A filmkészítésben a tulajdonosi kredit olyan filmes kredit használata, amely az elsődleges művészi elismerést egyetlen személynek, általában (de nem mindig) a film rendezőjének adja. Példák: “Stanley Kubrick filmje” (A ragyogás), “Quentin Tarantino filmje” (Ponyvaregény), “Alfred Hitchcock filmje” (Psycho). A tulajdonosi kreditet néha televíziós műsorokban is használják; például a Tyler Perry’s House of Payne (Tyler Perry TBS szitkomja, House of Payne). Alkalmanként a “film” mellett más szót is használnak, például “A Spike Lee Joint” vagy “A Martin Scorsese Picture”. A birtokos kreditet a producernek is adhatják; erre példa a “Steven Spielberg bemutatja a Vissza a jövőbe”.
Bár a birtokos kredit legkorábbi használata az 1915-ös Egy nemzet születése című filmből származik, a birtokos kredit használata különösen az 1970-es és 1980-as években terjedt el. A Writers Guild of America (WGA) többször is megpróbálta korlátozni a possessory creditet az írókra, de a Directors Guild of America (DGA) mindig sikeresen ellenezte, így a rendezők szabadon próbálkozhattak ilyen kreditekről tárgyalni, ha akartak.
Néha a possessory credit a film alapjául szolgáló regény szerzőjét illeti meg (például “Bram Stoker Drakulája”, “William Shakespeare Rómeó + Júlia” és néhány Stephen King-film). Tim Burton A rémálom karácsony előtt című filmje esetében Burton nem rendezője volt a filmnek, hanem írója, producere és egyik fő alkotója. Ez is példa lehet arra, hogy marketing okokból választották a tulajdonosi elismerést, mivel Burton ismertebb név volt, mint a film rendezője, Henry Selick.
A DGA arra ösztönzi a filmkészítőket, hogy tartózkodjanak az elismerés megszerzésétől mindaddig, amíg széleskörű ismertséget nem szereznek, vagy legalább két elismert érdemi díjat nem kapnak a filmjükért, ezzel biztosítva a filmkészítői örökségüket.