aktív perem
Az a zóna, ahol a tektonikus lemezek vagy összeérnek, vagy nyíródnak egymás mellett. Ezek az övezetek általában a lemezütközések, transzpresszió, akkréció, szubdukció, vulkanizmus, orogén tevékenység, magas szeizmicitás és földrengések középpontjában állnak.
Albedo
A visszaverődési tényező; a napsugárzásnak az a része, amely egy felületről visszaverődik.
Éghajlat
Az időjárás statisztikai tulajdonságok által meghatározott szintézise (pl, hőmérséklet) egy meghatározott időszak, mondjuk 30 év alatt; egy adott régió időjárásának átlaga.
Éghajlatváltozás
Az éghajlat jelentős változása, amely ideális esetben olyan műszeres adatokból származik, amelyek több évtizeden át tartó tendenciákat mutatnak, mint például a hőmérséklet emelkedése vagy a csapadék csökkenése. Korábbi időszakokra vonatkozóan az éghajlatváltozásra kevésbé biztosan lehet következtetni néhány száz évre (pl. fák évgyűrűi) vagy több évezredre vagy hosszabb időre (pl, mélytengeri magok).
Parti mérnöki munka
A part menti kemény és lágy szerkezetek tervezésének, építésének és javításának, valamint a part menti formákkal és folyamatokkal való kölcsönhatásának elmélete és gyakorlata.
Az erózió ciklusa
A meggyőződés, hogy a szárazföldi formák evolúciós szakaszokon keresztül fejlődnek és idővel ismétlődhetnek a tektonikai, éghajlati és alapszintbeli változásokra reagálva. Az elképzelést idealizált formában William Morris Davis népszerűsítette a XIX. század végén és a XX. század elején.
Ciklikusság
Az események időbeli ismétlődése. A geomorfológia számára a kifejezés különböző időpontokban különböző dolgokat jelentett. A tizenkilencedik század ciklusmániája földi ciklusokat, orogén ciklusokat, üledékképződési ciklusokat, eróziós ciklusokat stb. hordozott. A huszadik században a Föld és a Nap keringési viszonyával kapcsolatos éghajlati ciklusok kaptak pontosabb jelentést, de vitatottabb következményekkel.
Denudáció
A szó szoros értelmében egy mögöttes objektum felfedése vagy feltárása a felette lévő anyag eltávolításával. A geomorfológiában a tömegpusztulás és az eróziós folyamatok együttes hatására bekövetkező felszíncsökkenést jelenti.
Egyensúly
Az ellentétes erők közötti egyensúlyi állapot, amelyet a geomorfológiában általában dinamikus egyensúlyként fejeznek ki (pl. amikor a csatorna formája változatlan marad, mert a gravitációs és súrlódási erők egyensúlyban vannak, még akkor is, ha a patak áramlása és az üledékszállítás folytatódik).
Eusztázia
Globális tengerszintváltozás. Modern értelemben az eusztázia az óceánok térfogatának (pl. az eljegesedésnek tulajdonítható) vagy az óceánmedencék kapacitásának (pl. a tektonizmusnak tulajdonítható) változását tükrözi.
Geomorfológia
A szárazföldi formák és az azokat alakító folyamatok tanulmányozása.
Üvegházhatás
A légkör melegedése az infravörös sugárzás elnyelése és kibocsátása révén, miközben lehetővé teszi az ultraibolya sugárzás áteresztését. A vízgőz (H2O), a szén-dioxid (CO2) és a metán (CH4) fontos üvegházhatású gázok.
Hidrológiai ciklus
A víz folyamatos és ismétlődő mozgása, amely magában foglalja az óceánból és más víztestekből történő párolgást, a szervezetek transzspirációját, a vízgőz kondenzációját a légkörben, a csapadékot a légkörből a felszínre, a szervezetek általi felvételt, a földi anyagok általi ideiglenes tárolást, a szárazföldről az óceánba történő felszíni és felszín alatti lefolyást, valamint a szublimációt (jég és vízgőz közötti kölcsönös átalakulás).
Izosztázia
A Föld potenciális kéregegyensúlyának kifejezését Clarence Dutton vezette be 1882-ben. A partvidéken az izosztázia a magassági változásokban fejeződik ki, amelyek elsősorban a kéreg gleccserjég (glacio-izosztázia) vagy a víz (hidro-izosztázia) általi terhelésének és tehermentesítésének tulajdoníthatók.
Izotóp
Egy kémiai elem egy vagy több olyan fajtája, amelynek az atommagjában azonos számú proton van, de különböző számú neutron (atomsúly). Az izotópok megkülönböztethetők stabil (pl. 16O, 18O, 12C) vagy radioaktív (pl. 14C) izotópoktól (lásd oxigénizotópok, radioizotópok).
Tengeri regresszió
A tengerszint csökkenése a szárazföldhöz képest. A legutóbbi nagy globális regresszió az utolsó pleisztocén jégtakarók növekedését kísérte, és felelős volt azért, hogy a kontinentális talapzat nagy része ∼130 m mélységben a jelenlegi tengerszint alá került.
Tengeri transzgresszió
A tengerszint emelkedése a szárazföldhöz képest. A legutóbbi nagy globális transzgresszió, amelyet általában flandriai transzgressziónak neveznek, az utolsó pleisztocén jégtakarók olvadását kísérte, és felelős volt a világ jelenlegi partjainak nagy részének kialakulásáért. Ez az esemény 5 ka-ra megközelítette a mai tengerszintet, de a megmaradt jégtömegek újbóli olvadása azóta további szerény emelkedésekhez vezetett, amelyek mértéke elérte a maximális flandriai transzgresszió tizedét.
Tömegpusztulás
A kémiai és mechanikai időjárás és a tömegmozgás együttes hatása, amelynek során a földi anyagok tömegesen meggyengülnek és felkészülnek az eltávolításra kizárólag a gravitáció hatására, kizárva az olyan eróziós folyamatokat, mint a folyók, szelek és gleccserek.
Átlagos tengerszint
A tenger felszínének átlagos magassága az összes árapályfázisban egy 19 éves időszak alatt. Ez nem feltétlenül az átlagos dagályszint vagy a szárazföldi és óceáni felmérésekhez használt konkrét dátum.
Mérés
Az a folyamat, amelynek során egy tárgy valamely tulajdonságának hosszához, tömegéhez, fokához, mennyiségéhez, sebességéhez vagy sebességéhez számértéket rendelünk egy megfelelő mérési skála alapján.
Mérési skála
Általában négy skálát ismernek – nominális, ordinális, intervallum, arány. A nominális skála korlátozott mennyiségi értékkel bír, de meghatározhat egy modális osztályt. Az ordinális skála, amelyben az objektumok rangsorolva vannak (pl. méret és életkor szerint), lehetővé teszi a mediánértékek és percentilisek meghatározását. Az intervallum- és az arányskálák matematikailag sokoldalúbbak. Az intervallumskála (intervallumok egyenlősége) nélkülözi az abszolút nullpontot (pl. hőmérséklet °C-ban). Az arányskála (arányok egyenlősége egy abszolút nullpont felett) a legsokoldalúbban alkalmazható (pl, folyóhossz, áramlási sebesség és hullámmagasság).
Partközeli zóna
A partvonaltól a tenger felé a transzlációs hullámok és a kapcsolódó hullámok által kiváltott áramlatok külső határáig terjedő, változó szélességű zóna.
Az éghajlatváltozás orbitális kényszerítő hatása
Az éghajlatváltozás ismétlődő vagy ciklikus elemei, amelyeket a Földnek a Naphoz fűződő változó orbitális kapcsolatainak tulajdonítanak, és általában a Föld pályájának excentricitásával, a Föld tengelyének dőlésével és a tengely billegésével függ össze.
Oxigénizotópok
Az oxigén három stabil izotóp formájában létezik: 16O (99,76%), 17O (0,04%) és 18O (0,20%). Az stabil izotópelemzés felismeri, hogy a 16O könnyebben kerül a gőzfázisba, mint a nehezebb izotópok, és hogy egy abszorpciós anyag (pl. víz, jég, organizmusok) ezt tükrözheti. Az oxigénizotópok így a múltbeli környezetek indikátorává válnak (pl, globális jégtérfogat).
Lemeztektonika
A huszadik század közepén kialakult koncepció, amely a kontinentális sodródásra építve a földkéreg mobilitását úgy határozza meg, hogy a viszonylag merev kontinentális és óceáni lemezek a kéreg alatti erők és a lemezek dinamikája hatására elmozdulnak a litoszférán és a felső köpenyen.
Kvantitatív geomorfológia
A méretek (tömeg, hossz és idő) alkalmazása a domborzati formákra és geomorfológiai folyamatokra, majd a mért adatok statisztikai elemzése, és megfelelő statisztikai és matematikai modellek és elvek megfogalmazása.
Radiometriai kormeghatározás
Az anyag korának (pl., fa, kagyló, tephra) radioaktív elemeinek és bomlástermékeinek mennyiségi meghatározásából számított kormeghatározás.
Távérzékelés
Az adatok megfigyelése és mérése az objektummal közvetlenül nem érintkező rögzítő eszközökkel. Ezek az eszközök elektromágneses energiát (fény, hő, rádióhullámok) és erőtereket (elektromos, gravitációs és mágneses felmérések) érzékelnek. A távfelvételi platformok közé általában repülőgépek, űrműholdak, felszíni hajók és víz alatti hajók tartoznak.
Tudományos forradalom
Minden gyors vagy nagy horderejű fejlődés a tudományban. Általában két tudományos forradalmat ismernek el: (1) a tizenhetedik században, amikor a matematika, a fizika, a kémia, a csillagászat és a biológia modern nyelvezetben kezdett megjelenni; és (2) a huszadik század végén, az automatizálás, az elektronika, a távérzékelés és az információs technológia fejlődésével összefüggésben.
Üledékképződés
Az üledék rétegekben történő felhalmozódásának folyamata, általában a korábban szuszpenzióban vagy hordalékként (levegőben vagy vízben) tartott részecskék lerakódása révén, vagy tömegmozgásból, illetve a szerves és szervetlen anyagok helyben történő felhalmozódásából, párolgásából vagy kicsapódásából.
Napsugárzás
A Napból az elektromágneses spektrumban kibocsátott energia teljes mennyisége. A Nap minden irányba olyan sebességgel sugároz energiát, amely egyenesen arányos az abszolút hőmérsékletével, és a maximális sugárzás hullámhossza fordítottan arányos azzal.
Statisztika
A tudomány, amely a mennyiségi adatok és a hozzájuk kapcsolódó modellek gyűjtésével, táblázatba rendezésével, osztályozásával, elemzésével és érvényesítésével foglalkozik. A céladatok lehetnek teljes egészében mérésre rendelkezésre álló adatok, vagy, ami gyakoribb, a populáció egy részéből megfelelő mintavételi tervvel (pl. véletlenszerű, szisztematikus és rétegzett) nyert adatokból számítottak.
Tektonizmus
A földkéreg szerkezeti vázát létrehozó erők, nevezetesen az epeirogenia és az orogenezis révén. A tektonizmus a korábbi “diasztrofizmust” váltotta fel a XX. század közepén.
Vulkanizmus, vulkanizmus
Azok a folyamatok, amelyek során a felső köpenyből és a litoszféra kamráiból magma és más anyagok törnek ki a Föld felszínére és szilárd anyagként a légkörbe (pl., láva és hamu), folyadékok (fiatalkori víz) és gázok (pl. vízgőz, CO2, CH4, SO2 és H2SO4) formájában.
Időjárás
A légkör pillanatnyi állapota, amely óráról órára és napról napra változik, de nem elég hosszú ideig ahhoz, hogy éghajlatváltozást feltételezzen.