Ausztrália 200 évvel ezelőtti európai betelepüléséig az aboriginek nomád vadászó-gyűjtögetőként éltek a kontinens egész területén, igen eltérő földrajzi és éghajlati körülmények között. A sikeres túlélés a területük növény- és állatvilágának átfogó ismeretétől függött. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy fizikailag fittek és soványak voltak, és változatos étrendet fogyasztottak, amelyben az állati eredetű táplálék volt a fő összetevő. Ennek ellenére étrendjük nem volt magas zsírtartalmú, mivel a vadállatok tetemeinek zsírtartalma az év nagy részében nagyon alacsony, és a hús rendkívül sovány. Az állati tetemeken mindent megettek, beleértve a kis zsírraktárakat és a szervhúsokat (amelyeket nagyra becsültek), a csontvelőt, a gyomortartalom egy részét, a hashártyát és a vért. A hagyományos étrendben sokféle nem termesztett növényi táplálékot fogyasztottak: gyökereket, keményítőtartalmú gumókat, magvakat, gyümölcsöket és dióféléket. A növényi élelmiszerek általában magas rosttartalmúak voltak, és szénhidrátokat tartalmaztak, amelyek lassan emésztődtek és szívódtak fel. Az ételek hagyományos elkészítési módszerei (általában egészben sütve vagy nyersen fogyasztva) biztosították a tápanyagok maximális megtartását. Általában a hagyományos élelmiszerek energiasűrűsége alacsony, de egyes tápanyagoké magas volt. Az étrend alacsony energiasűrűsége és az élelmiszerbeszerzés munkaigénye természetes korlátot jelentett az energiabevitelre.(ABSTRACT TRUNCATED AT 250 WORDS)