987-ben ismerték el hivatalosan. A diagnózis felállítása részben azért lehet nehéz, mert nem ismerik a betegséget. Úgy tűnik, hogy sem állatról állatra, sem állatról emberre nem fertőződik. Úgy tűnik, hogy ennek a szervezetnek három kládja létezik: egy az amerikai kontinensen, egy második Ázsiából és Ausztráliából, egy harmadik pedig Thaiföldről és az USA-ból származó izolátumokkal. A szervezet legvalószínűbb eredete Ázsiából származik.
A legtöbb emberi esetet Thaiföldről jelentették, bár máshonnan is jelentettek eseteket. Emberekben a betegség négy formája a következő: szubkután, disszeminált, szemészeti és vaszkuláris. A betegség szemészeti formája az egyetlen ismert, amely egyébként egészséges embereket fertőz meg, és a fertőzött vízben való úszás közbeni kontaktlencse-használattal hozták összefüggésbe. Ez a legritkább forma, a legtöbb esetben a szem enukleációjára van szükség. A betegség többi formájához előzetesen fennálló egészségügyi állapot szükséges, amely általában talasszémiás hemoglobinopátiával jár együtt. A prognózis rossz vagy óvatos, és a kezelések közé tartozik a fertőzött szövetek agresszív sebészi eltávolítása, amputáció javasolt, ha a fertőzés a distalis végtagra korlátozódik, amelyet immunterápia és kemoterápia követ. Egy nemrégiben közzétett áttekintés kilenc vaszkuláris pythiosis esetet sorol fel, amelyek közül öt túlélő szabad margójú műtéten esett át, és egy kivételével valamennyi amputációra szorult. Ugyanez az áttekintés kilenc szemészeti pythiosis esetet sorol fel, öt betegnél a fertőzött szem enukleációjára, négy betegnél pedig szaruhártya-átültetésre volt szükség.
Macskák és egyéb állatokSzerkesztés
A macskáknál a pythiosis szinte mindig a bőrre korlátozódik szőrtelen és ödémás elváltozások formájában. Általában a végtagokon, a gáton és a farok tövénél található. Az orrgaratban is kialakulhatnak elváltozások. A nyulak fogékonyak a pythiosisra, és a betegség in vivo vizsgálatára használják őket.
Más állatok közül medvék, jaguárok, tevék és madarak is megfertőződtek pythiosissal, bár ezek csak egyedi esetek voltak.Többször is előfordult már.