A vitatott politikus és az Igaz Út Párt vezetője, Tansu çiller (született 1946-ban) 1993-tól 1996-ig, a rendkívüli politikai felfordulás és gazdasági bizonytalanság időszakában Törökország miniszterelnöke volt. Karrierjét közgazdászprofesszorként kezdte, mielőtt 1990-ben belépett a politikába.
Tansu çiller 1946-ban született Isztambulban, kényelmes középosztálybeli családban, egy nyugdíjas kormánytisztviselő lányaként. Az Amerikai Leányiskolába járt, majd a Boszporusz Egyetemre (korábban Robert College), ahol 1967-ben közgazdász diplomát szerzett. 1963-ban, 17 évesen feleségül ment Özer Üçuranhoz, aki felvette a második nevét; a férfi hamarosan meghatározó személyiséggé vált az életében. çiller az Egyesült Államokba jött felsőfokú tanulmányokat folytatni, és a New Hampshire-i, illetve a Connecticuti Egyetemen szerzett mesterdiplomát, illetve doktori fokozatot közgazdaságtanból. Mielőtt 1973-ban visszatért Törökországba, közgazdaságtant tanított a pennsylvaniai Franklin and Marshall College-ban.
çiller 1974-ben az isztambuli Boszporusz Egyetem közgazdaságtudományi tanszékének adjunktusaként került a tanszékre, 1978-ban docenssé, 1983-ban pedig professzorrá léptették elő. Ezekben az években jó kapcsolatokat épített ki a török üzleti közösséggel, és számos jelentést írt az ország gazdasági problémáiról a TÜSIAD, a Török Üzletemberek és Gyáriparosok Szövetségének rövidítése számára. Ezek a jelentések teszik ki tudományos publikációinak nagy részét. Férje időközben üzleti vállalkozásba kezdett, megszerezte a törökországi “7-Eleven” üzletek franchise-jogát és egy bank igazgatói posztját, amely az 1980-as évek gazdasági válságában csődbe ment. Ez azonban nem rontotta a çillerek pénzügyi szerencséjét, akik nagy vagyonra tettek szert föld- és ingatlanspekulációval.
Az 1980-as évek politikailag viharos évtized volt Törökország számára. Az 1980. szeptember 12-i katonai hatalomátvétel után minden politikai tevékenységet befagyasztottak, a pártokat feloszlatták, a politikusokat pedig eltiltották a politikától. Amikor 1983-ban helyreállították a politikát, csak új és feddhetetlen emberek alapíthattak pártokat. Az ajtó nyitva állt a politikusok új generációja előtt, akik közül Turgut Ozal lett a leghíresebb. Tansu çiller nem ekkor lépett be a politikába; az 1980-as évek végén került a nyilvánosság elé, mint Turgut Ozal gazdaságpolitikájának egyik kritikusa. Az üzleti életben élvezett támogatása lehetővé tette, hogy gazdasági kérdésekben tanácsadóként bekerüljön Szülejmán Demirel körébe. Mivel az Igaz Út Pártja (TPP) szerencséje felfelé ívelőben volt, Demirel 1990-ben csatlakozott a párthoz. Amikor 1991 októberében általános választásokat tartottak, ő volt pártja gazdaságpolitikájának egyik tervezője. A TPP 178 mandátummal a legnagyobb pártként került be a parlamentbe, de a saját kormányalakításhoz szükséges többség nélkül. çiller elnyerte az isztambuli mandátumot, és bejutott a parlamentbe.
Demirel koalíciós kormányt alakított a Szociáldemokrata Populista Párttal (SHP), és çillert gazdaságért felelős államminiszterré nevezte ki. Gazdasági stabilizációs programját 1992. január 17-én mutatta be. Célja a gazdaság stabilizálása volt az ésszerű, 5,5 százalékos növekedési ütem fenntartásával 1992-ben (az 1991-es 2 százalékkal szemben); a 70 százalék körüli infláció leküzdésével és 42 százalékra csökkentésével; valamint a költségvetési hiány csökkentésével. çiller javasolta az adórendszer reformját az adóalap kiszélesítése érdekében, valamint az állami tulajdonú gazdasági vállalatok átalakítását, hogy azok nyereségessé és ezáltal vonzóvá váljanak a magánvásárlók számára. A program sikere a külföldi beruházásoktól és kölcsönöktől is függött, ezért çiller beutazta a világot, hogy eladja elképzeléseit, különösen Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban.
Azt csak találgatni lehet, hogyan alakult volna Tansu çiller politikai karrierje, ha bizonyos események nem avatkoznak közbe, hogy új kapukat nyissanak meg. Turgut Ozal elnök 1993 áprilisában bekövetkezett halála üresen hagyta az elnöki széket, ami Süleyman Demirel május 16-i megválasztásához vezetett. Így az Igaz Út Párt vezetőjének és a miniszterelnöknek a posztja üresen maradt. çiller nem volt egyértelmű választás; új volt a pártban és viszonylag tapasztalatlan, és voltak tapasztaltabb jelöltek (például Cindoruk és Ismet Sezgin), akiknek nagyobb igényük volt a vezetésre. De çiller előnye volt, hogy riválisaihoz képest fiatalabb, nő, vonzó és jól képzett volt. Nemcsak közgazdász volt, hanem folyékonyan beszélt angolul és németül, kozmopolita szemlélettel rendelkezett, és jól ismerte a Nyugatot. Úgy tűnt, hogy a választók világszerte a fiatal, dinamikus vezetőket részesítik előnyben, és ez alól Törökország sem volt kivétel. A fiatal Mesut Yilmaz vette át az Anyaország Pártot Ozal-tól; Inönü SHP-je ugyanebbe az irányba indult el, amikor visszavonult, és 1993 szeptemberében egy fiatalabb vezetőt választottak meg. Politikai szempontból ésszerű volt egy vonzó, boldog házasságban élő, két fiúval rendelkező nőt megválasztani a TPP vezetőjének, és ezzel megerősíteni a párt pozícióit a közelgő választásokon. Ő ellensúlyozná riválisai tulajdonságait, különösen a női szavazók körében, akik a választók több mint felét tették ki. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a nyílt támogatást sem, amelyet az üzleti szféra nyújtott çillernek. Ráadásul nyugaton azt várták tőle, hogy sikere erősíti Törökország mint előremutató muszlim ország imázsát egy olyan iszlám világban, amely túl gyakran tűnt úgy, hogy a múltba tekint inspirációért.
Tansu çillert 1993. június 13-án választották meg a TPP vezetőjévé, és kinevezték Törökország első női miniszterelnökévé. Az SHP-vel kötött koalíciója június 25-én megnyerte a bizalmi szavazást, és Tansu çiller átvette Törökország sorsának irányítását. Sikere azon múlott, hogy képes volt-e választ találni Törökország számos problémájára, különösen a gazdaságra és a kurd kérdésre, és ezek minden vezető képességeit próbára teszik.
Az idő múlásával Tansu çiller alkalmatlannak bizonyult a parlament irányítására, nemhogy a török nép súlyos problémáira. Kurd felkelések, elszabadult infláció és kétségbeejtően zsugorodó gazdaság sújtotta miniszterelnöki megbízatását. A török kormány belső instabilitása tovább súlyosbította a helyzetet. 1995-re çillert személyes vádakkal illették. Az év szeptemberében nyomás alatt lemondott. Egy hónappal később, október 15-én bizalmi szavazást tartottak, és çillernek engedélyezték, hogy az ügy rendezéséig ügyvezető miniszterelnökként folytassa. 1996 elején çiller beleegyezett egy koalíciós kormányba, amelyben Mesut Yilmaz, az Anyaföld Párt tagja lett volna a miniszterelnök 1997-ig, amikor is çiller visszakapta volna a posztját. çiller azonban soha nem tért vissza a posztjára, mivel az ellene felhozott súlyos vádak egyre csak gyűltek. 1996. június 6-án Yilmaz maga is bizalmatlansági indítványt kapott a parlamenttől, és a kormány összeomlott. Július 8-ra új koalíció alakult. Ezúttal çiller beleegyezett, hogy Necmettin Erbakan (Jólét Párt) miniszterelnök-helyettese legyen. A megállapodás szerint çillert a következő évben ismét miniszterelnökké nevezték volna ki. 1997. június 18-án Erbakan lemondott, hogy előrehozott választásokat kényszerítsen ki, ami viszont megakadályozta volna, hogy çiller visszaszerezze a miniszterelnöki posztot.
Bővebben
çillerről bővebben lásd: The Economist, 1995. március 25.; 1995. október 21.; 1996. március 9.; 1996. június 8.; 1996. június 15.; 1997. június 21.. Az interneten látogasson el a http://www.mfa.gov.tr:80/grupb/ciller.htm oldalra. □