1933-ban Erwin George “Cannonball” Baker egy Graham-Paige 57-es Blue Streak 8-as modellel szelte át az országot, és átlagsebessége meghaladta az ötven mérföld/órát. Az országot átszelő 53 óra 30 perces rekordot állított fel, amely közel 40 évig állt. 1971-től kezdve a tiszteletére elnevezett Cannonball Baker Sea-To-Shining-Sea Memorial Trophy Dash, amelyet sokan Cannonball Run néven is ismertek (és természetesen filmsorozat is készült belőle Burt Reynolds és számos más, a 80-as évek eleji filmsztár főszereplésével), egy teljesen nem hivatalos, nem szankcionált és illegális, parttól partig tartó verseny volt, amely ennek a teljesítménynek állított emléket, és az újonnan bevezetett 55 mérföld/órás országos sebességkorlátozással is szembeszállt. A Cannonball Run Brock Yates, a Car and Driverből ismert Brock Yates ötlete volt, és az ötlet lényege az volt, hogy a résztvevők parttól partig olyan gyorsan szelik át az USA-t, amilyen gyorsan csak tudják… és persze megpróbálnak nem lebukni.
A Cannonball Run-t 1971 között öt alkalommal rendezték meg, amíg Yates 1979-ben véget nem vetett neki a növekvő biztonsági aggályok miatt. U.S. Express néven élesztették újjá különböző szervezők, mint hasonló versenyt az egész országban. Amikor az utolsó U.S. Express 1983-ban megrendezésre került, a résztvevők, David Diem és Doug Turner azt állították, hogy 32 óra 7 perc alatt szelték át az országot Ferrari 308-asukkal. Úgy tűnt, hogy ez a rekord örökre megmarad, amíg Cory Welles filmrendező, akinek a családja közel állt Turnerhez, el nem kezdte bizonyítani, hogy a rekord valóban lehetséges.
A 32 óra 7 perc című filmben Welles egy jól használt 2000-es BMW M5 (a híres és sokak által kedvelt E39-es karosszéria) hátsó ülésén utazik, amelyet Alex Roy és David Maher, több Gumball 3000 és Bullrun “rally” típusú verseny résztvevői vezetnek, hogy kiderítse, elérhető-e a rekord. Az 1983-as rekord felállításakor Diem és Turner Ferrari 308-asának jóval 80 km/óra feletti átlagot kellett volna elérnie
Mindenféle megállás leviszi az átlagot, így 1983-ban nem kevesen voltak szkeptikusak, amikor a duó ilyen alacsony rekordidőt állított. Arról nem is beszélve, hogy a Ferrarijuk raktárkészletű volt. Az 1983-as Ferrari, bár gyorsnak tűnt, 240 lóerős motorral volt nyergelve, és a 0-60 mph 7 másodperc környékén volt. Gyors az akkori időkhöz képest, de ismét érthető, miért nem hitték el az emberek.
A 32 óra 7 perc első része tiszta dokumentumfilm, amely elmagyarázza, miért vagyunk itt, és milyen utazáson fogunk részt venni. Megismerjük az esemény korai történetét olyan résztvevőktől, akik már a ’70-es és ’80-as években részt vettek a versenyeken. Ez nagyszerű anyag, és lenyűgöző látni a vad figurákat, ruhákat és autókat (még egy motorkerékpárt is!), amelyek a korai versenyeken futottak.
Welles később kapcsolatba lép Royjal és Maherrel, akik mindketten játékban vannak, hogy megdönthetik-e a rekordot. Miután sok felderítő munkát végeztek, és a BMW M5-öst annyi elektronikus kütyüvel szerelték fel (nem számítva Welles felszerelését, ami a forgatáshoz kellett), hogy az ember azt hinné, a Bimmer biztosítékszekrénye megolvad, a trió elindul New Yorkból a kaliforniai Santa Monica Pier felé. Annak ellenére, hogy az út során légi felderítést, vezető- és üldözőautókat is bevetnek, a dolgok nem mindig mennek a terv szerint, ami nem kevés izgalmas és drámai pillanatot eredményez. És mindezt, a film legérdekesebb részét, a tévéképernyőn keresztül, a gyorshajtás veszélye nélkül is átélhetjük!
Az, hogy a trió megdönti-e a rekordot, szinte mellékes. Az autóversenyzésről és az autókról szóló filmeket nehéz jól megcsinálni. Viszont több vágással több fókuszt lehetett volna hozni. A közel egyórás beállítások helyett talán érdekesebb lett volna többet látni a felkészülésről, az autóról, és arról, hogy mi mozgatja ezeket a versenyzőket, amit Alex Roy saját könyvében, A versenyző című könyvben mélyebben kifejt: My Dangerous Pursuit of Speed and Truth in the Outlaw Racing World. A 32 Hours 7 Minutes messze nem tökéletes, de lenyűgöző.
A dokumentumfilm utószavaként egy 2004-es Mercedes CL55 AMG-t vezető csapat azt állította, hogy 2013-ban 28 óra 50 perc alatt, átlagosan 98 mérföld/órás sebességgel megdöntötte a transzkontinentális rekordot. Ez majdnem 100 mérföld/órás átlagot jelent!
A DVD megvásárlásához kattintson ide.