Az acetonszintet gázkromatográfiás tömegspektrometriával (GC-MS) mérték 89 nem foglalkozásszerűen exponált személy és három, acetonnak vagy izopropanolnak exponált munkavállalói csoport környezeti és alveoláris levegőjében, vérében és vizeletében. Az aceton a nem exponált személyek összes mintájában kimutatható volt, a vérben 840 mikrogramm/l (Cb), a vizeletben 842 mikrogramm/l (Cu), az alveoláris levegőben 715 mg/l (Ca) és a környezeti levegőben 154 ng/l (Ci) átlagértékkel. A kilencvenöt százalékos értékek 2069 mikrogramm/l a Cb-ben, 2206 mikrogramm/l a Cu-ban és 1675 ng/l a Ca-ban. Az aceton vér/levegő megoszlási együtthatója 597 volt. A Cb, a Cu és a Ca esetében korrelációt találtak. Az acetonnak foglalkozásszerűen kitett személyekből a műszak végén vett mintákban összefüggést találtak a vér, a vizelet, az alveoláris és a környezeti levegő koncentrációjában. Az aceton vér/levegő megoszlási együtthatója 146 volt. A dolgozók vérének acetonszintje átlagosan 56-szorosa volt a környezeti expozíciós szintnek, az alveoláris levegő acetonkoncentrációja pedig 27%-kal volt magasabb, mint a belélegzett levegőé. Az aceton felezési ideje a vérben 5,8 óra volt a műszak vége és az azt követő reggel közötti 16 órás intervallumban. A 336 mikrogramm/l átlagos aceton-expozícióval járó műszakot követő reggelen a vér és a vizelet szintje 3,5 mg/l, illetve 13 mg/l volt, ami még mindig magasabb, mint a “normális” alanyoknál talált értékek. Megállapítható, hogy az aceton endogén termelése és az aceton vagy izopropanol környezeti expozíciója nem befolyásolja az exponált munkavállalók biológiai monitorozásának megbízhatóságát, még 16 órával az alacsony expozíció után sem.