A whitetopping a meglévő aszfaltburkolat Portlandcement betonréteggel való borítása. A whitetoppinget típusokra osztják a betonréteg vastagságától és attól függően, hogy a réteg az aszfaltaljzathoz van-e kötve. A kötés nélküli whitetopping, más néven hagyományos whitetopping 20 cm (8″) vagy annál vastagabb betonréteget használ, amelyet nem kötnek az aszfalthoz. A ragasztott whitetopping 5-15 cm (2-6″) vastagságú, az aszfaltburkolathoz ragasztott betont használ, és két típusra osztható: vékony és ultravékony. A kötés az aszfalt textúrázásával történik. A vékony whitetopping 10-15 cm (4-6″) vastagságú ragasztott betonréteget használ, míg az ultravékony réteg 5-10 cm (2-4″) vastagságú. Az ultravékony whitetopping alkalmas könnyű igénybevételre, például kis forgalmú utakra, parkolókra és kisebb repülőterekre. Szálerősítésű betont használnak néhány vékony whitetopping fedőrétegben és majdnem minden ultravékony whitetopping fedőrétegben.
A whitetopping alkalmas olyan aszfaltburkolatokra, amelyekben kevés a károsodás, bár szükség esetén javításokat lehet végezni az aszfalton. Ha a burkolat erősen károsodott, akkor azt teljesen el kell távolítani, és új betonburkolatot kell beépíteni. A burkolatnak is viszonylag keménynek kell lennie. A nagy viszkozitású aszfaltalapokon jelentősen fokozódik a burkolatok romlása. Ha a járda és egy híd közötti szintkülönbséget vagy távolságot meg kell őrizni, az aszfaltot le lehet marni úgy, hogy a járda magassága ne változzon. A whitetopping azonban megköveteli, hogy az aszfaltréteg vastagsága legalább 7,5 cm (3″) legyen. Szükség esetén a híd alá egy új beton útpályaszakasz is elhelyezhető, amelynek mindkét oldalán enyhe lejtők vannak, amelyek találkoznak az út fehérre burkolt részeivel.