Talán még nem állok készen erre. – Azt hiszem, talán.
Ez jár a fejemben azon a napon, amikor összeveszünk. Kezdem azt gondolni, hogy ez a kapcsolat túl korai, alig tudjuk, hogy milyen a párunk és ezzel a dologgal, hogy bízni vagy elfogadni egymás életútját nehéz megtenni.
Megnézem az összes kapcsolatomat, ami az elmúlt 10 évben volt, soha nem volt két évnél hosszabb kapcsolatom. A különböző okok, amelyek miatt a kapcsolatom nem működött, ez tett engem felnőni – fáradt, váratlan, és elkezd olyan lenni, mint bármi a személy, akivel randizom. Gondtalanná váltam, és nem érdekel túlságosan.
Az egyetemista koromban nagyon féltékeny barátnő voltam, és aki függő volt a barátomtól, mivel állandóan szükségem volt rá. Szükségem van rá minden alkalomra, hogy megmutathassuk, mennyire szeretjük egymást, és minden alkalommal, amikor veszekszünk, imádok dolgokat posztolni a neten. (Tudom, ez szörnyű, amikor láttam, mint az egyik emlék). Nem járok többet a barátaimmal, és megváltoztattam magam, hogy olyan legyek, mint ő. Minden alkalommal, amikor veszekedtünk, elfutottam. Soha nem néztem szembe semmilyen problémával – sőt, soha nem néztem szembe a vitával, amiről tudom, hogy veszíteni fogok. Félek bevallani, hogy
Rossz emlékeim voltak a barátom volt barátnőjéről, és akkoriban nem bírtam elviselni, hogy bármelyik barátom beszéljen a volt barátnőjével. Mindezzel a fenti üzenettel láthatod, hogy mérgezővé tettem a kapcsolatomat.
Amint látom, hogy a probléma tőlem származik, helyrehoztam. Ahelyett, hogy meghallgattam volna, ahogy a barátom az exéről beszél (pedig én voltam az, aki rákérdezett), nem kérdeztem semmit, és nem vettem tudomást az összehasonlítás érzéséről. Jobban mennek a dolgok, ha nem tudok róla, és sokkal jobb, ha nem hasonlítgatom magam folyton az egyik exéhez.
Még több időt töltöttem a barátommal, és ha nincs sok időm, akkor mindkettőjüket elviszem egymáshoz (így mindkettőjükre jut időm). Még mindig próbálok szembenézni és befejezni egy beszélgetést vagy akár vitát, mert minden alkalommal, amikor egyik napról a másikra hagyod, hogy mindketten vitatkozzanak, az olyan, mint egy rémálom, ráadásul másnap nagyon szörnyen érzed magad. Megtanultam beismerni, hogy tévedtem és bocsánatot kérni, mert sajnálom, nem pedig azért, mert azt akarom, hogy vége legyen. Továbbá, a nagy része az, hogy nem használok semmilyen közösségi médiát, amikor annyira érzelmes vagyok.
Lányok vagy akár fiúk odakint, az életedben mindent kiposztolni egy közösségi hálózaton egyáltalán nem jó ötlet, különösen, ha felnőtt vagy, és már van néhány munkatársad a fiókodon. Bár jogod van bármit posztolni, de ez sok mindent befolyásolni fog – talán nem most, de majd fog. Ne használd szemetesnek, hogy minden szart odadobj. Legyél tisztában azzal, hogy mindenki megtalálhatja akár tíz év múlva is. Vagy rosszabb esetben akár el is menthetik vagy felhasználhatják arra, hogy egy nap tönkretegyenek téged.
Nem keresek többé kapcsolatot, miután a két éves kapcsolatom véget ért, mert nem tud igazán 100%-ig megbízni bennem, és ez a kezdetektől fogva lemerítette a kapcsolatunkat és egy csomó energiát. Megpróbáltam újra kezdeni. Ne érts félre, még mindig elmentem és találkoztam emberekkel, soha nem zártam be az ajtót – csak soha nem engedtem be őket túl messzire.
Míg nem találkoztam vele.
Az elején nem gondoltam arra, hogy kapcsolatban legyek vele, mivel megvan a saját elképzelésem, hogy legyen egy barátom, miután először elég jól megismertük egymást. De ez a srác egy nap megkérdezte tőlem – mi vagyunk mi?
A francba.
Ezt gondoltam abban a pillanatban. Elmagyaráztam neki, hogy mennyire tetszik (és igen, nagyon tetszik), de egy feltétellel szeretnék kapcsolatot, mielőtt elkezdeném “barát és barátnőnek” hívni. Szeretnék utazni azzal a személlyel.
Megállapítottam, hogy minden alkalommal, amikor az exemmel utazom (még a barátaimmal is) – rájöttem, hogy az emberek nem pontosan olyanok, mint amilyennek gondolom őket, és félek, hogy ez újra meg fog történni. Sokszor kiderült, hogy kedves ember, de nem az, akivel szívesen tölteném az időmet.
Hát, ő amúgy sem értette. De pont az tetszik benne, hogy rendben van, hogy megvárja, amíg együtt csináljuk az utazást (vagy amit én akarok). És igazából, amikor az emberek megkérdezik tőlünk, hogy kapcsolatban vagyunk-e vagy sem, mindketten igent mondunk.
Az utazásunk után – remek volt, nem tökéletes, de nagyon élveztem. Rájöttem néhány dologra, ami nem tetszik benne, de ez olyan rész, amit el tudok fogadni, ha ő amúgy is megérti a reakciómat rá.
Szóval igen, azt hiszem, készen állok erre a kapcsolatra.
De mint tudjuk, egy kapcsolat mindig olyan, mint egy hullámvasút. Vagyunk boldogok és vagyunk dühösek egymásra, mintha csak ki és be lennénk kapcsolva.
Egy nap veszekedtünk telefonon, miközben ő távol volt tőlem. Olyan hirtelen volt, hogy úgy érzed, hogy annyira jól ismered a másikat, de aztán bumm, nem tudsz semmit. Amikor a valóság keményen beléd csap és bármit is hiszel elkezd meginogni. A beszélgetés nagyon stresszes lettem, és elkezdtem gondolkodni, hogy “talán nem állok készen erre a kapcsolatra – bármilyen kapcsolatra”
Talán nem elég, hogy kedveljük egymást.
Talán, hogy kedves és úriember hozzám, nem jelenti azt, hogy el tud fogadni engem.
Talán túl elsietett, és csak barátoknak kellene lennünk, amíg nem látjuk át.
Talán csak álmodtam, hogy ő más lesz, mint a többi srác és ez lehet a happy end.
Mi lehet, hogy akkoriban sokszor felbukkant a fejemben, elkezdtem gondolkodni, hogy nem kéne-e szünetet tartanunk és őszintének lennünk egymáshoz, hogy ez nem biztos, hogy működni fog. Talán itt a vége ennek a kapcsolatnak.
Egész éjjel ezen gondolkodtam, amíg fel nem adtam és el nem mentem zuhanyozni.
Őszintén szólva, a zuhanyzás mindig sokat segít mindig, amikor rossz kedvem van.
Elkezdtem megnyugodni, abbahagytam a sírást, majd megpróbáltam pesszimista helyett optimistább lenni.
Talán csak meg kell próbálnunk jobban megérteni egymást.
Talán jobban el kellene magyaráznom neki, hogy mit akarok.
Talán ez működni fog, ha megpróbáljuk, hogy működjön.
Rájöttem, hogy ő nem az a tökéletes pasi, akit kerestem – de én sem vagyok tökéletes. Én sem vagyok tökéletes. Sok hibát elkövettem, amit bárcsak visszaforgathatnám az időt és kijavíthatnám, de nem tudnám. És ha azt akarjuk, hogy ez működjön, el kell fogadnunk egymást, függetlenül attól, hogy milyenek voltunk korábban, együtt kell lennünk a jelennel és együtt kell várnunk a jövőt.”
Ezt mondtam neki, miután volt időnk átgondolni és mindketten megnyugodtunk.”
És igen, ez működik 🙂
Az persze nem lehet, hogy nem állok készen egy kapcsolatra. Szerintem senki sem áll készen rá, amíg nem jön és nem kopogtat az ajtódon (és ha beengeded). Nem baj, ha ilyen gondolatod van, amikor az érzelmeid törékenyek. De próbáld meg minél hamarabb megoldani, ne tartson semmilyen rossz érzés 24 óránál tovább.
Ha mindketten eléggé akarjátok ezt a kapcsolatot, akkor meg fogjátok tanulni, hogyan lehet együtt megoldani és készen álltok rá, bármi is jön közbe. Nem akarok giccses lenni, de hát, tudod, hogy igaz.