Részvényopciók és a 409A szakasz: Gyakran ismételt kérdések

A részvényopciók a részvényjuttatás egy olyan formája, amely közvetlenül jutalmazhatja a birtokost, ha a vállalat részvényeinek árfolyama emelkedik. A részvényopciók általában megkövetelik, hogy a munkavállalók megfizessék a lehívási árat annak érdekében, hogy az opciós juttatásból származó előnyöket realizálhassák. Az opció lehívásakor a tulajdonos visszakapja a vállalat részvényeit – egy olyan eszközt, amelyet a jövőbeni elidegenítésig birtokában tart.

A belső adótörvénykönyv 409A szakasza szabályozza a halasztott javadalmazás adóztatását. A több feltételnek megfelelő részvényopciókat “részvényjogosultságnak” tekintik, amelyek a 409A szakasz alól kivonhatók, nem pedig a 409A szakasz hatálya alá tartozó “halasztott kompenzációnak”. Ha azonban a kizáráshoz szükséges feltételek bármelyike nem teljesül, a részvényopciókat a 409A szakasz hatálya alá tartozó halasztott javadalmazásnak kell tekinteni, így az opcióknak vagy meg kell felelniük a 409A szakasznak, vagy el kell viselniük a 409A szakasz megsértésének következményeit.

A következő kérdések és válaszok ismertetik azokat a 409A szakasz szerinti megfontolásokat, amelyekkel a vállalatoknak tisztában kell lenniük, amikor részvényopciókat bocsátanak ki.

Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy a részvényopciók a 409A szakasz hatálya alól kivonható részvényjogosultságnak minősüljenek?

1. Az ösztönző részvényopcióknak (ISO) minősülő részvényopciók nem tartoznak a 409A szakasz hatálya alá. (A vállalatok különböző okokból dönthetnek úgy, hogy ISO-kat vagy nem minősített részvényopciókat (NSO-kat) alkalmaznak.) A nem minősített részvényopciók a 409A szakasz hatálya alól kivonható részvényjogosultságoknak minősülnek, amennyiben megfelelnek az alábbi feltételek mindegyikének:
2. A részvényopció “szolgáltatást igénybe vevő részvény”, azaz azon társaság törzsrészvényeinek megvásárlására való jog, amely számára a szolgáltatást nyújtó (opciót kapó) közvetlen szolgáltatásokat végez, vagy bizonyos jogosult anyavállalatok, amelyek a szolgáltatást igénybe vevő társaság tulajdonában lévő szavazati jog vagy érték legalább 50 százalékával rendelkeznek. Az elsőbbségi részvényekre vonatkozó opciók nem minősülnek a 409A szakaszból kizárható részvényjogosultságnak, még akkor sem, ha az alább meghatározott összes többi feltétel teljesül.
3. A lehívási ár soha nem lehet alacsonyabb, mint a mögöttes részvény valós piaci értéke (FMV) az opció nyújtásának napján. A 409A szakasz szabályai iránymutatást adnak a bevett értékpapírpiacon könnyen forgalmazható és az ilyen módon nem forgalmazott részvények értékelésére. A rendeletek meghatároznak bizonyos “biztonságos kikötő” (safe harbor) értékelési megközelítéseket is a nem könnyen forgalmazható részvények tekintetében.
4. A részvényopció tárgyát képező részvények számát a nyújtás eredeti időpontjában meg kell határozni. A nyújtás időpontja nem lehet korábbi, mint az a nap, amikor a társaság végrehajtja azt a társasági intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy a szolgáltató számára jogilag kötelező erejű jogot teremtsen az opcióra.
5. Az opció átruházása vagy gyakorlása a 83. szakasz és a Reg. 1.83-7 szakasza szerint adóköteles. (Megjegyzés: A 83(b) szakasz szerinti választás nem lehetséges részvényopciókra, de ez független a 83. szakasz alá eső adózástól.)
6. Az opció nem tartalmaz olyan jellemzőt, amely a javadalmazás elhalasztására szolgál az opció lehívása vagy elidegenítése, vagy az opció alapján megszerzett részvények jelentős mértékben megszolgálttá válásának későbbi időpontján túl. Az opció lehívásából vagy elidegenítéséből származó adóköteles jövedelemnek az opció lehívásának/elidegenítésének időpontjában teljes mértékben jövedelemként kell elszámolhatónak lennie.

Ha a részvényopciók nem felelnek meg a fenti feltételek egyikének (vagy többnek) sem, és a 409A szakasz hatálya alá tartoznak, mit jelent ez valójában?

A 409A szakasz hatálya alá tartozó opciókat vagy (1) úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek a 409A szakasz és a rendeletek követelményeinek, vagy (2) el kell viselniük a 409A szakasz megsértésének lehetséges hátrányos adókövetkezményeit, ha nem felelnek meg.

Melyek a 409A szakasz hatálya alá tartozó opciók nyújtásának a 409A szakasz követelményeinek való meg nem felelésének lehetséges hátrányos adókövetkezményei?

Az opciók a 409A szakasz nem teljesítését eredményezik a következő következményekkel:

1. Az opciókban rejlő, a megszolgálás évének december 31-én mért nem realizált nyereség a 409A szakasz szerinti jövedelemként jelentendő és az opció birtokosa számára a megszolgálás évében adóköteles, függetlenül attól, hogy az opciókat lehívták-e vagy sem. Továbbá, az opciók lehívását megelőző minden további évben, az adott év december 31-én mért további nem realizált nyereség a 409A szakasz szerinti jövedelemként elszámolható. (Az így jövedelemként adóztatott összegek arra szolgálnak, hogy növeljék az opció birtokosának az opciókra vonatkozó adóalapját, hogy elkerüljék a korábban adóztatott jövedelem “kettős adóztatását” az opció tényleges lehívásának évében.)
2. A munkáltató köteles a munkavállaló W-2 nyomtatványán jelenteni a 409A szakasz szerinti mulasztást, és a “409A jövedelem” után adót visszatartani. Ennek elmulasztása szankciókat vonhat maga után a munkáltatóra nézve.
3. A 409A jövedelemre a 409A szakasz szerint az opció birtokosára kivetett további 20 százalékos adó vonatkozik. Ez az opció birtokosának rendes jövedelemadóján felül jár.
4. A 409A szakasz szerinti jövedelemre az IRS alulfizetési rátája feletti 1 százalékos mértékű kiegészítő prémiumkamatadó is kivethető. Bár a kamathoz hasonlóan számítják, ez olyan adó, amely maga is kamat- és bírságterhekkel terhelhető.

Figyelem: Az opció birtokosára nézve kedvezőtlen potenciális adókövetkezmények, nevezetesen az opciós jövedelemnek a megszolgálás évére történő felgyorsítása (a lehívástól függetlenül), a 409A szakasz szerinti további 20 százalékos adó, valamint a nem teljesítésért járó potenciális kamatok és büntetések, és kisebb mértékben a munkáltatót érintő potenciális büntetések felértékelik annak fontosságát, hogy az opciónyújtás kizárt részvényjogosultságnak minősüljön. Az egyik kritikus követelmény, hogy a juttatásnak az FMV lehívási áron kell történnie.

Melyek azok a követelmények, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy az opciók megfeleljenek a 409A szakasznak, ha egyébként nem kizárhatóak?

1. A 409A szakasznak való megfelelés érdekében az opciónyújtást írásban és a nyújtás időpontjára vonatkozóan dokumentálni kell, és:
2. meg kell határozni a nyújtott opciók számát.
3. Meghatározni azt a határidőt, amely alatt az opciók lehívhatók.
4. Meghatározni a lehívási ár összegét vagy egy objektív képletet, amellyel a lehívási ár meghatározható.
5. Megadni egy objektív, nem diszkrecionális lehívási eseményt vagy időpontot, amely a 409A szakasz szerint megengedett. Az engedélyezett események vagy időpontok közé tartoznak:

• A 409A szakaszban meghatározott “irányításváltási esemény”
• Az opció birtokosának a munkáltatótól való “szolgálatból való kiválásának” időpontja
• Halál
• Képtelenség (a 409A szakaszban meghatározottak szerint)
• A meghatározott jövőbeli lehívás előírt a a nyújtás időpontjában
• A 409A szakaszban meghatározott, az ellenőrzésben bekövetkező változásnak minősülő esemény vagy a nyújtás időpontjában előírt meghatározott jövőbeli időpont legkorábbi bekövetkezése

Sem az opció birtokosa, sem a munkáltató nem rendelkezhet mérlegelési jogkörrel az opciók lehívásának időzítése tekintetében.

Az a munkáltató, amelynek részvényeivel nem lehet könnyen kereskedni egy bevett értékpapírpiacon, köteles független szakmai értékbecslést készíttetni a részvények forgalmi értékének megállapításához az opciók lehívási árának meghatározása céljából?

A 409A szakasz nem írja elő független szakmai értékbecslés alkalmazását. A tőzsdén nem forgalmazott részvények tekintetében azonban az ilyen értékbecslés, feltéve, hogy az friss (azaz az értékbecslés értékelési időpontja az opció nyújtásának időpontjától számított 12 hónapon belül van), a 409A szakasz szerinti “biztonságos kikötő” értékelési megközelítés, amelyet a leggyakrabban alkalmaznak. Ha az értékbecslést az IRS megtámadja, az értékbecslés szerinti értéket az ésszerűség vélelme illeti meg, így az IRS-t terheli annak bizonyítása, hogy az értékbecslés szerinti érték ésszerűtlen volt. Ilyen értékbecslés (vagy alternatív biztonságos kikötő módszertan) hiányában, ha az IRS megtámadná a munkáltató értékelését, a munkáltatót terhelné annak bizonyítása, hogy a részvények értékelése ésszerű volt.

Azokra a súlyos potenciális adókövetkezményekre tekintettel, amelyek abból a megállapításból eredhetnek, hogy az opció lehívási ára az FMV-hez képest diszkontot jelent, hacsak az opciónyújtás nem kifejezetten a 409A szakasz követelményeinek való megfelelést szolgálja, általában független szakmai értékbecslés elvégzése ajánlott. Ez azonban nem kötelező, és a munkáltatói részvények FMV-je a 409A szakaszban foglalt iránymutatásokban meghatározott tényezők alapján és az adott tények és körülmények figyelembevételével állapítható meg.

A független szakmai értékbecslésen kívül milyen más “biztonságos kikötő” értékelési módszerek léteznek olyan részvények tekintetében, amelyekkel nem lehet könnyen kereskedni egy bevett értékpapírpiacon?

Az alábbiakban felsorolt különleges feltételek teljesülése esetén a következő értékelési módszerek képezhetnek “biztonságos kikötő” értékelési módszert:

1. Formaalapú módszer. A képletalapú értékelési módszer olyan vállalatok esetében alkalmazható, amelyek az opciós lehívási árak meghatározásához a könyv szerinti értéken, a nyereség ésszerű többszörösén vagy a kettő ésszerű kombinációján alapuló képletet használnak. A képletalapú módszer nem minősül biztonságos kikötő módszernek, kivéve, ha (i) a megszerzett részvények olyan állandó átruházási korlátozás alá esnek, amely előírja a tulajdonos számára, hogy a részvényt eladja vagy más módon visszautalja a társaságnak, és (ii) a képletet a társaság következetesen alkalmazza az adott részvényosztályra vonatkozóan minden olyan (kompenzációs és nem kompenzációs) átruházásra a társaság vagy bármely olyan személy részére, aki a társaság összes részvényosztályának összesített szavazati jogának több mint 10 százalékát birtokolja, kivéve a társaság lényegében összes forgalomban lévő részvényének szokásos piaci feltételek mellett történő értékesítését.
2. Egy induló társaság nem likvid részvényei. Egy olyan magántársaság részvényeinek értékelése, amely nem rendelkezik olyan lényeges kereskedelemmel vagy üzleti tevékenységgel, amelyet 10 éve vagy annál hosszabb ideje folytat, amennyiben ésszerűen és jóhiszeműen történt, és írásos jelentéssel igazolt, ésszerűnek vélelmezhető, ha (i) az értékelést olyan személy végzi, aki jelentős ismeretekkel, tapasztalattal, oktatással vagy képzéssel rendelkezik hasonló értékelések elvégzésében (“jelentős tapasztalat” általában legalább ötéves releváns tapasztalatot jelent az üzleti értékelés, értékbecslés, pénzügyi számvitel területén, ii) a társaság az értékelés alkalmazásának időpontjában ésszerűen nem számít arra, hogy az értékelést követő 90 napon belül a társaságnál irányításváltás következik be, vagy hogy a társaság az értékelést követő 180 napon belül nyilvános értékpapír-kibocsátást hajt végre, és iii) a szabályozásban foglalt bizonyos további feltételek teljesülnek.

Hogyan határozzák meg a részvények értékét olyan részvények tekintetében, amelyekkel könnyen lehet kereskedni egy kialakult értékpapírpiacon?

A kialakult értékpapírpiacon könnyen kereskedhető részvényekre (megjegyzés: ide tartozik minden olyan tőzsdén kívüli piac, amely kereskedők közötti jegyzési rendszert használ, mint például a “pink slips”) nyújtott opcióknak általában az alábbi megközelítések egyikét kell alkalmazniuk a nyújtáskori érték meghatározásához: a juttatás előtti utolsó eladási ár, a juttatás utáni első eladási ár, a juttatás előtti kereskedési nap záróára, a juttatás kereskedési napjának záróára, a juttatás előtti kereskedési nap legmagasabb és legalacsonyabb árfolyamának számtani átlaga vagy a juttatás kereskedési napjának legmagasabb és legalacsonyabb árfolyamának számtani átlaga.

Változatlanul, bizonyos korlátozott körülmények között az érték 30 napos (vagy annál kevesebb) átlagár alapján is meghatározható. Ez a megközelítés csak akkor megengedett, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

1. A vonatkozó 30 napos (vagy annál rövidebb) átlagszámítási időszak kezdete előtt az igazgatóság konkrétan meghatározta a juttatásban részesülő személy(eke)t, és meghatározta a juttatott részvények/opciók számát.
2. A vonatkozó 30 napos (vagy annál rövidebb) átlagszámítási időszak kezdete előtt az igazgatóság meghatározta az átlagérték kiszámításánál figyelembe veendő napok számát.
3. A kötelezettségvállalásnak, miszerint a megnevezett személynek a meghatározott számú részvényt a fent meghatározott lehívási ár alapján nyújtják, visszavonhatatlannak kell lennie.
4. Az “átlagos eladási árat” vagy a következők szerint kell kiszámítani: i) a meghatározott időszak összes kereskedési napján érvényes eladási árak számtani átlaga, vagy ii) az ilyen számtani átlag az időszak egyes kereskedési napjainak kereskedési volumene alapján súlyozva.

Milyen következményekkel járhat, ha a 409A szakasz hatálya alá nem tartozó, kizárható részvényjogosultságot később módosítják vagy meghosszabbítják?

1. Módosítások. Módosításnak minősül a részvényjog feltételeinek bármely olyan változása, amely a részvényjog jogosultja számára a részvényjog gyakorlásának bármely közvetlen vagy közvetett csökkenését eredményezheti, függetlenül attól, hogy a jogosult ténylegesen részesül-e a változásból. Amikor egy részvényjogot “módosítanak”, azt úgy kell kezelni, mint egy új opciós jog nyújtását. Mint ilyet, az “új” opciót újra kell értékelni annak megállapítása érdekében, hogy megfelel-e az egyes feltételeknek ahhoz, hogy kizárható részvényjognak minősüljön. Bizonyos módosítások nem minősülnek új opció nyújtásának, így minden módosítást alaposan meg kell fontolni.
2. Bővítések. A részvényjog meghosszabbítása (pl. a lehívási időszak meghosszabbítása) úgy tekintendő, mintha az eredeti nyújtás időpontjára visszamenőlegesen további halasztási jellemzővel rendelkezne. Ez sokkal problematikusabb, mint a módosítás, mivel a halasztási jellemzőnek az eredeti juttatásra visszamenőlegesen történő hozzáadása azt eredményezi, hogy az opció elveszíti a 409A szakasz szerinti kizárását egészen az eredeti juttatás időpontjáig, mivel a halasztási jellemző hiánya volt az egyik feltétele annak, hogy a mentességet eleve megkapja. Ily módon, ha az opció nem felelt meg a 409A szakasz követelményeinek az eredeti nyújtás időpontjában, a meghosszabbítás a 409A szakasz visszamenőleges hatályú elmulasztását eredményezi, ami kedvezőtlen adókövetkezményekkel jár.

Egy részvényjogosultság meghosszabbításának több művelet is minősülhet, ezért a módosításokat gondosan meg kell fontolni.

Az opció lehívási időszakának meghosszabbítása, amelyet akkor hajtanak végre, amikor az opció víz alatt van (pl., amikor a lehívási ár eléri vagy meghaladja a mögöttes részvények forgalmi értékét) nem minősül meghosszabbításnak, hanem inkább módosításnak, és egy új opció nyújtásának minősül.

Ha az opciókat véletlenül az FMV alatti lehívási áron adják, mit lehet tenni?

A korlátozott korrekciós eljárások lehetővé teszik a lehívási ár módosítását (növelését) anélkül, hogy az opciókat újra ki kellene bocsátani a részvények FMV-jének az eredeti kibocsátás időpontjában érvényes értékére. A korrekció meghatározott követelményekhez kötött, és a lehívási ár emelésével jár, amihez általában az érintett opciótulajdonosok írásbeli hozzájárulása szükséges. Az ezzel kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban tapasztalt szakember segítségét kell kérni.

A munkáltatók különböző okokból fontolóra vehetik, hogy részvényopciókat kínáljanak a munkavállalóknak. A 409A szakasz nem jelent olyan akadályt, amelynek el kellene tántorítania az egyébként értékes kompenzációs eszköz alkalmazásától, de a tervezés során figyelembe kell venni a következményeit, hogy ne merüljenek fel nem kívánt adókövetkezmények.