Célok: A hátsó üléssoron ülők biztonságára vonatkozó aktuális információkra van szükség a hátsó ülésbiztonsági rendszerek tervezésének és tesztelésének további fejlesztéseihez. E tanulmány céljai közé tartozott a 2000-es és újabb modellévű járművek első és hátsó soraiban ülő, balesetben részt vevő utasok jellemzőinek leírása, valamint a súlyos sérülések kockázatának meghatározása a balesetben részt vevő hátsó sorban ülő, biztonsági övezett utasok esetében, valamint a halálos sérülések relatív kockázatának meghatározása a hátsó sorban ülő, biztonsági övezett utasok és az első utasülésben ülő utasok esetében korcsoportonként, ütközés iránya és a jármű modellév szerint.
Módszer: A National Automotive Sampling System Crashworthiness Data System (NASS-CDS) és a Fatality Analysis Reporting System (FARS) adatait a 2007-2012 közötti összes olyan balesetre vonatkozóan lekérdezték, amelyekben 2000-es vagy újabb modellévi személygépkocsik vettek részt. A NASS-CDS adatait az első és hátsó sorokban ülők jellemzőinek leírására, valamint a súlyos sérülések (AIS 3+) kockázatának meghatározására használták a hátsó sorban ülők esetében a biztonsági övvel bekötött utasok életkora, a járműmodell éve és az ütközés iránya szerint. A halálos áldozatokra vonatkozó FARS-adatokat és a NASS-CDS-ből származó, a balesetekben részt vevő utasok teljes populációjára vonatkozó becsléseket tartalmazó kombinált adatsor felhasználásával logisztikus regressziós modellezést alkalmaztak a hátsó és az első utasülésen tartózkodó utasok halálozásának relatív kockázatának (RR) kiszámítására az utasok életkora, az ütközés iránya és a járműmodell éve szerint.
Eredmények: A 2007-2012 közötti időszakban a vontatott balesetekben részt vevő összes járműben ülők 12,3%-a ült a hátsó üléssorban, ahol a súlyos sérülés teljes kockázata 1,3% volt. A bekötött hátsó sorban ülők körében a súlyos sérülés kockázata az utasok életkora szerint változott: az idősebb felnőtteknél volt a legmagasabb a súlyos sérülés kockázata (2,9%); az ütközés iránya szerint: a borulásos baleseteknél volt a legmagasabb a kockázat (1,5%); és a járműmodell éve szerint: a 2007-es és újabb modellévű járműveknél volt a legalacsonyabb a súlyos sérülés kockázata (0,3%). A halálozás relatív kockázata alacsonyabb volt a 8 éves korig hátul ülő, biztonságban tartott gyermekek esetében, mint a jobb első ülésen utazók esetében (RR=0,27, 95% CI 0,12-0,58 0-3 év között, RR=0,55, 95% CI 0,30-0,98 4-8 év között), de magasabb volt a 9-12 éves, biztonságban tartott gyermekek esetében (RR=1,83, 95% CI 1,18-2,84). A 13-54 éves korú utasok esetében nem volt bizonyíték a hátsó és az első ülésen ülők halálozási kockázatának különbségére, de volt némi bizonyíték arra, hogy az 55 éves és idősebb felnőttek esetében a hátsó ülésen ülők és a jobb első ülésen ülők relatív halálozási kockázata megnőtt (RR=1,41, 95% CI 0,94-2,13), bár nem tudtuk kizárni a különbség hiányának lehetőségét. Az utasok életkorának és nemének ellenőrzése után a 2007-es és újabb modellévű járművekben a hátsó üléssorban a biztonsági övvel bekötött utasok relatív halálozási kockázata jelentősen magasabb volt, mint az első ülésen ülőké, és jelentősen magasabb volt a hátsó és a jobb oldali ütközéses balesetekben.
Következtetések: E tanulmány eredményei egy korszerűbb járműpark vizsgálatával kiterjesztik a hátsó ülés relatív biztonságára vonatkozó korábbi kutatásokat az első üléshez képest. A hátsó üléssorban elsősorban gyermekek és serdülők ülnek, de a hátsó ülésen az első üléshez képest változó relatív halálozási kockázat a különböző korcsoportok utasai esetében rávilágít a hátsó ülésen ülők széles körének optimális védelmével kapcsolatos kihívásokra. Az eredmények, amelyek szerint a hátsó sorban ülők halálozási kockázata az első sorban ülőkéhez képest megemelkedett a legújabb modellévű járművekben, további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a hátsó ülések biztonsága nem tart lépést az első üléseken elért fejlődéssel.