Az 1950-es évek elejére a North American Aviation két nagyon sikeres vadászrepülőgép-projekttel rendelkezett. Az első az F-86 Sabre volt, amely a J-47-es hajtóművön alapult, és sekély merülésben szuperszonikus sebességre volt képes. 14:1 arányú megsemmisítési arányával tűnt ki Koreában az F-86-os a fürge MiG-15-ösökkel szemben. Az F-100 Super Sabre egy továbbfejlesztett Sabre volt, amely a nagyobb J-57-es motorra épült. Az F-100 volt az USAF első olyan vadászgépe, amely vízszintes repülés közben szuperszonikus sebességre váltott. A Super Sabre kitüntette magát Vietnamban, ahol kiérdemelte a “The Hun” becenevet.
A következő logikus lépés egy olyan vadászgép volt, amely képes volt Mach 2-t repülni síkrepülésben. A nagyobb J-75 hajtómű bevezetése lehetővé tette a Mach 2-es vadászgépet, legalábbis papíron. A North American F-100B néven kezdett el dolgozni egy ilyen gépen. Mind az F-86-os, mind az F-100-as légbeömlő nyílása a repülőgép orrában van. Az F-100B ezzel a kialakítással indult, de hamarosan kiderült, hogy a nagyméretű radarnak szüksége van az orrban lévő helyre. Ennek eredményeként az NAA a légbeszívó nyílásokat a törzs alá helyezte át.
1954 közepén számos esemény történt. Először is, az USAF kiadta az igényt egy olyan taktikai vadászbombázóra, amely képes volt atombombát célba juttatni. Másodszor, az USAF zöld utat adott a Mach 2 vadászbombázónak, azonban a program nevét F-107-re változtatta. Szerződést kötöttek 3 repülőképesYF-107-esre. Végül az USAF zöld utat adott az YF-105-ösnek.Az F-107-esnek konkurenciája volt, és valószínűleg repülési versenyben fog kikötni.
A NAA nagy sebességre kapcsolta az F-107-es programot. Gyorsan megállapították, hogy a légbeömlőnyílás alacsonyabb elhelyezkedése problémákat okozott a nukleáris bomba ledobásával a bombatérből. Ennek eredményeként a légbeömlőket a törzs fölé helyezték, amit korábban még soha nem próbáltak ki. 1956. szeptember 10-én repült az első YF-107-es. Az YF-107 röviddel az első repülés után elérte a Mach 2-t.
Az F-107-essel végül sok probléma adódott. Ugyanez igaz volt az F-105-re is. Az F-107-es program egy gépet veszített el a repülési tesztek során, míg az F-105-ös program mindkét prototípusát elvesztette. Idővel az F-107-es problémáit ki lehetett volna küszöbölni, és valószínűleg sikeres program lett volna. De az F-105-öst választották az új vadász-/bombázógépnek. A Thunderchief nevet kapta,az F-105-ös a “Thud” becenevet kapta Vietnamban, ahol a közel 800 megépített F-105-ösből majdnem 400 elveszett.
Az YF-107-es programot törölték, a két túlélőt a NASA-nak küldték. A NASA annyira megbízhatatlannak találta a gépeket, hogy gyorsan nyugdíjazták őket. Ez a két repülőgép múzeumokban maradt fenn. Az F-107-es maradandó öröksége a pilótafülke felett található légbeömlők. Ez annak bizonyítéka, hogy minden problémára van megoldás, még akkor is, ha ez a megoldás nem hagyományos. A pilóták attól féltek, hogy a légbeömlők beszippantják őket, ha ki kell ugraniuk, és ezért adták a repülőgépnek az “emberevő” becéző becenevet.