Miért hazudnak az óvodások
Ha rajtakapod az óvodásod, hogy mesét sző, vagy letagad valamit, amiről tudod, hogy elkövette, nagy valószínűséggel nem szándékosan próbál becsapni téged. Ebben a korban a legtöbb füllentés:
- Feledékenységből ered. Az óvodásoknak rövid a memóriájuk, így a gyermeke valószínűleg nem akar ravasz lenni, amikor egy iskolai közelharcot robbant ki azzal, hogy megragadja egy osztálytársa játékát, majd amikor később rákérdezel, tagadja, hogy bármi rosszat tett volna. Lehet, hogy egyszerűen nem emlékszik a játék elvételére.
- Az okos gondolkodás. Amikor az óvodásod határozottan kijelenti, hogy nem ő törte össze a finom porcelánvázádat, valójában nem próbál megúszni valamit. Csak azt kívánja, hogy bárcsak ne történt volna meg – olyannyira, hogy meggyőzte magát arról, hogy semmi köze hozzá.
- Az aktív képzelőerő. Ebben a korban a gyerekeknek gazdag fantáziavilága van. Az óvodás gyermeked kreativitása a csúcson van, és lehet, hogy azt hiszi, hogy amit a fejében megidéz, az valóban igaz. Végül is, nem mindenki utazik a Holdra egy óriási rakétán?
- A rosszallás elkerülésének vágya. A fiatalod tudja, hogy egy rossz cselekedet csalódást okozna neked, ezért ahelyett, hogy szembenézne a nemtetszéseddel, lehet, hogy inkább hazudik róla.
- A szükséglet, hogy jól érezze magát. A történetek kitalálásával az óvodásodád fontosnak érzi magát. Amikor azt mondja neked, hogy egyedül átúszott egy olimpiai méretű medencét, inkább elismerést keres egy lenyűgöző (bár valószínűtlen) teljesítményért, minthogy tudatosan füllentsen.
- A figyelem iránti vágy. Az óvodásodád rájött, hogy a nagy mesék elmesélése biztos módja annak, hogy választ kapjon tőled – és talán még az sem érdekli, ha az negatív. Ez a fajta “felfedező hazudozás” folytatódhat, ha ezzel megkapja a kívánt figyelmet.
- A kontroll érzése. Amikor a gyermeke hamisan állítja, hogy ő volt az, aki megmentette a kishúgát, miután az kiesett a hintából, megpróbál rendet teremteni egy olyan helyzetben, amely túlterhelte őt.
- A határok kipróbálásának igénye. Az Ön 5 éves gyermeke odajön Önhöz, és szemrebbenés nélkül kéri, hogy nézhessen egy tévéműsort, azt állítva, hogy ez az első a nap folyamán (Ön azonban tudja, hogy elhasználta a tévéadagját, miután a párja elment érte az iskolába). Bármennyire is frusztráló, ez a fajta manipulatív igazságnyújtás normális, hiszen az 5 évesek térdig gázolnak a szülői határok és a saját hatalmuk tesztelésében.
Mi a teendő a hazugsággal
Nyugalom. Talán ellentmondásosnak tűnhet – elvégre nem akarjuk bátorítani a hazugságokat -, de a legjobb módja ennek a szakasznak a kezeléséhez, ha minden egyes epizódot nyugodtan veszünk. Bármennyire is bosszant az óvodásodád füllentése, emlékeztesd magad arra, hogy a hazugság annak a bizonyítéka, hogy megtanulja a jót a rossztól, lelkiismerete fejlődik, és egyre jobban megérti a tény és a fikció közötti különbséget. Végül is, ha nem gondolná, hogy hibát követett el, miért próbálná eltitkolni azt?
Próbáld meg kideríteni, miért hazudik. Ha a gyermeke füllentései például a hencegés fajtájába tartoznak, valószínűleg azt a normális emberi igényt próbálja kielégíteni, hogy fontosnak és megbecsültnek érezze magát. Ebben az esetben elrettentheti a jövőbeli hazugságoktól, ha elhalmozza dicsérettel az erőfeszítéseiért és az elért eredményeiért.
Ne vádoljon. Úgy fogalmazza meg megjegyzéseit, hogy azok beismerésre ösztönözzenek, ne pedig tagadásra: “Vajon hogyan kerülhettek ezek a zsírkréták a nappali szőnyegére? Bárcsak valaki segítene nekem összeszedni őket.”
Legyen együttérző. Ha elcsempész egy csokit, majd letagadja, hogy megette (csokoládéval bekent szájjal), akkor nem rossz ember; egyszerűen csak megpróbálja megkerülni azt a tényt, hogy nem minden az övé, amit akar. Mondhatod: “Fogadok, hogy nagyon akartad azt a csokit. Aztán amikor megetted, rájöttél, hogy bajban vagy, és füllentettél”. Rá fog jönni, hogy kérnie kell a dolgokat, mielőtt kiszolgálja magát, és hogy az igazmondás kevésbé fájdalmas, mint a hazugság. Ha viszont dühös leszel, és szörnyen érzi magát a vétke miatt, akkor kevésbé lesz fogékony a leckékre, amelyeket megpróbálsz megtanítani – és még valószínűbb, hogy legközelebb eltünteti a nyomait.
Hívd fel a méltányos következményekre. Ha a gyermeke azért hazudik, hogy lássa, mit úszhat meg, fontos, hogy igazságos – bár nem túlságosan szigorú – következményeket szabjon meg (például a tévézés betiltása a hazugság másnapján, hogy megpróbáljon még egy műsort beiktatni). Így előbb-utóbb megtanulja, hogy nem érdemes megpróbálni átverni téged.
Magyarázd el neki, miért fontos az őszinteség. Lehet, hogy az óvodásodád azt mondja neked, hogy tudja, hogy hazudni rossz dolog, de lehet, hogy még nem teljesen érti, milyen erkölcsi következményei vannak annak, ha valaki nem mond igazat. Segítheted a folyamatot azzal, hogy elmeséled neki “A fiú, aki farkast kiáltott” című történetet, amely ráébreszti a megbízhatóság fontosságára, és azt is megtanítja neki, hogy a hazugságnak súlyos következményei lehetnek. Jó könyv a hazugságról Evaline Ness Sam, Bangs, and Moonshine című könyve, amely drámai módon mutatja be a hazugságok mesélésének következményeit, mégis boldogan végződik.
Legyen pozitív, ne büntető. Ha elvárod, hogy az óvodásodád elmondja neked, ha valamit rosszul csinált, ne azzal válaszolj az őszinteségére, hogy rajta vezeted le a dühödet. (Ha így teszel, mennyire valószínű, hogy legközelebb beismeri a hibáját?) Amellett, hogy ebben a korban nem helyénvaló, a hazugságért járó kemény büntetés valószínűleg nem fogja elérni a kívánt hatást: Azok a gyerekek, akiket kisebb vétségekért szigorúan büntetnek, gyakran a végletekig mennek el, és túlságosan szigorú lelkiismeretet alakítanak ki, vagy kis lázadókká válnak – egyiket sem akarod elérni. Ehelyett dicsérje meg az óvodását, amikor igazat mond. A pozitív megerősítés sokkal hatékonyabb, mint a büntetés, mert így érezteti vele, hogy megéri a jó útra térni.
Biztosítsa óvodását arról, hogy bármi történjék is, szereti őt. Amikor véletlenül összetöri a hálószobai lámpádat, lehet, hogy letagadja, mert attól fél, hogy nem fogod annyira szeretni. Magyarázd el neki, hogy anyu és apu akkor is szeretik őt, ha olyasmit tett, amit inkább nem tett volna.
Építsd ki a bizalmat. Tudasd a csemetéddel, hogy bízol benne, és hogy benned is meg lehet bízni. Ha például a következő ellenőrzéskor esedékes egy oltás, ne mondd neki, hogy nem fog fájni. Próbálja tartani a szavát, és ha nem tudja, kérjen bocsánatot az ígéret megszegéséért.
Tudassa vele, mit vár el tőle. Különböző helyzetek segítségével tanítsd meg óvodásodádnak, hogy mit tartasz elfogadható viselkedésnek. Állíts fel paramétereket, például azzal, hogy tudasd vele, hogy mielőtt elvesz egy sütit valaki más tányérjáról, először meg kell kérdeznie, hogy rendben van-e az. Világosan meghatározott határokat szabni az egyik legkedvesebb, legpozitívabb dolog, amit a gyermekedért tehetsz. Előbb-utóbb képes lesz arra, hogy saját maga megítélje, hogy egy viselkedés megfelelő-e. Az a gyermek, aki megérti, hogy a határok az ő javát szolgálják, olyan felnőtté válik, aki szintén tiszteletben tartja őket.
Történeteket és tanácsokat cserélhet a viselkedéssel és fegyelmezéssel kapcsolatban más szülőkkel a BabyCenter Közösségben.
Történeteket és tanácsokat cserélhet a viselkedéssel és fegyelmezéssel kapcsolatban más szülőkkel a BabyCenter Közösségben.