2018. október 31-én egy pókszerű villámháló bontakozott ki Brazília felett, amely 440 mérföld hosszan húzódott az égbolton – ez nagyjából a Boston és Washington közötti távolságnak felel meg. A kolosszális villám az eddig feljegyzett leghosszabb távolságon belüli villámcsapás rekordját állította fel.
A villámló esemény egyike annak a két rekordot jelentő csapásnak, amelyet a Meteorológiai Világszervezet (WMO) egyik bizottsága a közelmúltban megerősített egy közlemény szerint. Egy másik villám 2019. március 4-én Argentína északi része felett világított, méghozzá 16,73 másodpercig, ezzel beállítva a villámcsapás leghosszabb feljegyzett időtartamának rekordját.
“Ezek észbontó, hihetetlen szélsőségek” – mondta Randall Cerveny, a WMO bizottságának tagja, az Arizonai Állami Egyetem tudósa Matthew Cappuccinak a Washington Post Capital Weather Gang című lapnak.
A WMO kutatói műholdas felvételek segítségével erősítették meg a rekordcsapásokat. A csapat ebben a hónapban tette közzé eredményeit a Geophysical Research Letters című folyóiratban.
A NASA szerint a villámcsapások a viharrendszerekben felgyülemlő kiegyensúlyozatlan elektromos töltésekből erednek. Normális esetben a villámok mindössze néhány kilométer hosszúak és mindössze egy-két másodpercig tartanak – számol be Cappucci.
A “megavillanások” ezzel szemben olyan összetett villámhálózatok, amelyek vízszintesen terjednek, néha több száz kilométer hosszan – írja Doyle Rice a USA Today számára. Ahogy Cappucci beszámol róla, a feltörekvő kutatások azt mutatják, hogy a megavillanások sokkal gyakoribbak lehetnek, mint azt a tudósok korábban gondolták. A hatalmas villámok az őket létrehozó viharrendszer méretéig is kiterjedhetnek – tehát minél nagyobb a vihar, annál nagyobb a lehetősége egy hatalmas villámshownak.
Dél-Amerika hajlamos a hatalmas mezoszintű konvektív rendszerekre, amelyek zivatarok hálózatai, amelyek nyáron akár 60 mérföldes kiterjedésűek is lehetnek. Az ilyen hatalmas viharhálózatok ideális lehetőséget teremtenek hatalmas villámok lecsapására, jelenti Cappucci.
A korábbi rekordot egy 199,7 mérföld hosszú villámlás tartotta 2007-ben Oklahomában, írja Hannah Osbourne a Newsweek számára. A leghosszabb időtartamú rekordot az tartotta, amely a franciaországi Provence-Alpes-Côte d’Azur felett villámlott 7,74 másodpercig 2012-ben.
A 2016-ban megerősített korábbi rekordok arra kényszerítették a WMO-t, hogy újragondolja, hogyan definiálja a szervezet a villámokat, ahogy arról Jason Daley akkoriban a Smithsonian magazinban beszámolt. A szervezet megváltoztatta a villám hivatalos definícióját “egy másodpercen belül lezajló elektromos folyamatok sorozatáról” “folyamatosan lezajló elektromos folyamatok sorozatára”, hogy jobban leírja azt a fajta hosszú ideig tartó villámokat, amelyeket feljegyeztek.
Amint a WMO közleményében megjegyzi, a megavillanások potenciális pusztító ereje aláhúzza az óvatosság szükségességét a nagyobb viharok idején. A szervezet emlékezteti az embereket, hogy tartsák be a 30-30-as szabályt: ha a mennydörgés és a villámlás között kevesebb mint 30 másodperc telik el, menjenek be, és az utolsó villámlás után legalább 30 percig maradjanak bent.
“A környezeti szélsőségek élő mérései annak, hogy mire képes a természet, valamint a tudományos fejlődés, hogy képesek vagyunk ilyen felméréseket végezni” – mondja Cerveny a WMO közleményében. “Valószínű, hogy még ennél is nagyobb szélsőségek léteznek, és a villámok észlelési technológiájának javulásával képesek leszünk megfigyelni őket.”