Ur-Nammu volt a harmadik Ur-dinasztia első uralkodója, egy olyan birodalomé, amely Dél-Mezopotámiától keletre, a mai Irán egyes részeire terjedt ki.
Ebben az időszakban az alapítófigurákat tégladobozokban helyezték el, amelyeket az épületek, szinte kizárólag templomok alsó szintjein helyeztek el. Muscarella szerint (Bronze and Iron, Ancient Near Eastern Artifacts in the Metropolitan Museum of Art, 309. o.) a canefore volt ezeknek a cövekeknek “a klasszikus (normatív) formája”. Az alak a királyt ábrázolja, és azt mutatja, amint éppen részt vesz a templomkomplexum építésében, szó szerint a fején hordja a téglákhoz szükséges agyagot. A figura vagy több figura templomba helyezésével a király úgy marad meg, mint aki örökké jelen van az általa emelt templomban, és örökké az abban lévő istenség szolgálatának aktusában.”
Mustcarella továbbá arról tájékoztat (311. o., op. cit.), hogy a templompadlók és -falak alatti felajánlásokként ezek az alapfigurák “a műtárgyak azon kevés osztályának egyikét képviselik, amelyek kizárólag azért készültek, hogy gyártásuk pillanatától kezdve el legyenek rejtve az emberi szem és vállalkozás elől.”
Ezek közül több azonos Ur-Nammu figura is ismert: kettőt Urukban ástak ki; egyet a nippuri Enlil-templomból, a mai Bagdadból (IM 59586); egyet a British Museumban (ANE 113896); egyet a Metropolitan Museum of Artban (47.49); egyet pedig a glasgow-i Burrell-gyűjteményben (lásd Muscarella, op. cit. 311. o.). Az utóbbi három esetében, akárcsak a jelen példány esetében, a proveniencia ismeretlen.