A fotoszintetikus elektrontranszport magában foglalhatja a lineáris áramlást a vízből a NADP-hez, a II-es és I-es fotoszisztémákon (PS) keresztül, vagy a ciklikus áramlást, amely csak a PSI-t érinti. Keveset tudunk azokról a tényezőkről, amelyek az egyes útvonalakon keresztül történő relatív áramlást szabályozzák. Az Arabidopsis thaliana olyan növényeiben vizsgáltuk a fotoszintetikus elektrontranszportot az egyes rendszereken keresztül, amelyekben a PSI PSI-D1 vagy PSI-E1 alegységét kiütöttük. Ez mindkét esetben a PSI és a PSII forgalmának egyensúlytalanságát eredményezi, úgy, hogy a PSII elektronszállítását a PSI forgalma korlátozza. A fénynyerő komplex II (LHCII) foszforilációja és a PSI-hez való vándorlása fokozódik, de csak részben reverzibilis, és nem elegendő a fotoszisztémaforgalom kiegyensúlyozásához. Ennek ellenére a ciklikus elektronáramlás különböző körülmények között hatékonyan képes versenyezni a PSI-vel. A sötéthez alkalmazkodott levelekben a ciklikus áramlás hatékonysága a távoli vörös fény által kiváltott lineáris áramláshoz képest megnő, ami arra utal, hogy a ciklikus áramlás korlátozó lépése az elektronok visszavezetése az elektrontranszportláncba. A levelek fehér fénnyel történő megvilágítása jelentős nem-fotokémiai kioltás átmeneti indukcióját eredményezte a knockout növényekben, ami valószínűleg a ciklikus elektronáramlás által indukált magas energiájú kioltás. Magas fénynél és alacsony CO2-értéknél a nem-fotokémiai kioltás nagyobb volt a knockout növényekben, mint a vad típusban. A PSI és a PSII forgalmának összehasonlítása ilyen körülmények között azt sugallta, hogy ezt a PSI körüli ciklikus elektronáramlás okozza. Arra a következtetésre jutottunk, hogy amikor a PSI koncentrációja limitáló, a ciklikus elektronáramlás még mindig képes hatékonyan versenyezni a lineáris áramlással a fotoszintézis szabályozását szolgáló magas ΔpH fenntartása érdekében.