Megkülönböztetjük az operatív repülési felső határt (néha “gyakorlati repülési felső határnak” is nevezik) és az abszolút repülési felső határt. Az üzemeltetési (vagy gyakorlati) repülési magasság az a legnagyobb magasság, amelyen a légi jármű megfelelően képes ellátni azokat a feladatokat, amelyekre tervezték. Az abszolút felső határ még a gyakorlati felső határnál is magasabb, és annak a legnagyobb magasságnak felel meg, amelyen a légi jármű képes a vízszintes repülés fenntartására, bár a kabinnyomással felszerelt légi járművek esetében az abszolút felső határ egyben az a magasság is, amelyen a kabinnyomás-szabályozó rendszer már nem képes az utasok és a személyzet számára elegendő oxigénszintet fenntartani, és ahol a nyomáskülönbség olyan nagy, hogy a légi jármű nyomás alatt lévő kabinja nagy nyomás alá kerül. A legtöbb kereskedelmi és üzleti repülőgép (utasszállító repülőgépek és magánrepülőgépek) abszolút repülési magassága körülbelül 12 800 méter (42 000 láb), míg néhány üzleti repülőgép elérheti a 15 850 métert (52 000 láb).
Az “üzemeltetési repülési magasság” kifejezés a szolgálati magasság. Emiatt sokszor előfordul, hogy egyes spanyolul beszélők a “techo de servicio” kifejezést használják, de a “techo de servicio” az angol nyelvből származó illegitim kifejezés, a helyes kifejezések spanyolul a “techo de vuelo operativo” vagy “techo de vuelo práctico”.