2014. július 1.
Az 1950-es és 60-as években megtizedelt dél-amerikai törzs túlélői bíróság elé viszik Paraguay kormányát az elszenvedett népirtás miatt.
A vadászó-gyűjtögető Aché törzs esete, akik Kelet-Paraguay dombos erdeiben barangoltak, amíg brutálisan ki nem kényszerítették őket, az 1970-es években vált hírhedtté.
Amint az 1950-es évektől kezdve a mezőgazdasági terjeszkedés Kelet-Paraguayban felgyorsult, az Aché arra kényszerült, hogy megvédje földjét az egyre növekvő gyarmatosító népességgel szemben. Ezek a telepesek hamarosan portyázó csapatokat kezdtek szervezni, hogy megöljék a férfi Aché-kat: a nőket és a gyerekeket általában elfogták és eladták rabszolgának.
Az Aché-k egyik leghírhedtebb vadásza Manuel Jesús Pereira, egy helyi földbirtokos volt. A paraguayi bennszülöttügyi minisztérium alkalmazottja volt, és a farmját egy Aché “rezervátummá” alakították át, ahová az elfogott Aché-kat szállították. Gyakori volt a verés és a nemi erőszak. Számtalanan haltak meg légzőszervi betegségekben. A Bennszülöttügyi Minisztérium igazgatója gyakori látogató volt, és maga is árult Aché rabszolgákat.
Ezt a helyzetet több paraguayi antropológus is feljelentette, akik közül sokakat deportáltak, vagy elvesztették a munkájukat. Erre Mark Münzel német antropológus hívta fel a nemzetközi figyelmet. Az IWGIA dán szervezet által 1973-ban kiadott Genocide in Paraguay című jelentése számos, az Aché ellen elkövetett atrocitást dokumentált.
A Survival International nyilvánosságra hozta Münzel beszámolóját, és támogatta Richard Arens vezető nemzetközi jogász professzor vizsgálatát, aki ugyanolyan rossznak találta a helyzetet, mint amilyenről mások beszámoltak. Számos más nemzetközi szervezet, tudós és aktivista elítélte az atrocitásokat, és felszólította Paraguay kormányát, hogy vonják felelősségre, ami megfékezte a legsúlyosabb túlkapások némelyikét.
Az akkori paraguayi elnököt, Alfredo Stroessner tábornokot azonban kulcsfontosságú nyugati szövetségesnek tekintették a régióban. A brit, az amerikai és a nyugatnémet kormány tagadta, hogy népirtás történt volna, és az amerikai hatóságok szponzorálták a Harvardon működő Cultural Survival (CS) szervezetet, hogy “vizsgálja felül az őslakos népek helyzetét Paraguayban”. A kormánynak készített jelentésük bizalmas volt, de egy másolatát az információszabadságról szóló törvény alapján megszerezték. A CS ezután egy módosított változatot tett közzé.
Részben a Békehadtest önkéntesének, Kim Hillnek a vallomására támaszkodva tagadta, hogy népirtás történt volna, és bírálta sokakat azok közül, mint Münzel és Arens, akik felhívták a világ figyelmét az achék helyzetére. A Stroessner brutális rezsimjének nyújtott amerikai támogatás folytatódott.
Most a népirtás túlélői és leszármazottaik jogorvoslatért folyamodnak. Egy Aché szervezet, a Nemzeti Aché Szövetség bírósági eljárást indított Argentínában, Baltasar Garzón vezető emberi jogi ügyvéd tanácsára. Az Aché az “egyetemes joghatóság” jogi elvét alkalmazza, amely szerint a legsúlyosabb bűncselekményeket, mint a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmények, egy másik országban is el lehet ítélni és meg lehet büntetni, ha az áldozatok saját országukban nem tudnak igazságot szolgáltatni.
Ceferino Kreigi, az Aché egyik képviselője elmondta: “Igazságot kérünk – kínzás, nemi erőszak, verések voltak. Nem tudjuk tovább elviselni az elszenvedett fájdalmat.”
Az Aché ügyvédje, Juan Maira elmondta: ” úgy vadásztak rájuk, mintha állatok lennének, mert gettóba akarták zárni őket. Ha egyszer a rezervátumban voltak, nem engedték őket elmenni. Nemcsak a gyerekeket, hanem néha a nőket is eladták rabszolgának. Talán a lakosság 60%-át is ki lehetett volna irtani.”
Az Aché lakossága ma már ismét növekszik, bár erdeiket ellopták a marhatenyésztés és a földművelés céljára, és szinte teljesen elpusztították.”
A Survival jelentése az Aché népirtás tagadásáról.
Ezeken a képeken látható, milyen nyomorúságos körülmények között éltek az Aché “rezervátumban” az erdőből elfogott és kihozott Aché indiánok:
