MűvésziSzerkesztés
(Learn how and when to remove this template message)
A művészek a sötétséget a fény jelenlétének hangsúlyozására és kontrasztosítására használják. A sötétséget a világos területek ellenpontjaként lehet használni, hogy vezető vonalakat és üres tereket hozzanak létre. Az ilyen formák körberajzolják a szemet a festmény egyes területein. Az árnyékok mélységet és perspektívát adnak a festménynek. Az ilyen kontrasztok vizuális médiában való felhasználásáról lásd a chiaroscuro című fejezetet.
A színes festékeket összekeverik a sötétség létrehozásához, mivel minden szín elnyeli a fény bizonyos frekvenciáit. Elméletileg a három alapszín vagy a három másodlagos szín összekeverésével az összes látható fényt elnyeli, és feketét hoz létre. A gyakorlatban nehéz megakadályozni, hogy a keverék barna árnyalatot vegyen fel.
IrodalomSzerkesztés
A nyugati világban a sötétséget költői kifejezésként az árnyékok, a gonosz és az előérzet jelenlétére, vagy modern szóhasználatban arra utal, hogy egy történet komor, nehéz és/vagy nyomasztó.
VallásSzerkesztés
A judaizmusban az első teremtés-elbeszélés sötétséggel kezdődik, amelybe bevezetik a fény teremtését, és ennek a fénynek a sötétségtől való elválasztását (megkülönböztetve a Nap és a Hold teremtésétől a teremtés negyedik napján). Így, bár a fény és a sötétség egyaránt szerepel a mindenható Isten átfogó művében – a sötétséget “utolsó előtti csapásnak” tekintették (2Mózes 10:21), és a “sírás és fogcsikorgatás” (Máté 8:12) helyszínének.
Erebus a görög mitológiában egy ősi istenség volt, aki a sötétség megszemélyesítését képviselte.
FilozófiaSzerkesztés
A kínai filozófiában a Yin a Taijitu kiegészítő női része, és egy sötét lebeny képviseli.
KöltészetSzerkesztés
A sötétség retorikai eszközként való használatának régi hagyománya van. A 16-17. században alkotó Shakespeare a “sötétség hercege” (Lear király: III, iv) nevű karaktert alkotta meg, és a sötétségnek olyan állkapcsokat adott, amelyekkel felfalhatja a szerelmet. (Szentivánéji álom: I, i) Chaucer, a Canterbury mesék 14. századi középangol írója azt írta, hogy a lovagoknak el kell vetniük a “sötétség műveit”. Az Isteni komédiában Dante úgy írta le a poklot, mint “solid darkness stain’d”.
LanguageEdit
A régi angolban három olyan szó volt, amely sötétséget jelenthetett: heolstor, genip és sceadu. A heolstor “rejtekhelyet” is jelentett, és holster lett belőle. A genip “ködöt” jelentett, és kiesett a használatból, mint sok erős ige. A holland “in het geniep” mondásban azonban még mindig használatos, ami azt jelenti, hogy titokban. A sceadu “árnyékot” jelentett, és használatban maradt. A dark szó végül a deorc szóból alakult ki.