A szúnyog kifejezést ma már a világ szinte minden országában használják. Használata annyira elterjedt, hogy még az ezen organizmusok különböző aspektusaira szakosodott folyóiratok is olyan neveket viselnek, mint a Mosquito News és a Mosquito Systematics, a “Nemzetközi Szúnyogökológiai Szimpóziumról” beszélnek. A valószínűleg közvetlen spanyol vagy portugál eredetű név egyetemessége azonban annak köszönhető, hogy a 20. század elején angol és amerikai szerzők is átvették.
Christophers és más szerzők szerint a szúnyog kifejezés 1400 körül került a spanyol nyelvbe, és valószínűleg az olasz moschetto szóból származik, ami egyfajta számszeríjból kilőtt kis nyílvessző. Eredete azonban valószínűleg a latin musca (légy) szóból ered.
Peruban, Kolumbiában, Venezuelában, Hondurasban és Chilében a leggyakrabban használt kifejezés a “zancudo”; valószínűleg népszerűbb, mint a szúnyog, és sokak számára jobban meghatározza ezt a rovartípust. Etimológiája Corominas szerint nagyon régi, gyökerei az óperzsa “zanga” szóból erednek, ami lábat jelent. Később latinul zanca néven használták egy bizonyos típusú lábbeli megjelölésére, és később számos, a vízen járással vagy a hosszú lépésekkel (gólyalábakkal, lépésekkel) kapcsolatos kifejezés származott belőle. A közvetlen eredet bizonyára abból a kettős asszociációból ered, amelyet bizonyos madarakra, a gólyalábasokra használtak, és amely természetesen a hosszú lábakra és a vízzel való gyakori érintkezésre utal. Érdekes módon Venezuelában a Drosophila melanogaster nevű “gyümölcslégyet” “szúnyognak” nevezik.
A szúnyogok jelenlétét nyilvánvalóan a Föld minden lakója felismerte, és minden nyelvben létezik egy többé-kevésbé specifikus kifejezés a szúnyogok megnevezésére. A legrégebbi írásos emlékek, amelyekben egyértelműen felismerhető a szereplő, valószínűleg Arisztotelészé. A híres görög filozófus és természettudós mind a Historia animalium, mind a De generatione animalibus című művében idézi őket. Mindkét művében empis néven említi őket, és azok közé a lények közé sorolja, amelyeknek van egy szárazföldi és egy vízi életszakasza, és amelyek szintén spontán módon, rothadó folyadékokból keletkeztek. Ezek az elképzelések egészen a közelmúltig érvényesültek Európában.
Arisztotelész után vannak más érdekes írások is, például Plinius Secundusé (Kr. u. 23-79), aki csodálkozik egy ilyen apró élőlény szerveinek összetettségén és megfelelő működésén. A legtöbb rovarhoz hasonlóan azonban csak a 17. és 18. században születtek meg az első részletes megfigyelések a szúnyogok biológiájáról és anatómiájáról. Aldrovando (1602), Mouffet (1634), Hooke (1665) és főként Swammerdam (1669) voltak az első “szúnyogtudósok”. Hooke, a Royal Society titkára illusztrálta először a lárvát híres Micrographia című művében, Swammerdam pedig gondosan leírta a bonyolult metamorfózis minden egyes szakaszát.