A kánonjog a nyugati világ legrégebbi folyamatos jogrendszere. A katolikus egyházon belüli belső jogrendszer, amely tiszteletben tartja a polgári jogot, amennyiben a polgári jog nem ellentétes azzal, amit az egyház igazságosnak és erkölcsösnek tart. A jelenlegi Kánonjogi Kódexet 1983-ban hirdette ki II János Pál pápa. Az 1983-as kódex a korábbi, 1917-es kódex felülvizsgálata. A revízió a II. vatikáni zsinat (1962-65) közvetlen eredménye volt, és a revíziós folyamat célja az volt, hogy a II. vatikáni zsinat tanítását átültessék az 1983-as kódexbe.
Az 1983-as Egyházi Törvénykönyvben 1752 kánon (törvény) található, és ezek a kánonok az egyház jogának nagy részét lefedik, de vannak más helyeken felsorolt törvények, normák, előírások és szabályok is. Az 1983-as kódex második törvénye vagy kánonja kimondja, hogy “nagyrészt” a kódex nem határozza meg a liturgikus szertartásokat, illetve azt, hogy hogyan kell azokat ünnepelni. Ezek a normák a hivatalos liturgikus rítuskönyvek elején találhatók. Vannak egy egyházmegyén belül kiadott előírások is, amelyeket az adott egyházmegyén belül követnek, és amelyek eltérhetnek egy másik, közeli egyházmegye előírásaitól (pl. a konfirmáció életkora). A vallási rendek/egyházközségek mindegyikének van egy általános szabálya, amely számos szabályt foglal magában a rend belső irányítására és tagjainak védelmére. Ezek a szabályok nem vonatkoznak az egyházmegye azon tagjaira, akik nem tagjai a vallási rendnek/kongregációnak, vagy nem akarnak tagjai lenni.
Az 1983-as törvénykönyv első kánonja (törvény) kissé zavarosnak tűnhet, és a San Jose-i egyházmegye kevesebb tagját érinti, mint a második kánon (fentebb), amely mindannyiunkat érint. Mégis az első kánon nagyon fontos. Így szól: “E törvénykönyv kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak”. A latin egyház az, amelyről az amerikai katolikusok túlnyomó többsége azt hiheti, hogy a katolikus egyház szinonimája, de az egyetemes katolikus egyház nagyobb, mint a latin egyház. Az egyetemes katolikus egyháznak vannak keleti rítusú kifejeződései, amelyek hűek a pápai tekintélyhez, de maguk is egyháznak számítanak. A San Jose-i egyházmegye földrajzi határain belül öt keleti katolikus egyház van, amelyek mindegyike saját püspökkel rendelkezik a San Jose-i egyházmegye területén kívül, bár a San Jose-i püspök továbbra is felügyeleti jogkörrel rendelkezik ezen egyházak felett: A bizánci (ruszin) katolikus egyház, a melkita-görög katolikus egyház, a szír-malabár katolikus egyház, a káldeus katolikus egyház és az ukrán-görög katolikus egyház. Vannak mások is, de nem a mi egyházmegyénkben. János Pál pápa 1990-ben kihirdette a Keleti Kánonjogi Kódexet, amely tartalmazza az említett keleti egyházak kánonjait. Tehát két kánonjogi kódex van, sok hasonlósággal, de a keleti kódexre azért volt szükség, hogy tiszteletben tartsák azoknak a keleti egyházaknak a sajátos hagyományait, amelyek katolikusok, de nem “latinok”. Remélhetőleg ez megmagyarázza az 1983-as Kánonjogi Kódex első kánonját (törvényét).
Az egyházjog mindkét kódexe az egyházi szolgálat számos területét lefedi, és sok törvény nagyon lelkipásztori jellegű. Vannak szakaszok a szentségekkel, a plébániákkal, az egyházmegyékkel, a katolikus oktatással, a vallási rendekkel, a javak tulajdonjogával, a jogvédelemmel és az egyházi büntetésekkel kapcsolatban – hogy csak néhányat említsünk. Mindkét kánonjogi kódex elérhető az interneten. Sok kánon megértéséhez kommentárra van szükség (pl. New Commentary on the Code of Canon Law, szerkesztette Beal, Coriden és Green, 2000). Vagy fel lehet hívni az egyházmegyénk törvényszékén dolgozó kánonistákat.
Végül az 1983. évi Kódex utolsó kánonját néha az Egyház legfőbb törvényének nevezik. Ennek az utolsó kánonnak az utolsó része így szól: “…a lelkek üdvösségét, amelynek mindig a legfőbb törvénynek kell lennie az Egyházban, szem előtt kell tartani.”