Míg Wallenberg oly sokakat mentett meg, őt magát nem mentették meg olyan sokan, akik megtehették volna. Ahelyett, hogy felszabadítóként köszöntötték volna, a szovjetek – akik 1945. január 17-én maguk is felszabadítóként léptek be Magyarországra – bebörtönözték Wallenberget. Eltűnt a Gulágon, és a szovjetek először azt állították, hogy 1947 júliusában meghalt, majd később, hogy meggyilkolták – szintén 1947 júliusában.
De ezeket a szovjet állításokat számos vizsgálat cáfolta, köztük a Raoul Wallenberg sorsát és hollétét vizsgáló nemzetközi bizottság, amelyet Wallenberg testvére, a néhai svéd Guy von Dardel inspirált, és amelyben Irwin Cotler professzor vett részt, az amerikai Nobel-békedíjas Elie Wiesel, Mihail Chlenov orosz tudós és Gideon Hausner volt izraeli főügyész mellett.
Sőt, 1985-ben egy amerikai szövetségi bíróság “megdönthetetlen” bizonyítéknak találta, hogy Wallenberg 1947 után is élt, “meggyőzőnek”, hogy az 1960-as években még élt, és “hihetőnek”, hogy az 1980-as években is életben maradt; de hogy pontosan mi lett vele, az továbbra is rejtély.
Nemrég egy nemzetközi Wallenberg-szakértőkből álló csoport új nemzetközi kutatási projektet indított, a Raoul Wallenberg Research Initiative (RWI-70) nevű kezdeményezést, amelyet a régóta kutató Susanne Berger koordinál. A csoport összehívott egy Raoul Wallenberg Nemzetközi Kerekasztalt, amelyet a tudósok tapasztalatainak és szakértelmének tárházában horgonyoztak le, hogy – Susanne Berger szavaival élve – “kidolgozzanak egy tervezetet a Wallenberg-ügy megoldására, és megvitassák, hogyan lehet hozzáférni az orosz és más nemzetközi levéltárakban található alapvető dokumentációhoz.”
A legfontosabb, hogy ez a csoport igazságot akar szolgáltatni Raoul Wallenbergnek – amit mindezen évek alatt megtagadtak tőle -, hogy feltárja a történelem titkait, hogy mi, és különösen a sokat szenvedett családja végre megtudhassuk az igazságot az emberiség eltűnt hőséről, az erkölcsi bátorság és a cselekvés megtestesítőjéről. Számunkra “nem lehet más választásunk.”