Az utca közterület, egyike azon kevésnek, amelyet mindenféle ember megoszt. Az épített környezet olyan ősi alkotóelemeként, mint az emberi lakhely, az utca a civilizáció számára létfontosságú tevékenységek egész sorát tartja fenn. Szerepei éppoly számosak és változatosak, mint állandóan változó szereplői.
Az utcák lazán besorolhatók főutcákba és mellékutcákba. A főutcák általában szélesek, viszonylag nagy aktivitással. A kereskedelem és a nyilvános interakciók jobban láthatóak a főutcákon, és a járművek hosszabb távú közlekedésre is használhatják őket. A mellékutcák csendesebbek, gyakran lakóhelyi használatúak és jellegűek, és járműparkolásra is használhatók.
KörforgalomSzerkesztés
A közlekedés, vagy kevésbé tágabb értelemben a közlekedés, az utca talán leglátványosabb és minden bizonnyal legfontosabb rendeltetése. Az emberek és áruk korlátlan mozgása egy városon belül alapvető fontosságú a város kereskedelméhez és életképességéhez, és az utcák biztosítják a fizikai teret ehhez a tevékenységhez.
A rend és a hatékonyság érdekében törekedni lehet a különböző típusú forgalom elkülönítésére. Ez általában úgy történik, hogy az autósok számára egy úttestet vájnak középen, a gyalogosok számára pedig kétoldalt járdákat tartanak fenn; más elrendezések lehetővé teszik a villamosok, trolik, sőt a szennyvíz- és csapadékelvezető árkok (Japánban és Indiában gyakori) közlekedését is. A 20. század közepén, amikor az autó azzal fenyegetett, hogy szennyezéssel és szörnyű balesetekkel árasztja el a városi utcákat, sok városteoretikus úgy látta, hogy ez a szegregáció nemcsak hasznos, hanem szükséges is a mobilitás fenntartásához.
Le Corbusier például a forgalom egyre szigorúbb szétválasztását a társadalmi rend lényeges megerősítésének tekintette – a modernitás kívánatos és végső soron elkerülhetetlen kifejeződésének. Ennek érdekében javaslatokat tettek “függőleges utcák” építésére, ahol a közúti járművek, a gyalogosok és a vonatok külön-külön szinteket foglalnának el. Egy ilyen elrendezés, mondták, a jövőben még sűrűbb fejlődést tesz lehetővé.
Ezek a tervek soha nem valósultak meg átfogóan, amit a mai városteoretikusok az életerő és a sokszínűség szempontjából szerencsésnek tartanak. Inkább a vertikális szegregációt darabos alapon alkalmazzák, mint a csatornák, közműpóznák, mélyített autópályák, magasvasutak, közös közműcsatornák, a tokiói pályaudvart és a Ōtemachi metróállomást körülvevő kiterjedt földalatti bevásárlóközpontok komplexuma, Minneapolis és Calgary magasított gyalogos skyway hálózata, Atlanta és Montreal földalatti városai, valamint Chicago többszintes utcái.
A közlekedést gyakran félreértik úgy, hogy az utca meghatározó jellemzője vagy akár egyetlen célja. Ez nem így van, mióta az “utca” szó városi helyzetekre korlátozódik, és még az autózás korában is bizonyíthatóan téves. Egy utcát ideiglenesen el lehet zárni az átmenő forgalom elől annak érdekében, hogy a helyet más célokra – például utcai vásár, bolhapiac, játszó gyerekek, filmforgatás vagy építési munkálatok – használják. Sok utcát pollerekkel vagy Jersey-korlátokkal zárnak le, hogy távol tartsák a járműveket. Ezekre az intézkedésekre gyakran a város legforgalmasabb területein, a “célterületi” városrészekben kerül sor, amikor a tevékenység mennyisége meghaladja a személygépkocsik befogadóképességét. Az összes utcára univerzális jellemző az emberi léptékű kialakítás, amely a használóknak teret és biztonságot ad ahhoz, hogy a környezetükben érezzék magukat, bármilyen átmenő forgalom is haladjon át.
JárműforgalomSzerkesztés
Ennek ellenére a gépjármű üzemeltetője (hiányosan) tekinthet egy utcát csupán a járművek közlekedésére vagy parkolására szolgáló átjárónak. Ami a járművezetőt illeti, egy utca lehet egyirányú vagy kétirányú: az egyirányú utcákon a járművek csak az egyik irányba közlekedhetnek, míg a kétirányú utcákon mindkét irányba. Az egyirányú utcákon általában “EGY ÚT” feliratú táblák és a megengedett haladási irányt jelző nyíl található. A legtöbb kétirányú utca elég széles legalább két forgalmi sáv számára.
Az, hogy melyik sáv melyik forgalmi irányhoz tartozik, attól függ, hogy az utca melyik országban található. A szélesebb kétirányú utcákon gyakran az utca közepén középvonal van jelölve, amely elválasztja azokat a sávokat, amelyeken a járműforgalom az egyik irányba halad, a többi sávtól, amelyeken a forgalom az ellenkező irányba halad. Esetenként egy középső sáv is elválaszthatja az ellentétes forgalmú sávokat. Ha egy főutcán egynél több sáv halad egy irányba, ezeket a sávokat az útburkolaton jelölt, szakaszos sávvonalakkal lehet elválasztani. A mellékutcák gyakran nem rendelkeznek középvonalakkal vagy sávvonalakkal.
Gépjárművek parkolásaSzerkesztés
Néhány utcában, különösen a lakott területeken lévő mellékutcákban, az egyik vagy mindkét oldalon van egy plusz sáv szélességű sáv a párhuzamos parkoláshoz. A legtöbb kisebb, szabad párhuzamos parkolást lehetővé tevő mellékutca nem rendelkezik a parkolósávot kijelölő burkolatjelzéssel. A főutcákon gyakrabban vannak parkolósávok jelölve. Egyes utcák túl forgalmasak vagy túl keskenyek az oldalsó parkoláshoz. Néha az utcák oldalán való parkolás csak bizonyos időpontokban engedélyezett. A járdaszegélytáblák gyakran tartalmazzák a parkolásra vonatkozó előírásokat. Egyes utcákban, különösen az üzleti negyedekben, lehetnek parkolóórák, amelyekbe érmét kell fizetni, hogy a szomszédos helyen korlátozott ideig lehessen parkolni. Más parkolóórák bankkártyás és jegyes vagy fizetős rendszerben működnek. A járdán található parkolósáv-jelölések kijelölhetik a parkolóhelynek megfelelő parkolóórát. Egyes széles, kis forgalmú utcák lehetővé teszik a szögletes vagy halszálkás parkolást.
Járda és kerékpáros közlekedésSzerkesztés
A járdák (amerikai használat) vagy járdák (brit használat) gyakran az utca egyik vagy általában mindkét oldalán, a járdaszegélyeken túli közterületi sávokon belül helyezkednek el. A járdák közlekedési célt szolgálnak, mivel megkönnyítik és vonzóbbá teszik a gyaloglást, de társadalmi funkciót is betöltenek, mivel lehetővé teszik a szomszédok találkozását és interakcióját a séták során. Emellett elősegíthetik a gazdasági tevékenységet is, például a kirakatvásárlást és a járdai kávézókat. Egyes tanulmányok szerint a járdával ellátott utcák üzletei több vásárlót fogadnak, mint a hasonló, járdával nem rendelkező üzletek.
A járdák kialakításának fontos eleme a fogyatékkal élők számára történő akadálymentesítés. A járdákat akadálymentessé tevő jellemzők közé tartoznak a járdaszegélyek, a tapintható burkolatok és az akadálymentesített közlekedési jelzések. A fogyatékossággal élő amerikaiakról szóló törvény az Egyesült Államokban az új és felújított utcák akadálymentesítését írja elő.
A legtöbb joghatóságban a kerékpárosok jogszerűen használhatják az utcákat, és ugyanazokat a közlekedési szabályokat kell követniük, mint a gépjárműforgalomnak. Ahol a kerékpáros forgalom nagysága indokolja, és a rendelkezésre álló úthasználati jog lehetővé teszi, ott a kerékpárosok és a gépjárműforgalom elválasztásáról is lehet gondoskodni. A forgalmas utcákon kerékpársávokat lehet használni a kerékpáros forgalom és a gépjárműforgalom bizonyos mértékű elkülönítésére.
A kerékpársáv elhelyezhető a forgalmi sávok és a parkolósávok között, a parkolósávok és a járda között, vagy a kerékpárosok nagyobb biztonsága érdekében a járda és a járda között. Ezek a rosszabb kialakítások Dooring incidensekhez vezethetnek, és nem biztonságosak a kerékpározás szempontjából.
Egy értelmesebb kialakítás Hollandiában található, a forgalomtól teljesen elkülönített védett kerékpárúttal, amely biztonságos a kerékpározás szempontjából.
VillamossávokSzerkesztés
A villamosok általában környezetbarátnak számítanak, a villamosvonalakat olyan utcákban közlekedtetik, ahol kombinált villamossávokat vagy külön útvonalakat használnak, néha szegregált útjogon. A jelzőrendszer és a hatékony fékezés csökkenti a villamosbaleset kockázatát.
Járművek és út menti hardverekSzerkesztés
Gyakran járdaszegélyt (brit angolul: Kerb) használnak a járműforgalom sávjainak a szomszédos járdaszakasztól való elválasztására, és ahol a kerékpárral közlekedőket megfelelően tekintik, ott a kerékpározást is elválasztják a forgalomtól. Utcatáblák, parkolóórák, kerékpártámaszok, padok, közlekedési jelzőtáblák és közvilágítási lámpák gyakran találhatók az utcák mellett. Ezek lehetnek a járda mögött, vagy a járda és a járdaszegély között.
TereprendezésSzerkesztés
Az utca két oldalán a kocsiút (észak-amerikai angolul: Roadway) és a járda között lehet útszegély (fű vagy más növényzet sávja), amelyen gyakran füvet vagy fákat termesztenek ott tereprendezés céljából. Ezeket gyakran szépítés céljából helyezik el, de egyre gyakrabban használják a csapadékvíz szabályozására is.
KözművekSzerkesztés
Az utcák, bár elsősorban a közlekedésre szolgálnak, fontos folyosói a közműveknek, például az elektromos áramnak; a kommunikációnak, például a telefon-, kábeltévé- és optikai vezetékeknek; a csapadék- és szennyvízcsatornáknak; és a földgázvezetékeknek.
UtcaszámozásSzerkesztés
A nyugati országokban és a legtöbb máshol (bár Japánban nem; lásd japán címrendszer) gyakorlatilag minden közutcának van utca- vagy utcaneve, vagy legalább egy szám, hogy azonosítsák azokat és az utcák mentén található címeket. A sikátoroknak egyes helyeken nincs nevük. Az utca mentén fekvő telek hosszát a telek utcafrontjának nevezik.
InteractionEdit
Egy utca a törzsvendégek számára a főtér szerepét is betöltheti. Jane Jacobs közgazdász és neves urbanista sokat írt arról, hogy az egy adott utcában élő és dolgozó emberek közötti interakció – a “szemek az utcán” – miként csökkentheti a bűnözést, ösztönözheti az eszmecserét, és általában véve jobb hellyé teheti a világot.
IdentityEdit
Egy utca gyakran a környék jólétének, kultúrájának és szolidaritásának katalizátoraként szolgálhat. A New Orleans-i Bourbon Street nemcsak aktív éjszakai életéről híres, hanem arról is, hogy a város francia negyedének központja. Hasonlóképpen, a Bowery különböző időszakokban New York színházi negyede, vöröslámpás negyed, skid row, éttermi ellátó negyed és az ország underground punk szcénájának központja volt. A Madison Avenue-t és a Fleet Streetet olyan erősen azonosítják a leghíresebb kereskedelmi típusukkal, hogy nevüket néha máshol található cégekre is alkalmazzák. Más utcák a városrészek közötti megosztottságot jelölik. A Yonge Street például Torontót keleti és nyugati oldalra osztja, az East Capitol Street pedig Washington, D.C.-t északra és délre.
Egy város vagy város szépítésével kapcsolatos egyes utcák. A Mississippi állambeli Greenwood Grand Boulevardját az amerikai kereskedelmi kamarák és az Amerikai Kertészklubok egyszer Amerika tíz legszebb utcája közé választották. A Grand Boulevardot szegélyező 1000 tölgyfát 1916-ban Sally Humphreys Gwin, a Greenwood Garden Club alapító tagja ültette. Gwin 1950-ben kitüntetést kapott az Amerikai Forradalom Lányainak Nemzeti Kongresszusától a fák megőrzése érdekében végzett munkája elismeréseként.
Az utcák is hajlamosak arra, hogy hasonló jellegű és karakterű létesítményeket tömörítsenek. A manhattani East 9th Street például japán éttermek, ruházati üzletek és kulturális helyszínek tömkelegét kínálja. Washingtonban a 17th Street és a P Street a város (viszonylag kis létszámú) meleg kultúrájának epicentrumaként ismert. Sok városban van Radio Row vagy Restaurant Row. Mint ahogy Philadelphiában is van egy kis utca, a Jewelers’ Row, amely a “gyémántnegyed” identitását adja. Ez a jelenség a közgazdaságtanban a városi elhelyezkedés elméletének tárgya. Az ohiói Clevelandben az East 4th Street Cleveland étteremsorává vált. Az East 4th-en található Michael Symon Lola Bistro-ja és más éttermek.