A tanulmány 41 nem aktivista pro-life nővel 1989 és 1993 között készített fókuszcsoportos interjúkon alapul. A válaszadók elsősorban fehérek voltak, és különböző keresztény felekezeteket képviseltek. Az abortuszpárti nők szinte kivétel nélkül tudományos tényekre hivatkozva fejezték ki álláspontjukat az abortuszról. Azt várták, hogy a természeti tények alátámasztják, és így érvényesítik bibliai eredetű erkölcsiségüket. A tudományos állításoknak és az abortuszpárti meggyőződéseknek ez a szembeállítása azért figyelemre méltó, mert tükrözi az abortuszpárti nőknek az általános kulturális értékekhez való sajátos viszonyát, és megalapozza a főáramú tekintély- és információforrásokra, különösen a tömegmédiára adott válaszukat.
Az általuk “igaz tényeknek” nevezett tények – Isten útjainak, értelmének és céljainak bizonyítékainak – keresése az abortuszpárti nők számára sok olyan információn kellett átgázolni, amelyet a főáramú társadalomban elfogulatlan információként tálalnak. Sok válaszadó arról számolt be, hogy aktívan kerestek olyan tekintélyeket és hiteles információkat, amelyeket nem rontottak meg a világi társadalom értékei. Paradox módon ennek a kritikának a megfogalmazásában az életpárti nők az érvelés világi formáira támaszkodtak, tudományos hitelességet követelve saját forrásaiknak. Végső soron szelektív nézési szokásaik egy alternatív gondolkodási és hitközösség kiépítését eredményezték.1