Ma az indián szerződések témája egy lezárt számla az alkotmányjogi könyvben. Az 1871. március 3-i indián előirányzatról szóló törvénybe beillesztett kiegészítéssel úgy rendelkeztek, hogy “a továbbiakban az Egyesült Államok területén belül egyetlen indián nemzet vagy törzs sem ismerhető el vagy ismerhető el független nemzetnek, törzsnek vagy hatalomnak, amellyel az Egyesült Államok szerződéssel szerződhet: Feltéve továbbá, hogy a jelen pontban foglaltak nem értelmezhetők úgy, hogy érvénytelenítik vagy csorbítják az ilyen indián nemzettel vagy törzzsel korábban jogszerűen kötött és ratifikált szerződések kötelezettségét. “432 Ezt követően a Kongresszusnak a korábban szerződéssel biztosított törzsi jogok visszavonására vagy módosítására vonatkozó hatáskörét változatlanul fenntartották.433 A törzsi földeken a tagok jogait módosító törvényeket,434 a szerződéssel egy indián törzsnek átengedett földeken keresztül vasúti útjogot biztosító törvényeket,435 vagy a szeszes italokra és dohányra vonatkozó adótörvények alkalmazásának kiterjesztését az indián területekre, a korábbi szerződéses mentesség ellenére,436 helyt adtak.
Másrészt, amikor az indiánok számára – akár szerződéssel, akár kongresszusi törvény alapján – meghatározott tulajdonjogokat biztosítottak, ezeket az alkotmány ugyanolyan mértékben és módon védi, mint az Egyesült Államok más lakosainak vagy állampolgárainak magánjogait. Ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egyes indián allokáltak egy olyan megállapodás alapján, amely szerint a törzsi tulajdonra vonatkozó minden igényükről való lemondásuk részleges ellentételezéseként több részre osztott földterületeket kaptak, amelyek meghatározott ideig nem voltak adókötelesek, az állami adózás alóli mentesség szerzett jogokat, amelyeket az Ötödik Kiegészítés védett a Kongresszus általi hatályon kívül helyezéssel szemben.437
A Bíróság napirendjén minden egyes ülésszakban rendszeresen szerepel egy vagy két olyan ügy, amelyben az amerikai őslakosok valamilyen szerződéses megállapodás alapján a szövetségi kormánnyal vagy az államokkal szemben fennálló jogainak értelmezésére van szükség. Így, bár évtizedek óta nem tárgyaltak szerződéseket, és feltehetően soha többé nem is fognak, a régi szerződésekkel kapcsolatos pereskedés látszólag folytatódni fog.