Az elülső hasfali integrumot gyakran használják számos rekonstrukciós lebenyben. Ezeket a szöveteket a mély és felületes alsó epigasztrikus artériák (DIEA és SIEA), valamint a mély és felületes felső epigasztrikus artériák (DSEA és SSEA) látják el. A korábbi hasfalműtétek megváltoztatják ezt az érrendszeri anatómiát, és befolyásolhatják a lebeny kialakítását. Százhatvannyolc betegnél végeztek hasfali komputertomográfiás angiográfiát (CTA) a műtét előtti képalkotás céljából. E betegek közül ötvennyolcan estek át korábbi hasi műtéten, és értékelték a heg mintázatát, valamint a főbb axiális erek és perforátorok lefolyásához és eloszlásához való viszonyát. Két, hasfal középvonalú hasi heggel rendelkező cadaver hasfali mintán a DIEA-k és a DSEA-k kontrasztanyag-injekcióját végezték el, majd ezt követően CTA-t végeztek. Megvizsgálták az összes bőrér lefutását és eloszlását. Valamennyi klinikai és holttestes esetben a hasfal érrendszerét korábbi műtéttel megváltoztatták. A klinikai esetekben az érarchitektúra minden esetben megváltozott a heg területén, ami gyakran módosította a hasfal kitöltési mintázatát, és esetenként kizárta a hasfallebeny használatát. Mindkét holttestben a kontrasztanyag befecskendezésekor nyilvánvalóvá váltak a nem kitöltődő régiók, kiemelve a DIEA vagy a DSEA által nem ellátott angioszómákat. A korábbi hasfalműtétek szükségszerűen megváltoztatják a hasfal érarchitektúráját, és megváltoztathatják a bőrszöveteket ellátó forrásereket. A CTA hasznos volt e változások azonosításában és körülhatárolásában, és ebben a szerepben preoperatív eszközként használható.