A rövid ideig tartó testmozgás olyan változásokat idéz elő a szervezet anyagcseretermékeinek szintjében, amelyek összefüggnek az egyén kardiometabolikus, kardiovaszkuláris és hosszú távú egészségével – állapította meg a Harvardhoz tartozó Massachusetts General Hospital (MGH) tanulmánya.
A Circulation című szaklapban megjelent tanulmányban a kutatócsoport leírja, hogy körülbelül 12 perc akut kardiopulmonális testmozgás hogyan befolyásolta a keringő metabolitok több mint 80 százalékát, köztük a kedvező egészségügyi eredmények széles köréhez kapcsolódó útvonalakat, így azonosítva azokat a lehetséges mechanizmusokat, amelyek hozzájárulhatnak a testmozgás kardiometabolikus előnyeinek jobb megértéséhez.
“Meglepő volt számunkra, hogy egy rövid edzés milyen hatással lehet az olyan kulcsfontosságú testi funkciókat szabályozó metabolitok keringő szintjére, mint az inzulinrezisztencia, az oxidatív stressz, az érrendszeri reaktivitás, a gyulladás és a hosszú élettartam” – mondta Gregory Lewis, az MGH szívelégtelenséggel foglalkozó részlegének vezetője és a tanulmány vezető szerzője.
A MGH tanulmánya a Framingham Heart Study adataira támaszkodva 411 középkorú férfi és nő esetében mérte meg 588 keringő metabolit szintjét 12 perces erőteljes testmozgás előtt és közvetlenül azt követően.
A kutatócsoport kedvező elmozdulásokat észlelt számos olyan metabolitban, amelyek nyugalmi szintje korábban összefüggést mutatott a kardiometabolikus betegségekkel. Például a glutamát, a szívbetegségekkel, a cukorbetegséggel és a csökkent élettartammal összefüggésbe hozott kulcsfontosságú metabolit 29 százalékkal csökkent. A DMGV, a cukorbetegség és a májbetegség fokozott kockázatával összefüggésbe hozott metabolit pedig 18 százalékkal csökkent. A tanulmány megállapította továbbá, hogy az anyagcsere-válaszokat a testmozgáson kívül más tényezők is befolyásolhatják, beleértve az egyén nemét és testtömegindexét, az elhízás esetleg részleges ellenállást biztosíthat a testmozgás előnyeivel szemben.
Kapcsolódó
Dobj le és adj 40-et
A fekvőtámasz-kapacitás költségmentes módja lehet a kardiológiai kockázatok felmérésének
Kisebb a depresszió kockázata emelkedett testmozgással
Napi 35 perc testmozgás védelmet nyújthat az újabb epizódok ellen, még a genetikailag sérülékenyeknél is
A mozgás csökkenti a krónikus gyulladást, védi a szívet, állítja a tanulmány
Az egereknél hat hét után alacsonyabb volt a gyulladásos leukociták szintje
“Érdekes módon, tanulmányunk azt találta, hogy a különböző metabolitok a testmozgásra adott különböző fiziológiai válaszokat követték, és ezért egyedi jeleket adhatnak a véráramban, amelyek megmutatják, hogy egy személy fizikailag fitt-e, hasonlóan ahhoz, ahogyan a jelenlegi vérvizsgálatok meghatározzák, hogy a vese és a máj mennyire jól működik” – jegyzi meg az első szerző Matthew Nayor, az MGH kardiológiai részlegének szívelégtelenség és transzplantáció szekciójának társszerzője. “A DMGV alacsonyabb szintje például magasabb szintű fittséget jelezhet.”
A Framingham Heart Study, amely 1948-ban kezdődött, és mára a résztvevők három generációját öleli fel, lehetővé tette az MGH kutatói számára, hogy a jelenlegi vizsgálati populációban használt jeleket a résztvevők korábbi generációinak tárolt vérére is alkalmazzák. Az edzésválaszok metabolikus szignatúráinak hosszú távú hatásait vizsgálva a kutatók képesek voltak megjósolni az egyén jövőbeli egészségi állapotát, és azt, hogy várhatóan meddig fog élni.
“Kezdjük jobban megérteni annak molekuláris alapjait, hogy a testmozgás hogyan hat a szervezetre, és ezt a tudást arra használjuk, hogy megértsük az edzésválaszminták körüli metabolikus felépítést” – mondja Ravi Shah, az MGH kardiológiai osztályának szívelégtelenséggel és transzplantációval foglalkozó részlegének társszerzője. “Ez a megközelítés alkalmas arra, hogy a magas vérnyomással vagy számos más metabolikus kockázati tényezővel rendelkező embereket célzottan megcélozza a testmozgásra adott válaszreakciót, és életük korai szakaszában egészségesebb pályára állítsa őket.”
Lewis a Harvard Medical School orvosprofesszora és az MGH kardiopulmonális terhelésvizsgálati laboratóriumának igazgatója. Nayor az MGH kardiológusa és a Harvard Medical School orvostudományi oktatója, Shah pedig az MGH kardiológusa és a Harvard Medical School orvostudományi adjunktusa. További társszerzők: Ramachandran Vasan, a Bostoni Egyetem orvosprofesszora és a Framingham Heart Study vezető kutatója, valamint Clary Clish, az MIT és a Harvard Broad Institute of MIT és a Harvard Metabolomics vezető igazgatója.
A tanulmányt az American Heart Association’s Grand Challenge Award és a National Institutes of Health támogatta.