Sav-bázis fiziológia

Előző | Index | Következő

3.1.1 Definíciók

A sav-bázis zavarok leírására itt használt kifejezések definícióit a New York-i Tudományos Akadémia Ad-Hoc Bizottsága javasolta 1965-ben. Bár ez több mint 35 évvel ezelőtt történt, a definíciók és a vita ma is érvényesek.

Az alapvető definíciók

• Acidózis – olyan kóros folyamat vagy állapot, amely az artériás pH-t csökkenti, ha az elsődleges etiológiai tényezőre adott válaszként nem következik be másodlagos változás.
• Alkalózis – olyan kóros folyamat vagy állapot, amely az artériás pH-t emeli, ha az elsődleges etiológiai tényezőre adott válaszként nem következik be másodlagos változás.
• Egyszerű (sav-bázis) zavarok 1 azok, amelyekben egyetlen elsődleges etiológiai sav-bázis zavar áll fenn.
• Vegyes (sav-bázis) zavarok 2,3 azok, amelyekben egyszerre két vagy több elsődleges etiológiai zavar áll fenn.
• Acidaemia – Arteriális pH +] > 44 nM )
• Alkalaemia – Arteriális pH > 7,44 (azaz

A sav, bázis és pH fogalmak jelentését korábban az 1.2 és 1.3 fejezetekben már tárgyaltuk.

Az acidaemia természetesen acidózis következménye kell, hogy legyen, tehát ennek a rendellenességnek a jelenlétét jelzi. Vegyes sav-bázis rendellenességek esetén előfordulhatnak együttesen fennálló rendellenességek, amelyek mindegyike ellentétes hatást gyakorol az ECF pH-jára, így az artériás pH gyors ellenőrzése nem elegendő az összes elsődleges sav-bázis rendellenesség teljes körű jelzésére. Vegyes rendellenességek esetén általánosságban a legsúlyosabb rendellenességet jelzi. Azaz, ha az artériás pH 7,2 (acidaemia), akkor acidózisnak kell fennállnia, és az esetleges alkalózisnak kisebb mértékűnek kell lennie. (Ez a gondolat az alapja az artériás vérgázeredmények elemzésének szisztematikus megközelítésének egyik első lépésének).

A rendellenességek

A 4 egyszerű sav-bázis rendellenesség:

• Légúti acidózis
• Légúti alkalózis
• Metabolikus acidózis
• Metabolikus alkalózis.

A légzőszervi rendellenességeket olyan kóros folyamatok okozzák, amelyek a pCO2-szint elsődleges változása miatt hajlamosak a pH megváltoztatására.

A metabolikus rendellenességeket olyan kóros folyamatok okozzák, amelyek a pCO2-szint elsődleges változása miatt hajlamosak a pH megváltoztatására.

3.1. A légzőszervi rendellenességeket olyan kóros folyamatok okozzák, amelyek a pCO2-szint elsődleges változása miatt hajlamosak a pH megváltoztatására.2 A kompenzációs válaszok helyes terminológiája

A másodlagos vagy kompenzációs válaszokat NEM szabad acidózisnak vagy alkalózisnak nevezni.

A bizottság javasolta a “másodlagos” vagy “kompenzációs” jelzők használatát a vér összetételének vagy a folyamatnak (pl. szellőzés) a változására, de nem az “acidózis” vagy “alkalózis” főnevek módosítására. Ez az itt elfogadott gyakorlat.

Sok publikált cikk úgy hivatkozik a kompenzációs folyamatokra, mintha azok elsődleges folyamatok lennének. Ez a lusta és helytelen fogalomhasználat rendkívül zavaró, ezért óvatosnak kell lenni, és végső soron nem szabad túl pedánsan ragaszkodni a helyes terminológiához másoknál, mivel ez a gyakorlat széles körben elterjedt a klinikai szakirodalomban.

Például: Egy diabéteszes ketoacidózisban és kompenzációs Kussmaul-légzésben szenvedő beteget úgy kell leírni, hogy “metabolikus acidózis kompenzációs hiperventillációval”.

A “másodlagos légzési alkalózis” kifejezés használata ebben az esetben helytelen lenne, mivel a változás kompenzációs és nem elsődleges folyamat, és így definíció szerint akkor nem lehet alkalózis.

Ez lehetséges, hogy egy ilyen betegnél a metabolikus acidózis mellett légzőszervi sav-bázis zavar is előfordulhat. Ezeknek a bonyolultabb eseteknek az értelmezését a 8.4. szakasz tárgyalja.

A vér nettó pH-eltérésének leírására használhatók az acidaemia és a alkalaemia kifejezések, de az Ad-Hoc Bizottság a tényleges pH-érték közlését vagy az “alacsony”, “magas” és “normális” kifejezések használatát javasolta előnyösebbnek.

3.1.3 A rendellenességeket az ECF-re gyakorolt hatásuk határozza meg

A klinikai sav-bázis rendellenességeket az extracelluláris folyadékban (vagy pontosabban az artériás vérben) kifejtett hatásuk határozza meg.

A zavar kialakulhat intracellulárisan bekövetkező változások miatt (pl. túlzott laktáttermelés), de az extracelluláris hatás az, ami könnyen mérhető.

Az acidózis és az alkalózis fenti definíciói ellenére gyakran beszélnek “intracelluláris acidózisról” vagy “intracelluláris alkalózisról”. Ez a használat nincs összhangban a fenti definíciókkal, de mivel más kielégítő kifejezés nem áll rendelkezésre, ezért itt ezt az általános gyakorlatot követjük.

1. Narins RG és Emmett M. Simple and mixed acid-base disorders: a practical approach. Medicine (Baltimore) 1980 May; 59(3) 161-87.PubMed
2. Walmsley RN és White GH. Vegyes sav-bázis zavarok. Clin Chem 1985 Feb; 31(2) 321-5. PubMed
3. Adrogué HJ. Vegyes sav-bázis zavarok. J Nephrol 2006 Mar-Apr; 19 Suppl 9 S97-103.PubMed

All Medline abstracts: Előző | Index | Oldal teteje | Következő

‘Acid-base pHysiology’ by Kerry Brandis -from http://www.anaesthesiaMCQ.com