Egy újszülött csillag általában négy serdületi szakaszon megy keresztül. Életét protocsillagként kezdi, amely még mindig a születési molekulafelhőjébe burkolózik, új anyagot halmoz fel és protobolygókorongot fejleszt. Lassan a csillagszél és a sugárzás elfújja a környező gáz- és porhéjat, és a harmadik szakaszt, amikor a környező burok megtisztul, T-Tauri fázisnak nevezzük. A T-Tauri csillagok (az osztály az első ilyen típusú csillagról kapta a nevét, amelyet így azonosítottak) kevesebb mint tízmillió évesek, és ígéretes jelölteket kínálnak a csillagászoknak a csillagok és bolygók korai életének tanulmányozására. Azért voltak az elsők között azonosított fiatal csillagok, mert a születési felhőjükbe még beágyazott korábbi szakaszukat a por eltakarta az optikai megfigyelések elől. A negyedik szakaszban a korong abbahagyja az akkréciót, és a forrás sugárzása a csillag fotoszférájából származik. A T-Tauri csillagok erős röntgensugárzást produkálnak, elsősorban a Napunk koronális aktivitásához hasonló koronális aktivitás révén, bár egyes esetekben egy komponens a poros korong forró anyagából származhat.
A T-Tauri csillagkörüli korongok mérései fontos teszteket nyújtanak a bolygóképződés és a vándorlás elméleteinek. A közeli infravörös eredmények például a forróbb hőmérsékletű porszemcsékből vesznek mintát, és felfedhetik a korongban lévő (talán masszív bolygók által kitisztított) rések jelenlétét, amikor a csillag körüli meleg por várt gyűrűje nem észlelhető. A csillagászok az elmúlt évtizedekben infravörös űrteleszkópokkal, például a Spitzerrel is képesek voltak a T-Tauri korongok vizsgálatára, de még mindig sok a rejtély, különösen az akkrécióért felelős mechanizmusokkal, az anyag későbbi szétoszlásával és az evolúciós korokkal kapcsolatban, amikor ezek a folyamatok végbemennek.
A CfA csillagásza, Philip Cargile tagja volt egy hét tudósból álló csapatnak, amely e csillagok és korongjaik fejlődését vizsgálta. Két közeli csillagkeletkezési felhőben lévő huszonöt, röntgensugárral kiválasztott T-Tauri csillagból álló mintán részletes optikai megfigyeléseket végeztek (beleértve a színképeket is), hogy levezessék korukat és csillagtömegüket. Azt találták, hogy az egyik felhőben lévő források többsége körülbelül öt-hat millió éves; néhányról kiderült, hogy inkább huszonöt millió éves, és most már kizárhatók a T-Tauri osztályból. A másik felhőben a források többsége tízmillió évnél fiatalabb. Az eredmények jól egyeznek az elméleti modellekkel és más megfigyelésekkel. Talán még hasznosabb, hogy az eredmények segítenek azonosítani a valódi T-Tauri csillagokat olyan korongokkal, amelyek alkalmasak lennének a nagy távcsövek új generációjával végzett képalkotó megfigyelésekre.