A verreaux-i makik akár 14 egyedből álló csoportokban utaznak, és március vége óta legalább két ilyen csoport elpusztult Berentynél. Berenty egy magánrezervátum, amelyet egy francia család üzemeltet, amely egy helyi szizálüzlet tulajdonosa. Évtizedek óta kutatási helyszín és népszerű ökoturisztikai célpont. A lemúrok jelentik a fő attrakciót.
A tudósok a még életben talált, fertőzött szifakák értékelésével állították össze a halál okára vonatkozó nyomokat. Több ilyen szifakának lebénultak a hátsó lábai; hogy mozoghassanak, a kezüknél fogva kellett vonszolniuk magukat az erdő talaján. (Normális esetben a Verreaux-szifakáknak erős hátsó lábai vannak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy oldalirányban pattogjanak a talajon, vagy akár 3 métert, azaz 10 lábat is ugorjanak fáról fára.) Az esetek többségében a bénulás egy napon belül felfelé haladt a testben és a tüdőbe jutott, ami a légzési elégtelenség miatt halált okozott.
A legtöbb elpusztult szifakát kullancsokkal borítva találták meg, amelyek a tudósok szerint a bénulást egy idegméreg vagy valamilyen fertőző rickettsiabaktérium átvitelével okozhatták a szifakáknak. 2014-ben azonban a tudósok számos más Verreaux-szifakát találtak kullancsokkal borítva, és ezeken nem mutatkoztak a betegség jelei.
Egy másik lehetőség, hogy a közelmúltbeli haláleseteket egysejtű toxoplazma paraziták okozták, amelyek az idegrendszert támadják meg, és amelyeket a rickettsialis baktériumokhoz hasonlóan az emberek hozhattak a területre. A paraziták a helyi talajban vagy a macskatrágyában lehettek. Az elpusztult szifakák testéből vett szövet- és szervmintákat elküldték az antananarivói Institut Pasteur de Madagascarba, de a vizsgálati eredmények még nem érkeztek vissza.
Az elpusztult szifakák szinte mindegyike hím volt, és ez először arra engedte következtetni a tudósokat, hogy a haláleseteket talán agresszív területi viták okozhatták. Mivel a külső fenyegetések miatt a Verreaux-szifakák és más makifajok kis területekre szorultak, ez nem lenne meglepő. “Amikor megtaláltuk az első 9-et, azt gondoltuk, hogy a túlnépesedés miatt lehetett” – mondta Claire Foulon, a rezervátum vezetője a Mongabaynek. A holttesteken azonban nem voltak erőszakra utaló jelek, így ez az elmélet most már kizárt. A szakértők nem tudják biztosan, hogy az elhullott szifakák többsége miért hímnemű.
Mindenesetre bármi is legyen a betegség oka, úgy tűnik, más makifajok nem annyira érzékenyek rá, mint a Verreaux-szifakák. Eddig az ugyanezen a területen élő számos gyűrűsfarkú maki (Lemur catta) egyike sem volt érintett. Egy barna makit (Eulemur nemzetség) azonban holtan találtak, nyilvánvalóan ugyanebben a betegségben.
Április 30. óta egyetlen szifakát sem találtak betegnek vagy halottnak, így a szakértők bíznak abban, hogy a legrosszabbon túl lehetünk. “Mivel a hírek többsége erre a lokális eseményre mutatott rá egy idősíkon belül, remélem, hogy bármi is okozta a 37 halálesetet (ez az a szám, amelyről az IUCN ülésén szó volt), már túl van rajta” – mondta Edward Louis, a Madagaszkári Biodiverzitás Partnerség civil szervezet igazgatója és az amerikai Omaha’s Henry Doorly Zoo and Aquarium természetvédelmi genetikai igazgatója a Mongabaynek küldött e-mailben. (Louis és más szakértők harmincas nagyságrendű halálesetekre hivatkoztak, de Foulon, a rezervátum vezetője később azt mondta a Mongabaynek, hogy csak 31 szifaka pusztult el a járványban.)
Egy németországi állatorvosokból álló csapat már a helyszínen van, hogy támogassa az ügyön dolgozó madagaszkári állatorvost.