A szénsav (CA) a szén-dioxid, a víz és számos ásványi anyag közötti egyensúly egyik meghatározó faja. Mégis számos tulajdonságát vagy egyáltalán nem vizsgálták, vagy félreértették. Rövid élettartama nedvesség jelenlétében a tanulmányozására irányuló erőfeszítések egyik fő akadálya volt. Az elmúlt két évtizedben folyamatos, bár lassú fejlődés történt a CA különböző fázisaiban – gázfázisú molekulaként, kristályos állapotban, ásványi felületeken adszorbeálódó anyagként és vizes oldatokban – történő kimutatása, szintézise és vizsgálata terén. Például az ultragyors időfelbontású spektroszkópiai kísérletek, valamint a Kohn-Sham sűrűségfunkcionál-elméletet alkalmazó molekuladinamikai alapú szabadenergia-számítások kimutatták, hogy a CA pKa értéke 3,5 körül van, ami a hangyasavéhoz hasonló savasságot jelent. A gázfázis összetételét is megvizsgálták a konformer- és oligomerpopuláció szempontjából. A kristályos szénsav-polimorfok vékonyrétegeit szintetizálták és jellemezték infravörös- és Raman-spektrumok segítségével. Tekintettel a CA vizsgálatára irányuló kísérletek elvégzésével kapcsolatos nehézségekre, a számítógépes modellezés jelentős szerepet játszott. Többszintű modellezési megközelítéssel több, jellegzetes hidrogénkötési motívumokkal rendelkező modellkristályszerkezetet tudtunk megvizsgálni. Ezek rezgési spektrumát összehasonlítottuk a kísérletekből kapott spektrumokkal. A hidrogénkötéses molekulákból láncszerűen álló modellkristály jobban illeszkedik a β-karbonsav kísérleti rezgési spektrumához, mint az, amelyben a motívum kétdimenziós (lapszerű). Száraz körülmények között egy ilyen kristályt 359 K alatt, 1 atm alatt stabilnak jósolunk. Ebben a cikkünkben összefoglaljuk a szénsavval kapcsolatos munkánkat, valamint áttekintjük mások hozzájárulásait.