Petraglia mintegy 15 éve vezet expedíciókat a Nefudba, hogy több száz olyan ősi tavat vizsgáljon, amelyeket műholdas felvételek alapján azonosítottak, és amelyek ma már kiszáradtak, de a távoli múltban fontos víznyerő helyek voltak.
A homokdűnék és a nyugati Nefud sziklás gerincek között található keményre tapadt agyagos tómeder – amelyet Alatharnak neveztek el, ami arabul “nyomot” jelent – az első hely, ahol a csapata bármiféle lábnyomot talált.
A legalább hét emberi lábnyom felfedezése az ősi elefántok, tevék, bivalyok, lófélék (a ló korai ősei) és antilopok nyomai között a helyszínen megdöbbentő volt, mondta Petraglia.
“Soha nem gondoltuk volna, hogy megtaláljuk őket” – tette hozzá.
A lábnyomok elemzése az optikailag stimulált lumineszcencia nevű datálási technikával, amely az agyagban lévő kvarcszemcsék által kibocsátott fényt méri, azt jelzi, hogy az emberi lábnyomokat a korai Homo sapiens készíthette.
Bár a régészeti bizonyítékok szerint az ősi emberfaj, a Homo neanderthalensis – neandervölgyiek – egyes csoportjai akár 50 ezer évvel ezelőtt is betörtek a mai Közel-Kelet területére, a lábnyomok legalább 50 ezer évvel túl korán és túl messze délre kerültek ahhoz, hogy ők készíthették őket, mondta Petraglia.
A kutatásaik azt is kimutatták, hogy a lábnyomok alakja leginkább a korai Homo sapiensre, nem pedig a neandervölgyiekre vagy a ma élő emberekre illik – mondta.
A kutatók szerint az ősi emberek zsákmányállatokra, például elefántokra és bivalyokra vadásztak, amelyek a tónál gyülekeztek vízért, mondta.
A helyszínen több mint 300 állatnyomot és 200 állati fosszíliát találtak, és az emberi lábnyomok egy csoportja – valószínűleg egy vadászcsapaté – két vagy három együtt utazó egyént mutathat.
A felfedezés helye megerősíti azt az elképzelést, hogy néhány korai Homo sapiens állatcsordákat követett a Szaharából a Sínai-félszigeten át Arábiába, ahelyett, hogy a Földközi-tenger melletti “parti útvonalat” vagy egy Afrika és Arábia közötti déli szárazföldi hidat választott volna.