A warfarint gyakrabban alkalmazzák, mint az acenokumarolt, mivel hosszabb a felezési ideje (36 óra), elméletileg stabilabb antikoagulációt biztosít, és elkerülhető a VII-es faktor ingadozása, amely az acenokumarol-kezelés során előfordulhat (felezési ideje 10 óra). Vizsgálatunk célja az acenocoumarol és a warfarin összehasonlítása volt ugyanabban a 103 betegből álló csoportban, akik az orális antikoagulációt acenocoumarollal kezdték, majd warfarinra váltottak. Ezeknél a betegeknél összehasonlítottuk a korábbi hat hónapos acenocoumarol-kezelést (1996. július-december) egy újabb hat hónapos warfarinkezeléssel (1997. július-december). Arra voltunk kíváncsiak, hogy a warfarin javítja-e betegeink orális antikoagulációjának minőségét és stabilitását, és hogy van-e különbség a két gyógyszer között a betegenkénti heti átlagos dózisban. Továbbá a VII-es faktor esetleges napi ingadozásának kimutatása érdekében egy további, 54 betegből álló csoportot vizsgáltunk. E betegek egy alcsoportját warfarinnal kezeltük, míg egy másik alcsoport acenokumarolt kapott. A betegek első csoportjában 1158, illetve 1064 PT-t végeztünk acenokumarollal, illetve warfarinnal. A terápiás tartományban lévő PT-k aránya 59% volt acenokumarollal és 62% warfarinnal (p=0,4). A vizitek átlagos száma betegenként 12, illetve 11 volt, a terápiás tartományban lévő vizitek átlagos száma pedig 7, illetve 7 volt. Az utolsó ellenőrzés az aktamódszerben nem mutatott különbséget a két gyógyszer között. A túladagolási állapotok 51 (4,4%) volt az acenokumarol és 30 (2,8%) a warfarin esetében (p=0,4). Jó korrelációt (r=0,92) találtak az acenokumarol és a warfarin heti átlagos dózisa között. A warfarin/acenokumarol heti átlagos dózisaránya 2,08 volt (tartomány: 1,25-3,30; CI 95%: 1,99-2,16). A betegek második csoportjában a VII. faktor szintje mindkét gyógyszer esetében magasabb volt 24 órával a beadás után, mint 16 órával, ami azt mutatja, hogy napi ingadozásuk független a gyógyszer felezési idejétől, mivel az alacsony K-vitamin-bevitellel rendelkező betegek VII. faktorszintje nem emelkedett. Eredményeink azt mutatták, hogy a warfarin nem tűnt jobbnak az acenokumarolnál az antikoagulációs klinika teljesítménye szempontjából a terápiás tartományon belüli PT-k tekintetében betegenként. Úgy tűnik, hogy a VII-es faktor viselkedését inkább a K-vitamin-bevitel, mint az acenokumarol rövid felezési ideje befolyásolta.